Április 4-én délelőtt a védekezésre elkülönített pénzügyi keretekről tett bejelentést Gulyás Gergely miniszter, megerősítette, hogy lesz béremelés az egészségügyben, miközben elmondta, hogy az elmúlt hetekben 30 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Gulyás szerint napi 4000 fő körüli a munkájukat elvesztők száma. Arról még nem adtak tájékoztatást, hogy az adókedvezményeken és a hitelmoratóriumon kívül milyen családokat érintő konkrét pénzügyi intézkedéseket, támogatásokat tervez a kormány. Feltételezem, hogy a címben megfogalmazott kérdésre is napokon belül megérkezik a válasz, de addig számoljunk egyet. Két közelmúltbeli - szerintem - nehezen védhető pénzügyi tranzakcióját vegyük alapul a kormánynak arra az esetre, ha azt találnák mondani, hogy a költségvetés nem bírna el egy ilyen támogatási konstrukciót. 

Nem szedem most elő a Magyarország által 2017-ben indított 440 millió eurós (160 milliárd forintos) vietnami segélyprogramot, mert akkor minden megkérdőjelezhető célra elköltött hazai adóforintot össze kellene szedni, de erre most nincsen kapacitásom. Viszont arra talán mindenki emlékszik, hogy idén január végén Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette: a gazdasági együttműködés ösztönzésére 600 millió eurós (kb. 216 milliárd forintos) hitelkeret nyitottak az Eximbanknál Szaúd-Arábiának, a világ egyik leggazdagabb országának. Majd alig egy hónapja, március 12-én, a hazai koronavírus járvány beindulásakor a kölcsönös gazdasági aktivitás elősegítése érdekében Orbán Viktorék egy 100 millió dolláros (kb. 34 milliárd forintos) hitelkeretet nyitottak Moldovának. 

A két hitelkeret összesen 250 milliárd forintot jelent a mai árfolyamon. Nézzük ez mire lenne elég, ha mondjuk a magyar állampolgárokra lenne elköltve.

2020. január 1-jétől a minimálbér bruttó összege 161 000 forint, a garantált bérminimum pedig 210 600 forint. Előbbi nettó 107 065 forintot, míg az utóbbi 140 049 forintot jelent. 

250 milliárd forintból nagyjából 779 ezer embernek tudna az állam három hónapig minimálbérnek megfelelő támogatást fizetni, míg ugyanez az összeg 595 ezer ember háromhavi nettó bérminimumnak megfelelő összegű támogatásra lenne elegendő. 

Aki még nem építkezett az elmúlt 3-4 évben, annak úgy tűnhet, hogy könnyűvé vált a hazai lakásépítés, de az a rossz hírem van, hogy ez nem igaz. Sőt, most még egyet csavart rajta a kormány. Mindenki olvassa el legalább ezt az írást, mielőtt építkezésre adná a fejét.

(fotó: pexels.com / Lex Photography)

2016. januárjától él az építésügyben az egyszerű bejelentés intézménye, amely kizárólag lakásépítés esetén alkalmazható. Az elnevezése ellenére egyáltalán nem lett egyszerűbb a helyzet, inkább kifejezetten rémisztő mindenki számára, aki lakásépítésre adja a fejét. Elsőként kongattam meg az építésügy elszabása miatt a vészharangot, sokszor foglalkoztam a témával szakmai berkekben és a politikai színtéren is, de sajnos ezidáig hasztalan volt minden jelzésem. Most pedig még átláthatatlanabbá tette a rendszert egy friss rendeletmódosítással a kormány.

A témában a legutóbbi írásomhoz képest nem változott a diagnózisom: mindössze annyival lett egyszerűbb az építésügyi ügyintézés, hogy a szomszédok nem kapnak értesítést az építési tevékenység előkészületeiről, de jelentősen növekszik az a rizikófaktor, hogy akkor fog egy szomszéd pereskedni a neki nem tetsző építkezés miatt, amikor már jelentős összeget fordított az épülő házára a kivitelezés alatt az építtető.

Az építész kollégák felelőssége megnőtt, mondhatni korlátlan lett, hiszen nem lehet az engedélyező hatóságra fogni semmit, minden hibáért ők a felelősek, és talán a kötelező felelősségbiztosítás anyagilag helyt áll az esetek egy részében helyettük, már ha kötnek felelősségbiztosítást, mivel a saját célra építkező magánszemélyek építkezésénél nem lesz kötelező a tervezői művezetés, valamint a tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás sem az egyszerű bejelentés intézményének felülvizsgálatával összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 244/2019. (X. 22.) kormányrendelet értelmében. Ez azt is jelenti, hogy még nagyobb pácba kerülhetnek az építtetők, hiszen ha egy tervezési hiba esetén könnyen végződhet bontási- vagy átalakítási kötelezettséggel az építésfelügyeleti eljárás, amelynek sokmilliós költsége is lehet, és ha nem lesz kötelező felelősségbiztosítása az építésznek, akkor nehéz lesz az építészen behajtani a nem kívánt plusz költségeket. És ha nem kötelező a tervezői művezetés, akkor olcsóbb mással megoldani, aki könnyebben térhet el a tervtől, ami biztosan újabb problémák forrása.

A kormány intézkedésének eredményeként október közepétől nem kötelező az elektronikus építési napló vezetése sem, ha az építtető természetes személy az egyszerű bejelentéssel saját lakhatását szeretné biztosítani, ez valóban jelenthet némi könnyebbséget. Viszont fontos megjegyezni, hogy ez a módosítás csak erre az építtetői körre vonatkozik, másoknak – így például ha az építtető gazdasági társaság vagy más számára történik az építés – továbbra is kötelező naplót vezetnie.

Elviekben könnyebb lesz az építkező családok dolga, ha az egyszerű bejelentés során feltöltött dokumentációtól – bármilyen oknál fogva – eltérnek. Nekik a jövőben nem kell majd külön bejelenteniük az eltérést, ugyanakkor előírás, hogy az aktuális szabályoknak megfelelő kiviteli dokumentáció a helyszínen rendelkezésre álljon, vagyis a terveket előzetesen kell módosítani, ha eltérnének a már meglévőktől, és kellemetlenségek sorára lehet számítani, ha egy építésfelügyeleti ellenőrzés során nem lesznek az építési helyszínen a módosított tervek. 

És az építésfelügyeleti hatóság ellenőrzésére minden esetben számítani kell, ellenőrzik, hogy az építőipari kivitelezési tevékenység egyszerű bejelentéshez kötött épület esetén az egyszerű bejelentési dokumentáció alapján, illetve a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történt-e. Ha nem, akkor a hatóság rendesen bírságol, vagy elbontat. Viszont kapaszkodjanak: az építésfelügyelet a településképi előírások betartását nem ellenőrizheti, mert ezt a szétmódosított, elszabott építési törvény nem teszi lehetővé.

Szegény építésfelügyeleti kollégák viszont nem tehetnek róla, hogy ilyen elszabott a rendszer, ezért jó esetben, ha idejük engedi, akkor telefonon szólnak az építtetőnek, hogy valami nincs rendben a benyújtott engedélyezési tervekkel. Ilyenkor nem érdemes felkapni a vizet, hanem le kell ülni az épületet tervező építésszel, és átbeszélni, hogy mi lehet elszabva a terveken, majd kijavítani azokat. Ellenkező esetben elképzelhető, hogy már a tető ácsolásánál kap az építtető egy levelet az építésfelügyelettől, amiből kiderül, hogy az épületet odébb kellene tolni 2 méterrel, vagy 1 méterrel alacsonyabbnak kellene, lenni, vagy még rosszabb esetben mindkettő. Sajnos ma ez a valóság, országszerte tucatszám állnak ilyen és hasonló problémák miatt hatóságilag leállított építkezések, ahol az építtető - feltehetőleg - jóhiszeműen öntött milliókat az alapozásba, a falazásba és az összes többi munkálatba, és azt várja, hogy legalább a bíróság döntse el mi lesz az épület sorsa. 

Gyakorló főépítészként az a tapasztalatom, hogy sokan sírják vissza azt a rendszert, amikor az önkormányzatnál az építésügyi ügyintézővel kellett megvívni a harcot az engedély megszerzéséért, de legalább a végén volt egy jogerős pecsét a terveken, amelyeket biztosan meg lehetett legálisan építeni, és nem lógott Damoklész kardjaként a fejünk fölött az a lehetőség, hogy súlyos milliókat bukhatunk, ha hibázott az építész.

Sajnos a sok módosítás ellenére úgy tűnik, hogy az illetékeseknek nem sikerül olyan szabályozást alkotni, ami megfelelő biztonságot nyújt az építtetőknek és a szakma képviselőinek is, így nincs mit tenni, muszáj minden jogszabályi előírással minden szereplőnek képben lenni annak érdekében, hogy az egyszerű bejelentés intézménye ne váljon rémálommá az építkező családok számára.

Zenekarom, a Persona Non Grata egy fontos ügyben indított jótékonysági akciót, ugyanis a dobosunk, Balog Tamás nagyon beteg. A PNG kortársai, legendás hazai zenekarok és művészek fogtak össze, hogy segítsenek Balognak. 

Kiss Tibor Noé, kortárs író, a PNG tagjainak régi barátja, akit a zenekar kért meg arra, hogy segítsen a nevükben összefoglalni a "Barátok Balogért" elnevezésű fontos ügy lényegét:

"Sziasztok, Balog Tamás és a Persona Non Grata zenekar nevében kérem a segítségeteket. Tamás 47 éves, ebből harmincat a szigetvári konzervgyárban, tizenkilencet pedig a PNG dobosaként töltött el. 1990-ben a zenekar alapítói között volt, és a 2016-os újrakezdés óta ismét tagja az együttesnek. Néhány hete kiderült, hogy Tamás súlyos beteg, átesett egy fontos műtéten, de további kezelések várnak rá. A család anyagi helyzete kritikus, a párjával együtt nevelik 12 éves kisfiúkat, közben gondoskodnak Tamás demenciával küzdő édesanyjáról is. A lesújtó hír hallatán a PNG többi tagja pillanatokon belül akcióba kezdett, ennek eredménye, hogy tizenöt magyar zenekar küldött egy-egy dalt egy – a "Barátok Balogért" címmel megjelenő – MP3-albumhoz, a lemez „másik oldala” pedig egy PNG best of-válogatást tartalmaz. A kiadványhoz a zenekar régi barátja, Gróf Balázs készített borítót. Az albumon szereplő zenekarok a maguk műfajában elsőrangúak, vagy egyenesen legendásak, sokunk láthatja viszont fiatalkori kedvenceinek nevét a tracklisten. A lista sokszínű, ahogy maga a Persona Non Grata is már a kezdetektől fogva az volt. Ezúttal azonban a zenénél is fontosabb a gesztus, hogy ennyi különböző ember és közösség tartotta fontosnak a kiállást valaki mellett, aki most bajba került. A Bandcampre feltöltött lemezért mindenki annyit fizet, amennyit tud, de a megadott bankszámlaszámra történő utalással is segíthetitek Tamás gyógyulását, a családot. Reméljük, hogy sok kicsi sokra megy, mindannyiunk összefogása pedig olyan lelkierőt ad Tamásnak, amire most mindennél nagyobb szüksége van!
A szervezők nevében: Kiss Tibor Noé, író"

Nagyon hálásak vagyunk a gyors és önzetlen segítségért az Anima Sound System, a Diabolus in Musica, a Korai Öröm, a Másfél, a NoiseWather, a Psycho Mutants, a Shapat Terror, a Stukker, a Talayapa, a Hétköznapi Csalódások, a The Worldstylers, a Trinity's Breakfast, a VHK, a 30Y és 71PA tagjainak, valamint Gróf Balázsnak és Kiss Tibor Noénak, továbbá mindazoknak akik máris segítettek, vagy segítenek anyagiakkal Balog Tamás barátunk felépüléséhez!

Balog Tamás OTP Banknál vezetett lakossági bankszámlaszáma:

11773315-01152272

A dupla lemezt itt tudjátok megvásárolni:
https://personanongrataofficial.bandcamp.com

Többször kongattam meg már az építésügy elszabása miatt a vészharangot, de minden igyekezetem ellenére sikerült ezt a területet (is) szétvernie a harmadik ciklusát töltő rezsimnek. Azt írtam már két éve is, hogy idegesek a frissen épülő házak szomszédságában élők, rosszak az engedély nélkül, egyszerű bejelentés alapján készült tervek, érnek a perek. Sajnos mára már sok félkészen álló ház tulajdonosa várja, hogy peres úton derüljön ki: mi lesz a sorsa a tervekbe és építőanyagba fektetett súlyos millióinak. Mindenki ideges: az építtetők, a tervezők, a hatósági emberek és a szomszédok is.

"Én elszabtam, te elszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk; ha elszabtuk, hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk..." - talán sokan emlékeznek még Hofi Géza híres versikéjére, amely nagyon jól jellemzi egyrészt az építési jog területén kialakult helyzetet, és azt, ami az egyszerű bejelentéssel indult lakóház építéseknél szép számban kialakult.

Ahogyan arról már korábban is írtam: látszólag csökkent a bürokrácia 2017 január 1-től, és lakóépületek 300 négyzetmétert meg nem haladó méretűre történő bővítése és átalakítása sem építési engedély köteles már, elég lesz "csak" egy bejelentés. Ha valaki azt hiszi, hogy ettől egyszerűbb lesz építkezni, az nagyot téved, sőt olcsóbb sem lesz. 

Ennek az intézkedésnek a része volt az is, hogy 2017. január 1-jétől nem kell építési engedélyt kérni bármekkora egylakásos, saját célra készülő lakóház építésekor, sőt használatbavételi engedélyre se lesz szükség, az építési tevékenységgel kapcsolatos kötelezettség ez esetben csak a bejelentésre korlátozódik.

De nem kell építési engedély - műemlék kivételével - a meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó méretűre bővítésére, és a legfeljebb 300 négyzetméter összes hasznos alapterületű lakóépület átalakítására és ezen építési munkákhoz szükséges tereprendezésre, támfalépítésre sem. 

Az építtetők helyzete viszont csak látszólag lett könnyebb, ugyanis nekik és az általuk megbízott építészeknek jóval részletesebb tervdokumentációt kell készítenie a bejelentési eljáráshoz, ugyanis a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) kormányrendelet szerint az alábbi kiviteli szintű terveket kell a bejelentéshez elkészíttetni, és az alábbi munkarészeket kell az elektronikus építési napló mellé feltölteni:

1. aláírólap tervjegyzékkel
2. helyszínrajz
3. kitűzési helyszínrajz
4. utcakép
5. eltérő szintek alaprajzai
6. metszetek
7. homlokzatok
8. tartószerkezeti tervek
9. épület műszaki berendezéseinek rendszerterve
10. műszaki leírás
11. tervezői költségvetési kiírás

Ráadásul költségesebbé is vált a "bürokráciacsökkentett" építkezés, hiszen az intézkedéseknek megfelelően kötelező felelősségbiztosítást is kell már kötnie az építészeknek, és - természetesen - ennek költségeit is a megrendelőikre tudják csak ráhárítani, plusz kötelező a tervezői művezetés is. 

Mindössze annyival lett egyszerűbb az építésügyi ügyintézés, hogy a szomszédok nem kapnak értesítést az építési tevékenység előkészületeiről, de jelentősen növekszik az a rizikófaktor, hogy akkor fog egy szomszéd pereskedni a neki nem tetsző építkezés miatt, amikor már jelentős összeget fordított az épülő házára a kivitelezés alatt az építtető.

Az építésügyi szabályozás szétverésével ma már ott tartunk, hogy perek sokasága van előkészületben a szabálytalan építkezések miatt, és szép településeink utcaképére évtizedekre fogja rányomni a bélyegét a jogalkotói felelőtlenség. Ezzel együtt viszont az építész kollégák felelőssége megnőtt, mondhatni korlátlan lett, hiszen nem lehet az engedélyező hatóságra fogni semmit, minden hibáért ők a felelősek, és talán a kötelező felelősségbiztosítás anyagilag helyt áll az esetek egy részében helyettük.

Pedig az építésfelügyeleti hatóság ellenőrzésére minden esetben számítani kell, ellenőrzik, hogy az építőipari kivitelezési tevékenység egyszerű bejelentéshez kötött épület esetén az egyszerű bejelentési dokumentáció alapján, illetve a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történt-e. Ha nem, akkor a hatóság rendesen bírságol, vagy elbontat. Viszont kapaszkodjanak: az építésfelügyelet a településképi előírások betartását nem ellenőrizheti, mert ezt a szétmódosított, elszabott építési törvény nem teszi lehetővé.

Szegény építésfelügyeleti kollégák viszont nem tehetnek róla, hogy ilyen elszabott a rendszer, ezért jó esetben, ha idejük engedi, akkor telefonon szólnak az építtetőnek, hogy valami nincs rendben a benyújtott engedélyezési tervekkel. Ilyenkor nem érdemes felkapni a vizet, hanem le kell ülni az épületet tervező építésszel, és átbeszélni, hogy mi lehet elszabva a terveken, majd kijavítani azokat. Ellenkező esetben elképzelhető, hogy már a tető ácsolásánál kap az építtető egy levelet az építésfelügyelettől, amiből kiderül, hogy az épületet odébb kellene tolni 2 méterrel, vagy 1 méterrel alacsonyabbnak kellene, lenni, vagy még rosszabb esetben mindkettő. Sajnos ma ez a valóság, országszerte tucatszám állnak ilyen és hasonló problémák miatt hatóságilag leállított építkezések, ahol az építtető - feltehetőleg - jóhiszeműen öntött milliókat az alapozásba, a falazásba és az összes többi munkálatba, és azt várja, hogy legalább a bíróság döntse el mi lesz az épület sorsa. 

És akkor lehet visszasírni azt a rendszert, amikor az önkormányzatnál az építésügyi ügyintézővel kellett megvívni a harcot az engedély megszerzéséért, de legalább a végén volt egy jogerős pecsét a terveken, amelyeket biztosan meg lehetett legálisan építeni, és nem lógott Damoklész kardjaként a fejünk fölött az a lehetőség, hogy súlyos milliókat bukhatunk, ha hibázott az építész.

Tudom, hogy feleslegesen javaslom fideszéknek, de ideje lenne posztlázári időkben nem mekkeleki módon felülvizsgálni az építésügyi jogszabályokat, és végre olyan szabályozást alkotni, ami megfelelő biztonságot nyújt az építtetőknek és a szakma képviselőinek is. Gyakorló főépítészként és tervezőként az elmúlt pár hétben két építészkamarai rendezvényen is jártam, amelyek alapján nyugodtan állíthatom: az építész szakma is ezt szeretné.

Mint ismeretes: a pécsi önkormányzat az elmúlt évben csődközeli helyzetbe került, ami több kérdést vet fel, többek között a hűtlen kezelés gyanúját.

• 2017 júliusa óta ismert, hogy sokmilliárdos lyuk van a pécsi gazdálkodásban.
• A pécsi fideszes vezetők 5 milliárdról kezdtek beszélni, de végül 12 milliárdnál is nagyobb állami segítségre volt szükség.
• A Hoppál Péter vezette "tényfeltáró bizottság" szerint a 9 évvel ezelőtti városvezetés a hibás, miközben 2013-ban már kifizette az állam az addig összegyűlt pécsi önkormányzati adósságot.
• Idén áprilisban tettem feljelentést ismeretlen tettesek ellen költségvetési csalás, illetve hűtlen kezelés, valamint hanyag kezelés bűncselekménye megvalósulása gyanúja miatt, de végül csak most, augusztusban indult el a bűntetőeljárás hűtlen kezelés gyanúja miatt.

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, azok feltehetőleg tudják már, hogy az aktív politizálástól visszavonultam, de a még politikusként megkezdett ügyeim szálait illik elvarrnom, ezért számolok be arról, hogy mik a fejlemények ebben az ügyben is. Nincsenek illúzióim a hazai hatóságokkal kapcsolatban, a feljelentést ebben az ügyben is azért tettem alapvetően, hogy nyoma legyen annak, ami Pécs városával történt. A feljelentés napján írt blogbejegyzésemben már kifejtettem, hogy miért léptem, de kicsit tömörebben itt is összefoglalom.

Pintér Sándor belügyminiszter 2013 decemberi pécsi sajtótájékoztatójáról a Magyar Nemzet úgy számolt be, hogy a miniszter azt mondta: a pécsi önkormányzatnak a korábban meglévő 43,2 milliárd forintos adósságállományát nullára csökkenti az állam. Páva Zsolt, Pécs polgármestere akkor a bejelentésről azt mondta a sajtónak, hogy az a tény, hogy Pécs adóssága megszűnik, ahhoz hasonlatos, mint amikor egy fuldokló oxigénhez jut.

Ehhez képest egy év múlva, 2014. december 4-én már arról számolt be Magyarország Kormányának hivatalos weboldala, a kormany.hu, hogy több mint 12 milliárd forint rendkívüli önkormányzati támogatásról döntött a kormány, és a legmagasabb összeget Pécs kapja, a baranyai megyeszékhely 1 milliárd 362,5 millió forintra jogosult.

2016 december 21-én a Pécsi Stop arról írt, hogy majdnem 1,5 milliárd forintot kért rendkívüli önkormányzati támogatásként Pécs a Belügyminisztériumtól, de csak 86 milliót kaptak. Kérdésükre a városháza azt közölte, hogy mégsem aggódnak, mivel az iskolák működtetését is elviszi az állam, így 2017-ben majdnem 1,5 milliárd forinttal kevesebb kiadása lesz Pécsnek.

2017 júliusában Páva Zsolt, Pécs MJV polgármestere azt nyilatkozta a Szabad Pécsnek, hogy Pécs önkormányzatánál „5 milliárd a hiány, hogy nehézség van, sosem tagadtam, év végére stabilizálódhat a pécsi helyzet.”

2017 augusztus 31-én Orbán személyesen érkezett Pécsre, hogy megnézze a városvezetők vergődését, ekkor szólítottam fel először a 24 milliárdos mínuszt okozó városvezetést lemondásra.

Pár nappal később, 2017. szeptember 5-én megjelent interjúban Csizi Péter pécsi fideszes országgyűlési képviselő, a helyi Fidesz-KDNP-frakció munkáját segítő bizottság elnöke már azt állította, hogy 7,5 milliárd forint Pécs önkormányzatának a hiánya.

2017 szeptember 7-én tartotta Pécs önkormányzata azt a rendkívüli közgyűlést, amelynek egyik tervezett napirendje a csődhelyzetbe jutott önkormányzat testületének önfeloszlatása lett volna. A fideszes papucsok nem szavazták meg a napirend felvételét sem. Engem kivezettek az ülésről, mert elmondtam, hogy Pécs többet érdemel a fideszes maffiánál.

2017 december 12-én az illetékesek már összességében egy 9,5 milliárdos kormányzati segítség szükségességéről beszéltek, a Pécsi Napilap ekkor hozta le Páva, Csizi és Hoppál közös közleményét:

„A Pécs és a kormányzat megállapodásának köszönhetően a baranyai megyeszékhely végleg leszámolhat a múlttal, s lehetőséget kap az elrugaszkodásra, a jövő építésére.
A város és a Magyar Kormány között megállapodás született az elmúlt időszakban, amelynek köszönhetően a város működésének, pénzügyi helyzetének, gazdálkodásának jelene és jövője szempontjából kiemelkedő jelentőségű kormányhatározat jött létre.
Mindennek kapcsán a csütörtöki közgyűlésen is tárgyal majd több előterjesztést a képviselő-testület.
A megállapodás és a határozat értelmében Pécs idén 6,5 milliárd, jövő év elején 3 milliárd forintos visszatérítendő(!) támogatásban részesül.
A pénzösszeg és az azzal járó kötelezettségvállalás együttes hatására a baranyai megyeszékhely komoly növekedési pályára állhat, lehetőséget kap az elrugaszkodásra."

Végül 2018 február 6-án a Magyar Nemzet "Hatalmas a baj Pécsett: 12,5 milliárd sem elég a csőd elkerülésére?" című cikkében arról számolt be, hogy valójában nem 9,5 milliárd forint kölcsönt kap az államtól Pécs, hanem összesen 12,5 milliárdot.

2018 március 26-án Kozármislenyben sikerült a pécsi csődhelyzet kapcsán Hoppál Pétert megkérdeznem a problémákról. Mint ismert, Páva Zsolt polgármester felkért egy bizottságot Hoppál vezetésével, hogy kutassák ki, mitől lett megint adóssága/hiánya a városnak. Hoppál azt mondta nekem, a pécsi városi cégeknél 12 milliárdos adósság van, és emiatt van bajban a város. 

A fentiekből is jól látszik, hogy Pécs polgármestere vagy nem volt tisztában az általa vezetett önkormányzat gazdálkodásával, vagy nem mondott igazat a nyilvánosságban.  

Elég valószínűtlen az, hogy míg - a rendelkezésemre álló információk szerint - 2017-et megelőzően legfeljebb 1,5 milliárd forintnyi rendkívüli önkormányzati támogatásra volt szüksége Pécs MJV Önkormányzatának, addig 2017-ben már 12,5 milliárd forint állami segítségre szorult, ezért felmerül, hogy vagy a korábbi években lehetett probléma Pécs önkormányzatának gazdálkodásával, és nem tükrözik az akkori dokumentumok a város hiteles pénzügyi helyzetét, vagy 2017-ben történhettek rendkívül felelőtlen gazdasági lépések, amelyek következtében nem tudtak a saját költségvetési rendeletük keretében maradni. Megjegyzem, hogy Páva Zsolt 2009 májusa óta Pécs polgármestere.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 115. § (1) szerint a helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős. Szintén ezen törvény 112. § (1)-(2) szerint a helyi önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit, és pénzügyi előírások keretei között önállóan alakítja ki az érdekeltségi szabályokat. A helyi önkormányzat a feladatai ellátásának feltételeit saját bevételeiből, más gazdálkodó szervektől átvett bevételekből, valamint központi költségvetési támogatásból teremti meg. A helyi önkormányzat veszteséges gazdálkodásának következményei a helyi önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért a központi költségvetés nem tartozik felelősséggel.

A fentiekben részletezett gyanús ügyek okán a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 342. §. szerinti közokirat hamisítás, a Btk. 396. §. szerinti költségvetési csalás, illetve a Btk. 376. §-ába ütköző hűtlen kezelés, valamint a Btk. 377. §. szerinti hanyag kezelés bűncselekménye megvalósulása gyanúja miatt tettem feljelentést ismeretlen tettes, illetve tettesek ellen.

Ez volt az utolsó lépésem politikusként, és érdekes, hogy egy, egyértelműen ismeretlen tettesek ellen irányuló feljelentést hónapokig parkoltattak különböző, egyértelműen téves hatásköri kérdések miatt, érdemi vizsgálat nélkül, de most végre elindult a nyomozás. 

És csak emlékeztetőül a fentiekhez: feljelentésemre nyomoz a rendőrség a Tiborcz-féle pécsi közvilágításos projekt ügyében is, de holland hatóságok jelzésére nyomoznak a korrupt pécsi buszbeszerzés ügyében is.

Mint már írtam: nincsenek illúzióim, ezért Pécs és az ország helyzetét szomorúan látva csak abban bízom, hogy egyszer az emberek rájönnek, hogy milyen sötét dolgokat művelnek velük, mert csak ők tudnak tenni azért, hogy a közösség ügye és a saját helyzetük jóra forduljon.

Hatalmas a baj az uniós pénzekkel:

• A fideszes kormányzat még a lázárjánosi időkben lekötötte a rendelkezésre álló brüsszeli források 95%-át.
• A kormány a pályázati döntéseket késve, egy szétbarmolt adminisztrációs bázissal, másfél-kétéves csúszással hozta meg.
• A hatalmas késedelem eredményeképpen az alsó hangon 30-40%-os építőipari drágulás miatt a közbeszerzések jelentős része eredménytelenséggel zárul. 
• Most 2018-van, és két év múlva, 2020-ban le le kellene zárni az összes uniós projektet, de egyelőre nem látszik a megoldás arra, hogy 5%-os tartalék mellett hogyan lehet megoldani a 30, esetenként 100-120%-os költségnövekedés problémáját.

De mégis mi történik az uniós pályázati rendszerrel? Ezt a kérdést nem először teszem fel, sőt javaslatomra 2017 februárjában Szabó Szabolcs országgyűlési képviselő írásbeli választ igénylő kérdésként lényegében ezt a kérdést tette fel Lázár Jánosnak, az akkori Miniszterelnökséget vezető miniszternek is.

A levélre akkor Rákossy Balázs, a Nemzetgazdasági Minisztérium európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára válaszolt. A kormányzati reakció rendkívül tanulságos, ugyanis az államtitkár leírta, hogy a kormány az aktuális uniós fejlesztési ciklus megkezdése és Orbán újabb hatalomra kerülése után két évvel, 2016 tavaszán döntött úgy, hogy átalakítja a Széchenyi 2020 program keretében kiírt felhívásokra beérkezett támogatási kérelmek értékelését.

Pedig 2014 nyarán már alakították az uniós pályázati rendszert, akkor szüntették meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, és helyette a Lázár-féle Miniszterelnökség alá pakolták az intézményrendszert, az egyes fejlesztési programok irányító hatóságai pedig a szaktárcákhoz kerültek.

Sőt, Rákossy szerint az újabb átalakítás célja az volt, hogy egy transzparens, piaci befolyástól mentes, felkészült, tapasztalt és nagy létszámú értékelői bázison alapuló értékelői rendszer jöjjön létre. 

Ennek ellenére a 2015-ben és 2016-ban benyújtott pályázatokat 2017 év közepére illetve végére sikerült a hazai intézményrendszernek elbírálni, így a "transzparens, piaci befolyástól mentes, felkészült, tapasztalt és nagy létszámú értékelői bázisnak" nem sikerült a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) kormányrendeletben rögzített - jellemzően 30 napos - határidőn, vagy a TOP-os felhívásokban gyakran szereplő 40 napos határidőn belül dönteni, és azt sem sikerül már hivatalosan megtudni, hogy ez miért nem sikerült.

Viszont a beárazott pályázatok egy-két évig húzódó értékelése alatt, plusz a hónapokig tartó egyéb eljárási szöszölések után a nyertes projektek közbeszerzési eljárásai hozták meg az igazi hidegzuhanyt, mert a kivitelezői árak alsó hangon 30-40 százalékkal szálltak el. Tudomásom szerint van olyan projekt, ahol több, mint 100 százalékkal lett magasabb a közbeszerzési ajánlatok közül a legalacsonyabb ár, mint amennyi forrás van rá. Az sem ritka jelenség, hogy ajánlat sem érkezik jelentős kiviteli munkákra közbeszerzéseken.

Ennek egyik oka, hogy a hazai építőipar 2015-2017 között - finoman szólva - nem remekelt, ráadásul a közismert elmagyarugarosdási folyamatok is felerősödtek, ezért az építőipari szakemberek jelentős része (is) külföldre ment dolgozni, amihez még társult egy általános alapanyag drágulás, amit megtolt a forint történelmi mélységű megroggyanása is. 

A másik pedig az, hogy a 2017 előtti időszakban sok cég eltűnt az építőipari piacról, és azok, akik talpon maradtak most úgy gondolják, hogy abban a ritka helyzetben, amikor lassan már vadászni kell a munkát elvállalni hajlandó kivitelezőket, akkor megtehetik, hogy erősebben megnyomják a ceruzát a közbeszerzési ajánlatok elkészítésekor.

A legfrissebb Közbeszerzési Értesítőben 27 db közbeszerzési eljárások eredménye szerepel, de mindegyik építési tevékenységre irányuló közbeszerzés érvénytelenséggel zárult.

Jellemzően önkormányzatok, illetve állami és önkormányzati intézmények által tervezett beruházásokról beszélünk, ahol fel sem merül, hogy akárcsak egy 10 százalékos drágulásra lenne pénzügyi fedezetük (főleg nincs 30-120 %-os drágulásra), így egyetlen útjuk marad csak: a kormánytól kérni segítséget. Erről számolt be a HVG is a napokban.

Kormányzati oldalon, ha lenne szándék segítségre, akkor is bajban vannak, hiszen a Portfolio.hu júliusi cikke szerint a hazánkra jutó uniós pénzekből a nyertesekkel lekötött rész immár 95% felett jár, a kifizetett rész pedig már a 60%-os arányt közelíti. A tartalékként kezelhető 5% nem fedezi az építőipari árak elszabadulását. 

A kérdés az, hogy mit tesznek Orbánék ebben a helyzetben?

Egyelőre nem látszik, hogy a kormánynak lenne terve arra, hogy miként kezeljék ezt a helyzetet. Egyes szakértők szerint a kormány simán csak arra vár, hogy a finanszírozási szempontból reménytelennek tűnő projektek gazdái mielőbb feladják, és visszaadják a pályázatot, és az így felszabadult forrásokból ki lehet pótolni az elszállt építőipari árak okozta költségvetési lyukakat. Ezzel csak az a baj, hogy Magyarország úgynevezett indikátorokat vállalt az EU-val kötött támogatási megállapodás keretében, mely indikátorokat az összes pályázat megvalósulásával tudná teljesíteni, és ha nem teljesíti, akkor támogatásvisszafizetési kötelezettsége keletkezik hazánknak.

Más szakértők szerint elhangzott már intézményrendszeren belül olyan is, hogy a kormány megfontolja, hogy elengedi a műszaki tartalomra vonatkozó előírásokat a támogatott projekteknél azzal a feltétellel, hogy a bevállalt indikátorok nem csökkenhetnek. Ez viszont már akkor is megvalósíthatatlannak tűnik, ha elolvassuk Magyarország 2014–20-as fejlesztési időszakra vonatkozó, EU-val kötött partnerségi megállapodásában foglalt átfogó nemzeti fejlesztési célt: "A hazai (Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció) és az uniós (EU 2020 Stratégia, valamint a Nemzeti Reform Programban rögzített vállalások) fejlesztési szükségletek és növekedési lehetőségek alapján a 2014–2020-as tervezési ciklus átfogó nemzeti fejlesztési célja a fenntartható, magas hozzá adott értékű termelésre és a foglalkoztatás bővítésére épülő gazdasági növekedés." Világos, hogy ez az épületek, utak és egyéb műtárgyak műszaki tartalmának csökkentésével nem érhető el.

Felmerülhetne még az építőipart terhelő adók csökkentése is, de épp a minap jelentette be a kormány, hogy az új lakások építéshez rendelt kedvezményes, 5 százalékos ÁFA is törölve lesz jövőre, így az adókkal való ösztönzés sem tűnik valós iránynak.

Szerintem az lehet a reális forgatókönyv, hogy a kormány hagyja bebukni a projektek egy részét, és majd kreatívan lekezelik a brüsszeli hatóságok felé az indikátorokat, de ez feltehetőleg nem lesz elég. Abban lehet még bízni - tekintettel arra, hogy a hazai építőipar egy jelentős része közpénzből megvalósuló beruházásokból él -, hogy a rövidesen belátják a kivitelezők azt, hogy ezen a részben mesterségesen felpumpált árszinten nem tudnak az önkormányzatok és közintézmények leszerződni velük, ezért a következő körös közbeszerzéseken már vékonyabb ceruzával számolják majd ki az árakat.

Bárhogy is lesz, az egyetlen biztos pont az, hogy 2020 december végéig le kell zárni minden uniós projektet, így minden nap késedelem milliárdos buktát jelenthet hazánknak, ezért nagyon gyorsan megoldást kellene találni az egyre súlyosabbnak tűnő építőipari problémára.

Szabó Rebeka, a Párbeszéd zuglói alpolgármestere, Karácsony Gergely helyettese kifakadt a helyi MSZP-re, miközben saját maguk tapasztalataiból is jól tudhatták a szocikról, hogy milyen erkölcsi minőségre kell számítani tőlük. Mindeközben az MSZP az egyszer már leszerepelt Mesterházy Attilával és az ex-pénztáros Puch László emberével akar megújulni.

Szabó Rebeka ezt írta ki pénteken a közösségi oldalára: "Az egy elég furcsa helyzet, amikor a zuglói képviselő testület mszp-s tagjai azért nem szavazzák meg testületileg az Utcáról Lakásba Egyesülettel kötendő megállapodást 1 db romos, lakhatatlan önkormányzati lakásnak az Egyesület költségén történő felújításáról, és oda zuglói, önálló életvitelre képes (!), jövedelemmel rendelkező, jelenleg hajléktalan ember költözéséről, mert a fideszes helyi képviselő azt nem támogatja. Ilyenkor érdekes módon fontosabbnak tartják a fideszes képviselő véleményét a saját (feltételezett) értékrendjüknél, illetve a rászoruló embertársaknak nyújtott segítségnél. Megjegyzem, hasonló program Kőbányán és Kispesten konfliktusmentesen működik."

Valóban felháborító ez az egész. Ismerem ezt az érvelést, hiszen az MSZP engem például azzal támadott meg, hogy ártok Szigetvárnak az ellenzéki politikai tevékenységemmel, ezért már többször felszólítottak, hogy adjam vissza a főépítészi megbízásomat.

Csak azt nem értem, hogy a szocik kádéenpéje mit értetlenkedik. Tudhatták, hogy ezek semmivel sem különbek, mint a Fidesz. Ezt akkor is tudhatták, amikor a Párbeszéd elsőként paktált le az MSZP-vel a zuglói polgármesterrel, Karácsony Gergellyel az élen. Íme néhány beszédes momentum az MSZP-Párbeszéd szövetség összegrundolása előtti közelmúltból:

Az Index 2015-ben írt arról, hogy váratlan fordulat következett be a zuglói politikában: "Karácsony Gergely PM-es polgármester egykori fideszes ellenfelét kérte fel alpolgármesternek, erről csütörtökön dönt a testület. A háttérben az áll, hogy - hiába a korábbi összefogás - egyre ellenségesebb a viszony Karácsony és a Tóth Csaba által vezetett helyi MSZP között. Mindenki a másikat hibáztatja. (...) Egy PM-es azt mondta, Rozgonyi alpolgármestersége azért fontos Karácsonynak, mert nem akarja kiszolgáltatni magát folyamatosan az MSZP-nek. Tömören így fogalmazta meg: minél jobban benne van a Fidesz a rendszerben, annál kevésbé tudják Karácsonyt zsarolni a szocialisták."

Majd a Mandiner a 444-re hivatkozva írta meg szintén még 2015-ben, hogy "Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarország párt egyetlen polgármestere alól gyakorlatilag kiszervezte a budapesti XIV. kerületet, Zuglót a helyi MSZP és a Fidesz."

A HVG szintén 2016-ban cikkezett arról, hogy a Facebookon Karácsony Gergely zuglói polgármester, aki szerint a képviselőtestület szocialista képviselői megszavaztak egy olyan fideszes határozatot, amely szerint a zuglói önkormányzat támogatja a Liget Projektet, ezt írta: "Nem találom a szavakat" (...) "Pedig a kampányban arra szövetkeztünk, hogy közösen megvédjük a Városligetet. Természetesen élve a törvényi adta lehetőséggel megvétózom a döntést. Remélem, meggondolják magukat!" 

A Népszava a 2016-os ellenzéki majális kapcsán már elég markáns válaszokat kapott a Párbeszédtől az MSZP-re vonatkozóan: "Arra a kérdésre, hogy a korábbi hírekkel szemben Karácsony Gergely miért nem szólal fel az MSZP városligeti színpadán, Tordai Bence azt felelte, az után, amit a zuglói önkormányzatban a Liget-projektről szóló szavazáson a szocialista Tóth Csaba és "tettestársai" elkövettek, nem meglepő, hogy a XIV. kerületi polgármester nem tud mit mondani az MSZP-s közönségnek. Ami Zuglóban az MSZP részéről történt, nehezen értelmezhető másként, mint az elvek elárulásaként - jelentette ki."

Várnai László, egykori LMP-s, ma már civilként zuglói önkormányzati képviselői munkát végző ellenzéki aktivista gyakran keményen odaszól az MSZP-Párbeszéd párosnak a saját kerületében, így tett 2017 májusában is, amikor a következőket fogalmazta meg a blogjában: "Miközben a 'baloldal' és Karácsony Gergely a médiában szép szavakkal áll ki a kormány által vegzált civilek mellett és a velük való együttműködés fontosságát hangsúlyozza, eközben Zuglóban ennek épp az ellenkezőjét cselekszik. Friss erőfölényükkel visszaélve három bizottságból zárták ki a civil tagot és a Környezetvédelmi Tanácsnoki pozíciót is elvették a kerület harmadik erejétől, a Civilzugló Egyesülettől. A civil kontroll  - ha ők vannak hatalmon - a baloldalnak épp úgy kínos, mint a Fidesznek."

Szintén Várnai Lászó borította ki a bilit a XIV. kerület fizetős parkolási rendszer ügyében. Az Átlátszó 2017-es cikke szerint Várnai Fidesz-MSZP-paktumot sejtetett parkolóügyben, és ahogy fogalmaztak: Úgy fest, Karácsony sincs meggyőződve, hogy minden hótisztán ment, vétózni azonban nem fog. Mint az Átlátszónak fogalmazott: „az általam ismert tények alapján nem vagyok meggyőződve arról, hogy a pályázó (mármint a legolcsóbb pályázó – szerk.) kizárása valóban indokolt. De mivel a kizárt cégnek többféle jogorvoslati lehetőség is rendelkezésre áll, a testület döntését nem kívánom megvétózni”. (Az Átlátszó idén sem maradt gyanús zuglói önkormányzati sztori nélkül: Zuglóban is fakivágással kezdődik a 600 milliós parkfelújítás, amire eredetileg csak 200 milliót szántak.) 

És akkor ide a végére idézem Pető Péter pár héttel ezelőtti írásának egy részletét a 24.hu-ról: "Amint a zoom.hu megírta, Molnár – a dokumentum alapján a politikai analfabétaként vagy cinkosként működő Karácsony Gergellyel együtt – aláírt egy egyébként betarthatatlan szerződést a Liberálisokkal. Ennek értelmében évi sok millió forintot (az MSZP-P pártra, valamint a pártalapítványra jutó költségvetési támogatásból a Párbeszéd támogatására eső tíz százalék felét) adott volna az MSZP a Fodor-féle bohóctréfapártnak azért, mert beviszi egy képviselőjét a parlamentbe. Ismétlem: az MSZP, mely azt kérte, bízzuk rá az országot, évről évre milliókat akart fizetni a Liberálisoknak azért, hogy egyiküket bevigye a parlamentbe."

A fentiekből mindenki levonhatja a fontos konzekvenciákat, viszont Párbeszédék azóta már megkapták az önálló frakciót egy beugróssal, és ahogy szokták mondani: "pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs".

Az MSZP-ben pedig a hétvégén végre eldönthetik, hogy a NER hirdetésekkel kitömött Népszavát tulajdonló Puch László marionettje, vagy a 2014-es választás egyik elsüllyesztője hozza-e el a legújabb megújulást nekik...

Interjút adott a 24.hu-nak Alföldi pécsi cenzora, Vincze Balázs, a Zsolnay Örökségkezelő ügyvezetője. Miután ebben az interjúban engem is emlegetett a Pécsről egyre szomorúbb képet festő kulturális kiskirály, gondoltam, hogy egy nyílt levélben fogalmazom meg számára a válaszom és a bennem felmerült kérdéseket, javaslatokat.

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Tisztelt Vincze Balázs!

A 24.hu számára adott interjújában én is szóba kerültem, mint aki segített abban, hogy a pécsi kitiltás után Szigetvárra kerüljön az "Igenis, miniszterelnök úr!" című, Alföldi Róbert által fémjelzett előadás. Ön ebben az interjúban úgy reagált, hogy nem tudja ki vagyok, majd aztán mégis jelét adta annak, hogy ismer, és elmondta: nem gondolja, hogy nagy jelentőségű volna a tevékenységem a színházi világban. Ebben az egyben legalább igaza van, viszont szinte minden más - az interjúban megfogalmazott - állításával vitatkoznék, de most csak egyetlen mondatára kívánok reflektálni, nevezetesen arra, hogy Ön az intézményt nem engedi át egy politikai aktivistának, jelesül Alföldi Róbertnek.

Ha Ön szerint Alföldi Róbert (Jászai Mari-díjas magyar színész és rendező, a Nemzeti Színház volt igazgatója) politikai aktivista, aki emiatt nem szerepelhet egy brit szerzőpáros válságkomédiájával színészként az Ön által vezetett intézmények egyikében, akkor néhány ebből fakadó kérdésre szeretnék őszinte választ kapni Öntől.

Politikai aktivista-e az Orbán Kegyence-díjjal megérdemeleten kitüntetett Bayer Zsolt, a Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa, aki 2016 szeptember 24-én az Ön engedélyével tartott goebbelsi gyűlöletpropagandával átitatott fórumot a Zsolnay Kulturális Negyedben?

Politikai aktivista-e az a Kovács Ákos, a fideszes Tiffán Zsolt üzlettársa, Orbán kedvenc dalnoka, a női princípium felkenetlen szóvivője, aki 2018 május 12-én az Ön engedélyével tartott koncertet a Kodály Központban?

Kérem árulja el, hogy milyen alapon dönt Ön arról, hogy kik léphetnek színpadra és kik nem a Zsolnay Örökségkezelőhöz tartozó intézményekben? Elég felkészültnek érzi-e magát ahhoz, hogy ilyen ügyekben döntsön táncművészként és koreográfusként?

Mivel a kérdéseimre nagy valószínűséggel nem fogok választ kapni Öntől, ezért csak annyit javaslok, hogy egyszer nyugodtszenterzsébeti csendes magányában gondolkozzon el azon, hogy miként érezné magát akkor, ha egy darabot, amelyben Ön is szerepel csak azért nem engednének színpadra valahol, mert Ön, mint a pécsi fideszes bagázs látszólag hű kiszolgálója szerepel abban.

Ha ezen elgondolkodott, akkor kérem fontolja meg azt is, hogy lemond a Zsolnay Örökségkezelő ügyvezetői posztjáról, mert az "Igenis, miniszterelnök úr!" című darab kitiltása és az azzal kapcsolatos megszólalása minden józanul gondolkodó kultúrember számára világossá tette, hogy Vincze Balázs méltatlan arra, hogy Európában kulturális intézményt vezessen.

Üdvözlettel,
Berkecz Balázs

Az ellenzék nagyobbik fele csak a túlélésre hajtott, míg a választók nem tudtak bennük hinni. Így nem lehet egy maffia felett győzedelmeskedni. Mégis mi történt?

Közel öt éve Bajnai Gordon hívására kezdtem politizálni azért, mert azt látom, hogy a Fidesz mindent behálózó maffiája tönkretesz és ellop mindent ebben az országban. Azzal a hittel vágtam bele a közéleti munkába, hogy ezen lehet és kell változtatni. Az első pofon 2014-ben ért, amikor világossá vált, hogy sokan nem ezzel a hittel harcolnak az ellenzéki oldalon. Ebből okultam. A 2014-es választások után minden hitemet beletéve tettem magam is azért, hogy egyrészt megmutassuk azokat a bajokat, amelyeket elhallgat és elsikál a média fideszes pénzen hizlalt része, másrészt igyekeztünk megmutatni, hogy mi az Együttben milyen európai Magyarországot képzelünk el. Többek között feljelentést tettem a maffiaállam vezetői ellen, de az én munkám révén emeltek vádat például a vadászházas izsáki polgármester ellen, és legalább részben nekem köszönhette Tiffán Zsolt, hogy a 2018-as kampány miatt már nem kellett idegeskednie, viszont Bayer Zsolt miattam is agyalhatott nem egyszer. Orbán egyszer sem tudott úgy Baranyába utazni az elmúlt 4 évben, hogy ne érezhesse azt, hogy gond van a kormányzásával, így volt ez Vajszlón is. Most viszont újabb 4 évig nem kell idegeskedniük, de ha a jelenlegi parlamenti ellenzéken múlik, akkor még 40 évig nem is kell Orbánéknak szinte semmin sem aggódnia.

E munka közben az MSZP például azzal támadott meg, hogy ártok Szigetvárnak az ellenzéki politikai tevékenységemmel, ezért felszólítottak, hogy adjam vissza a főépítészi megbízásomat. Volt olyan baranyai szocilalista önkormányzati politikus, aki azzal hárította el a független média maradékában a szerepléseit, hogy jó a viszonya Tiffán Zsolttal, amit ilyen megszólalásokkal nem akarna elrontani. Szigetváron történt olyan eset is, hogy szocialista és fideszes politikusok közösen szerveztek nyilvános lejárató fórumot civil többségű önkormányzat ellen. Ráadásul ezek „csak” helyi ügyek, amelyekhez hasonlóról lehetett hallani Nyíregyházától Zuglóig sok helyen. Az Átlátszó tavaly januárban pedig azt írta, hogy a „klasszikus 70-30-as békeidők mutyijai kísértenek a Népszava-üzlet sztorijában. Minden jel arra mutat, a legmagasabb fideszes berkekben is áldásukat, sőt, híreink szerint az állam hirdetéseit is adják arra, hogy a szocialista Puch László tulajdonolja a balos kiadót, az egykori Geomédiát.” Vagyis, ahogy a B1 blog fogalmazott: Orbán Viktor és Puch László a „viszonyok konzerválásának érdekében” közösen fogják finanszírozni a Népszavát, amely megmarad ugyan ellenzékinek, de nyilván, Orbán kér majd cserébe valamit. Vegyük még ehhez hozzá, hogy maga Botka László is arról beszélt a tavalyi ősz elején, hogy részben azért mondott le a miniszterelnök-jelöltségről, mert a Fidesz behálózta pártját. Sajnos hasonlóra utalt Hadházy Ákos is az LMP-t illetően. 

Számomra a fentiekből is világosan levezethető, hogy a régi pártokból nem lesz megújulás a magyar politikában, de nagy baj van az újakkal is. Hogy miként lesz változás, azt nem tudom, de a zoom.hu néhány napja készített velem egy interjút, ahol a választás előtti hetek történéseiről és a hogyantovábbról is beszéltem. Íme:

"Berkecz: az ellenzék a túlélésre hajtott nem kormányváltásra

Berkecz Balázzsal, az Együtt volt alelnökével beszélgettünk a párt jövőjéről, ami a felszámolás irányába mutat, a választásokról, az ellenzéki megegyezésekről és az ominózus Karácsony Gergelyes hangfelvételről.

(fotó: Kovács István / zoom.hu)

Mi lesz az Együtt-tel?

Június 2-án lesz küldöttgyűlésünk, ahova a tagság is meghívást kapott. Az a helyzet, hogy a 150 millión kívül, ami az elnökséget terheli, még van 30-40 millió forint mínusz: az Állami Számvevőszék bírsága, ami teljesen nonszensz, mert egy nem létező probléma miatt büntettek minket és még van 25 egyéni jelölt, akiknek az 1 millióját is vissza kell fizetni, mert nem érték el a 2 százalékot. Szerintem a legésszerűbb döntés, ha a felszámolás irányába visszük el a pártot, viszont van egy jó a közösség, amit össze kell tartani, ennek a formájáról is beszélni kell majd a küldöttgyűlésen.

Alapítanának egy új pártot?

Szerintem más irányba kell elmozdulni. A választási eredményeket figyelembe véve, nincs sok értelme egy újabb pártnak, hacsak az az új párt nem egy olyan néppárt tud lenni, ami képes bevonzani a többi pártból a hiteles szereplők többségét. Viszont számomra az is kiderült az elmúlt években, hogy az ellenzéki politikusok közül a látszat ellenére többeknek nem az az érdeke, hogy kormányváltás legyen, hanem sokkal inkább a túlélés vagy a Fidesz kiszolgálása.

Van olyan párt most a palettán, ahova tudnának csatlakozni?

Én biztosan nem, mert nem látok hiteles ellenzéki pártot az Együttön kívül. A Momentumnak egyébként megvolt a lehetősége arra, hogy magához vonzza a hiteles szereplőket a NOlimpia kapcsán, de sajnos nem ebbe az irányba indultak el, hanem önálló pártot alapítottak, mindenkitől elzárkóztak, és végül ezzel a kamikaze politizálással bezuhantak a parlamenti küszöb alá. Az LMP-nek hatalmas felelőssége van abban, hogy egyrészt nem jött létre egy új pólus, amivel meg lehetett volna feszíteni a külön paktumot kötő MSZP-t és DK-t, másrészt több fontos választókerületben jutott miattuk mandátumhoz a Fidesz. Nálam a Jobbik is elásta magát (túl azon is persze, hogy a szélsőjobbal mindig is hadilábon álltam): 2016-ban Hadházy Ákos hívott össze egy beszélgetést, amiben a Fidesznek kedvező választási rendszerrel szembeni alternatívát vázolt fel, amivel nyomás alá lehetett volna helyezni a kormányt és egy új választási törvényjavaslattal előállni. Ettől a Jobbik kapásból elzárkózott és mivel a legnagyobb ellenzéki erőről beszélünk, a kezdeményezés legitimitása komolyan sérült. Ugyanezt a politikát követték a Közös Ország Mozgalom kezdeményezésével szemben is, ahol egy nyolcpárti javaslat megszületett arra, milyen módon kellene egy új választási törvényjavaslatot létrehozni, de a jobbik nélkül nem lehetett azt állítani, hogy az egész ellenzék javaslata lenne.

A Fidesz benne lett volna bármilyen módosításba? Nekik ez nem lett volna érdekük.

Túl azon, hogy milyen Orbán Viktor megítélése az EU-ban, az ellenzék asszisztálásával azt a látszatot még mindig fenn tudja tartani, hogy itt demokrácia van és demokratikus módon megválasztják őt az emberek. Pedig az EBESZ-jelentés rámutatott, hogy a Fidesz az első kétharmadával visszaélve olyan versenyhelyzetet teremtett a hazai választási rendszerben, ahol Orbánék a legprofibb futócipőben, hátszéllel nyargalhatnak, míg a többi ellenzéki szereplő csak zsákban ugrálva képes bukdácsolni. Komoly üzenete lett volna annak, ha a Fideszen kívül mindenki azt mondta volna: amennyiben nem egyenlítődnek ki egy markáns jogszabályváltozással a feltételek, akkor nem indulnak el a választásokon. Sajnos ez a Jobbik miatt bukott el.

És mit lehetett volna tenni?

A nehéz helyzeten csak egy Veszprémben és Hódmezővásárhelyen is bizonyított széles, legalább 40 választókerületben megvalósuló koordináció segíthetett volna, viszont Karácsony Gergely szocikkal való lepaktálásakor vált számomra egyértelműen világossá, hogy érdemi koordináció nem lesz. A többi párt csak arra hajtott, hogy listán bejussanak a Parlamentbe, esetleg egy-két egyéni jelöltjük megnyerje a körzetét, és csók. Az intő jeleket látva számomra csupán az volt a kérdés, hogy a Fidesznek lesz-e kétharmada vagy sem. Mondok egy példát. Az Együtt alelnökeként több egyeztetésen is részt vettem tavaly ősszel, az első megbeszélés az MSZP vezetőivel volt, az egyik oldalon Hiller István, Molnár Gyula és Tóth Bertalan vett részt, míg a másik oldalon az Együtt és a Párbeszéd vezetői. Ezen a beszélgetésen mondták el a szocialisták, hogy az ellenzék egykori reménysége, Botka László 2017 februárja óta hétről hétre abban a hiszemben tartotta őket, hogy a következő héten meglesz a széleskörű ellenzéki megállapodás, miközben a valóságban valódi tárgyalások nem voltak, például az Együtt vezetőivel sem. Erre a szociknál állítólag már csak akkor derült fény, amikor Botka visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, és ez jelentős belső feszültségeket gerjesztett. Molnárék már ezen az első tárgyaláson világossá tették, hogy nagyon nehéz lesz velük visszalépésekről beszélni, mert egyben kell tartaniuk a pártjukat, ezért elsősorban a DK-val akarnak megegyezni, és távozáskor megjegyezték, hogy az Együttnek, illetve a Párbeszédnek legfeljebb 1-2 választókerületben tudnak csak visszalépni. Már ebből lehetett látni, hogy érdemi megállapodás és széleskörű koordináció helyett egy zsarolós, kisstílű játékra lehet számítani. Végül novemberben Karácsony Gergely közölte, hogy megkereste őt az MSZP, amitől ő és a Párbeszéd nem zárkózott el, sőt vele üzentek, hogy az Együtt is menjen közös listára a szocikkal. Persze Gergő azt tudta, hogy egy 2016-os küldöttgyűlési határozatunk szerint nem tudunk az MSZP-vel közös listára menni, sőt, éppen a megújulás jegyében dolgoztunk vele együtt az Új Pólus összehozásán. Miután a jóvágású ex-LMP-s beadta az MSZP-nek derekát már mindenkinek világos lehetett, hogy semmilyen érdemi koordinációra nem lehet itt számítani, hiszen a szociknak csak az ő arca kellett ebből a csapatból.

Karácsony elhíresült mondatait ezt követően hozta nyilvánosságra?

Az Együtt és a Párbeszéd 2017 novemberében már a szövetségi megállapodás tervezetének véglegesítésénél tartott, amikor Karácsony Gergely 10 napos vekengés közepette közölte velünk, hogy ő nem hisz lényegében semmiben, elmondta, hogy szerinte ma már csak az a kérdés, hogy kétharmada vagy négyötöde lesz-e a Fidesznek, így nem is akarja ezt az egészet végigcsinálni, miközben valójában az Együttet legalább annyira szereti, mint a saját pártját, de annak ellenére elfogadja Molnár Gyula ajánlatát, hogy tudja, az Együtt és a DK sem fog közös listára menni az MSZP-vel, viszont a széles koordináció így még lehetetlenebbé válik. Emiatt nagyot csalódtam Karácsony Gergelyben, és az Együtt elnöksége előtt elmondott mondatait idegességemben azért osztottam meg a közösségi oldalamon, mert komoly rizikót láttam abban, hogy hozzám hasonlóan sokan elhiszik neki, hogy ő valóban a kormányváltás érdekében küzd, miközben egy olyan párt listájának az élére lépett, amelyről néhány éve azt mondta egy fórumon, hogy jobban utálja, mint a Fideszt. És persze az is bennem volt, hogy a választóknak tudnia kell arról, ha valaki valójában nem akar miniszterelnök lenni, hiszen akkor csak fél szívvel tud küzdeni. És azért vettem le a közösségi oldalamról az anyagot a posztolást követően perceken belül, mert rájöttem, hogy ezzel sokat ártok az Együtt közösségnek, akikért nagyon sokat dolgoztam, és sok mindent feláldoztam.

Karácsonnyal az eset után kb. két héttel leültünk Pécsett, hogy rendezzük a viszonyunkat. Bocsánatot kértem, megbeszéltük a nézeteltéréseinket, és azt is, hogy a KariGeri bloghoz semmi közöm, amiről ő is tudott, sőt, elmondta azt is, hogy szerinte ki volt az a szocialista vezető, aki a blog mögött állhat.

Térjünk rá a választásra...

Oké, még annyi, hogy decemberben a Karácsony-affér miatt felfüggesztettem az Együttben az elnökségi tagságomat, majd január elején, az etikai vizsgálat lezárása után – ahol megrovásban részesítettek - már újra alelnökként, egyfajta vezeklésként magam döntöttem úgy, hogy nem szereplek az Együtt listáján. Addigra, a baloldali pártokkal és szereplőkkel történt egyeztetéseken történtek után már egyáltalán nem hittem abban, hogy a kormányváltás lehetséges, ezért azt javasoltam az Együtt elnökségének, hogy ne induljunk el a választáson, inkább szervezzünk a választások után egy utcai mozgalmat. Viszont az Együtt elnökségének többsége nálam sokkal jobban bízott abban, hogy az ellenzéki oldalon kialakult felelőtlen chiken game-ben az utolsó pillanatban mégis kikényszeríti a közvélemény a széleskörű koordinációt, ami révén letörhető lehetett volna a Fidesz többsége. Elsősorban ez a stratégiai nézetkülönbség vezetett odáig, hogy február 7-én végül lemondtam az alelnökségről, amit azért nem kommunikáltam, hogy ne ártsak a kampányban az Együttnek, majd segítettem megszervezni az ajánlásgyűjtést a Dél-Dunántúlon, illetve indultam egyéniben a Baranya 2-es körzetben.

Ott miért nem működött az ellenzéki jelöltek visszalépése egy esélyes jelölt javára? A Baranya 2-ben végül Hoppál Péter nyert a Fidesz színeiben, aki 40 százalékot kapott, míg az ellenzékiek összesen 60-at.

Megpróbáltam összehívni az ellenzéki jelölteket, hogy legyen megegyezés, de senki sem volt kapható erre. Ha sikerült volna megállapodni, akkor Pécsnek két ellenzéki képviselője lenne most, nem csak Mellár Tamás.

Min bukott el a megegyezés?

A Közös Ország Mozgalom mérte a Baranya 2-es körzetet is, amiben azt vizsgálták, ha egy jelölt egyedül indul Hoppál ellen, akkor milyen integratív ereje van. A jobbikos jelölt és én is a Hoppállal szembeni önálló indulás esetén 42%-ot kaptunk volna, 44-et a DK-s és 46-ot az LMP-s és 36 %-ot a Momentumos. Az látszott a felmérésből, a hódmezővásárhelyi győzelemből és a körzet 2014-es eredményéből is, hogy ha pénzfeldobással is döntjük el ki maradjon egyedüli kihívóként, akkor bármelyikünknek esélye lett volna a győzelemre. Ezért hívtam találkozóra az összes mérhető jelöltet, hogy oldjuk meg ezt a helyzetet: bárki is marad állva, a lényeg, hogy ne a fideszes nyerjen. A jobbikos egyből jelzett, hogy rendben van, akár az ő irodájában is lehet ez a találkozó, a többiektől aznap délutánig nem jött visszajelzés. Estére a Jobbik jelöltje is visszatáncolt, majd másnap reggel a momentumos jelölt jelezte, hogy beszélgetne, de neki mindennap este 9 után jó, az LMP-s jelölt egy visszalépést tiltó küldöttgyűlési határozatukra hivatkozott, de azt mondta, szívesen beszélget. Végül a DK-s elmondta kerek perec, hogy ő nem lép vissza semmiképpen, ezért felesleges is beszélgetni. Innentől kezdve végképp világos volt: nem a győzelem érdekelte őket, hanem a töredékszavazatok, és az a DK-s alelnökökkel való beszélgetéseim után vált kristálytisztává, hogy a vidéki körzetekből csak erre számítanak, de nem csak ők.

Vagyis csak a túlélés volt a fontos?

Igen. Azért javasoltam az Együtt elnökségének még januárban, hogy ne induljunk el, mert itt április 9-én az emberek jogos meglátása lesz az, hogy az ellenzék ezt a választást eladta, miközben az Együtt a legjobb szándékkal dolgozott a kormányváltásért. Ráadásul az ellenzéki oldalon mindenki tudhatta, hogy velünk normális körülmények között bármikor meg lehetett volna állapodni, meggyőződésem, hogy ezért nem hívtak minket érdemi egyeztetésekre egészen az utolsó pillanatig, amikor mindössze két helyen lépett vissza nekünk az MSZP-DK páros.  

Nem az volt a probléma, hogy az Együttet 1 százalékra mérték?

Az lehet, de én az egyszázalékot részben egy önbeteljesítő jóslatnak tartom, amiben a taktikai szavazásra buzdítóknak hatalmas felelőssége van. Ott van például a KOM-os mérés, amely szerint esetemben is lett volna akkora átszavazási hajlandóság, mint a jobbikos jelöltnél. Egyébként voltak több helyen erős jelöltjeink, például Baranyi Krisztina, Vajda Zoltán, Szabó Szabolcs. Utóbbi esete mutatja, hogy a szocialisták mennyire vették komolyan a választást: ha fontos lett volna nekik a kormányváltás, akkor a helyben már a kezdetektől a 2014-ben is bizonyított jelölteket támogatják, Csepelen például nem a valahonnan Észak-Magyarországról odahozott Bangónét erőltetik.

És most mik a tervek? Politizál tovább?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmámtól az elmúlt 5 évben sem szakadtam el, miközben nagyon sok munkát tettem abba bele, hogy kormányváltás legyen. Sajnos nem csak kormányváltás nem lett, de most újabb kétharmaddal nyúlhat le mindent a maffia. Érdemes mindenkinek elgondolkoznia, hogy miként lehet mégis normális hellyé tenni Magyarországot. Én is ezt teszem, de közben több időt fogok szentelni a családomra és a zenekaromra is. Ha lesz a megszűnő Együttön kívül olyan hiteles politikai formáció, akikkel érdemes újra munkának látni, akkor lehet rám számítani. Természetesen főépítészként és területfejlesztési szakemberként amúgy sem tudok elszakadni a közügyektől, hiszen az a munkám szerves része." 

Amúgy most jelent meg Bod Tamás, az Együtt visszavonuló békési politikusának publicisztikája is a Magyar Narancsban, ahol többek között azt írja, hogy "azt látom országosan és helyben is, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik ellébecolták az elmúlt négy-, illetve nyolc évet, az újabb súlyos választási vereség után ugyanazzal a süket dumával csábítják választóikat, ami eddig sem vezetett sehová".  

Pedig magától Orbántól tudjuk, hogy a "hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország.

A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk. Adókkal megfojtott kisvállalkozások, sorsukból kilábalni képtelen, máról-holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó, süllyedő polgárság. Nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek felszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket."

Bod Tamás a választók passzivitásáról és hitetlenségéről is ír, és valójában ez az a pont, ahol a változás kulcsa rejlik. Arra bíztatok mindenkit, aki még képes közügyekről reálisan és előremutatóan gondolkozni, hogy ne a parlamenti ellenzéktől, ne celeb civilektől várja a változást, hanem kezdjen el a saját környezetében beszélgetni és ha van nyitottság, akkor szervezkedni, mert ezen az országon más nem segíthet, csak az itt élők.

Ne várjuk a segítséget az EU-tól, mert amíg a francia és a német cégek profitálnak az itteni beruházásokból, addig nem érdekük semmit tenni. Trumpról pedig ennél a félmondatnál többet nem is érdemes írni. Nincs mese: a magunk sarkára kell állni. 

A Fidesz-közeli Figyelő információi szerint Kásler Miklós, Széchenyi-díjas magyar onkológus, egyetemi tanár, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója lehet Balog Zoltán utódja az EMMI élén. Az a Kásler Miklós, akire hivatkozva 100 millió AIDS-es nigériaival riogatott ifj. Lomnici Zoltán, a CÖF szóvivője. Mocskos idők jönnek.

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

A Magyar Narancs Kásler-portréjában feudalista uralkodóként is említett onkológus nem sokat tétovázott, amikor baromságokkal kellett alátámasztani az általa kedvelt Orbán-kormány goebbels-i gyűlöletkampányát, ugyanis  ifj. Lomnici Zoltán Kozármislenyben elmondott hazug állításait - miszerint "Nigéria lakosságának több mint 80%-a, legalább 100 millió ember AIDS-es, vagyis a megerőszakolt svéd lányok közül 5-ből 4 elkapta a HIV-fertőzést, illetve az AIDS-et" - a Fidesz álcivil jogásza éppen rá, mint tudományos szaktekintélyre hivatkozva mondta (az ominózus rész 52 perc 30 mp-nél hallható az általam rögzített videóban). 

Ezt a hazug, náci szólamokat idéző propagandát cáfolta Dr. Eniola Ajayi, a Nigériai Szövetségi Köztársaság nagykövete a követség Facebook-oldalára kitett közleményében:

“Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), illetve az UNAIDS 2016-os adatai szerint megközelítőleg 3,2 millió nigériai él HIV-fertőzéssel. Ez a szám Nigéria teljes lakosságának 1,7%-a, szemben a Kásler úr által említett 80%-al.”

“Teljességgel abszurdnak, meggondolatlannak, könnyelműnek és sértőnek ítéljük, hogy Kásler és Lomnici urak ellenőrizetlen adatokat használnak a magyar közvélemény Nigériáról alkotott képének befolyásolására, ezzel saját propagandacéljaikat szolgálva.

A leghatározottabb tiltakozásunkat fejezzük ki az országunkról és annak helyzetéről alkotott állásponttal kapcsolatban és követeljük, hogy Kásler és Lomnici urak vonják vissza az állításaikat.” 

Az onkológus Kásler szerint "a halálos betegségek jó 70-80%-át a tízparancsolat megtartásával el lehet kerülni". Nem tudom, hogy az onkológus a rákot a 20-30%-ba sorolja-e, de arra is kíváncsi vagyok, hogy szerinte milyen betegségeket okoz a fideszeseknél az, hogy a tízparancsolat hetedik és nyolcadik pontját rendre megszegik.

Azt még nem tudni, hogy amennyiben Kásler - ne adj' isten - az emberi erőforrások minisztere lesz, akkor például Hoppál Péter kulturális államtitkárt megtartja-e. Kásler számára talán még hízelgő is lehet, hogy az a pletyka terjed Pécsett, miszerint maga Hoppál utasította Vincze Balázst, a Zsolnay Kulturális Központ vezetőjét arra, hogy mondja le az Alföldi Róbert fémjelezte "Igenis, miniszterelnök úr!" című komédia Kodály Központba tervezett május 27-i előadását. Ezt az értesülést erősíti a Népszava írása is, amely szerint fideszes politikus mondathatta le az Alföldi-előadást.

Mocskos idők ezek, amikor olyanok kerülhetnek vezető pozícióba, akik tudományosként álcáznak ordas hazugságokat, akik hivatali pozíciójukkal visszaélve cenzúrázzák kulturális intézmények műsorait. És akkor most arról nem is írok, hogy az emberi tulajdonságok legalját tanúsítva még mennyi mindent loptak el a fideszes maffia tagjai.

Szerencsére vannak helyek, ahol még működnek a szabadság kis körei, ugyanis Szigetváron simán bevállalták a Pécsről kitiltott Alföldi-darabot, és május 27-én két előadást is tartanak. Szerencsére van igény a szabad kultúra fogyasztására is, mivel az "Igenis, miniszterelnök úr!" című válságkomédiára egy nap alatt minden jegy elfogyott.

Ezt írta egy kedves ismerős nekem a minap, akivel közösen dolgoztunk azon, hogy az Alföldi-előadás összejöjjön Szigetváron: “Gratulálok és örülök, hogy ilyen rövid idő alatt sikerüt megoldást találni, és ílymódon fricskát mutatni a túlbuzgó hatalmi gépezetnek. Juszt is lesz ‘kormányülés’ Baranyában.”