Az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusa, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatója Szikra Dorottya szerint az Orbán-kormánynak nincs egységes szociálpolitikája, a fősodort jelentő közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a nyugdíjas-kérdés pedig időzített bombaként ketyeg. És miközben a kormány hihetetlen módon megszorít, bizonyos típusú családoknak két kézzel szórják a pénzt. Szikra szerint a kormányzati intézkedéseket nagyon nehéz kibogozni a hagyományos szociálpolitikai keretek között, végül arra jutott, hogy egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése. Illetve az az Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott.

Fontos tehát, hogy az Orbán-kormány leváltásán munkálkodók a szociálpolitika területén is életképes, a súlyos társadalmi problémákat érdemben mérsékelni képes alternatívát tudjanak felmutatni.

A Párbeszéd Magyarországért (PM) egy olyan alapjövedelem ígéretével próbálja megkarcolni a közvéleménykutatások általi mérhetőség határait, amely minden tartósan itthon élő magyar állampolgárnak alanyi jogon jár, és biztosítja számukra az alapvető létbiztonságot. A hírek szerint Szabó Tímeáék egy félkész anyagot ismertettek a múlt heti taggyűlésüket követő sajtótájékoztatón, ezért valószínűsítem, hogy a koncepciójuk nem kiforrott (feltehetőleg azért sem, mert Zuglóban kicsit mást csinálnak).

A PM állítása szerint a feltétel nélküli alapjövedelemről szóló javaslatuk „az élhető Magyarország” ígéretét jelenti. A gyermekek havi 25 ezer forintot, a felnőttek havi 50 ezer forintot, a kismamák havi 75 ezer forintot kaphatnának. Az alapjövedelem a jelenlegi szociális támogatások és adórendszer átalakításával járna: kisebb bürokráciát és nagyobb biztonságot jelentene. Az alapjövedelem mindenkinek járna, ugyanakkor a legmódosabb rétegeknek nem feltétlenül jelentene keresetnövekedést, hiszen javaslatuk része lesz a többkulcsos személyi jövedelemadó visszaállítása is. A PM szerint az intézkedésnek a vásárlóerő növelése révén gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő hatása lenne, sőt a szegénységi ráta is felére csökkenthető.

A feltétel nélküli alapjövedelem ötlete nem új, Európában és hazánkban is többen foglalkoztak már a bevezetésének a lehetőségével, de maradjunk a hazai "gyökereknél": a Wikipédia szerint 2011-ben tartották az első feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatos rendezvényt. Sőt, a hazai politika kaméleonja, Szili Katalin 2013. szeptember 3-án már határozati javaslatot is nyújtott be az Országgyűlésnek "A feltétel nélküli alapjövedelem magyarországi bevezetési lehetőségének vizsgálatáról" címmel. 2014. januárjában a Kossuth Klubban mutatták be a LÉT munkacsoport 98 oldalas tanulmányát, amelyet olyan neves közgazdászok és szociológusok, és olyan szakemberek is támogatják, mint Ferge Zsuzsa és Surányi György. 

A PM által felvázolt rendszer azonban két jelentős kockázatot biztosan rejt:

(1) Az alapjövedelem esetében semmi sem ösztönöz munkára. Ha e rossz ösztönzés miatt sokan vonulnak ki a legális munkaerőpiacról, az önmagában az alapjövedelem rendszer finanszírozásának összeomlásához vezethet.  

(2) Emellett az eddig felmerült alapjövedelem ötletek más szempontból is jelentős fiskális kockázatot rejtenek. Az elképzelések szerint a magasabb jövedelműek esetében a jövedelememelkedés járulékcsökkentés formájában jelentkezne. (Magas jövedelműeknél a nettó jövedelem valójában nem emelkedne olyan nagymértékben, mint a szegények esetében.)   A járulékcsökkentés olcsóbbá tenné a munkaerőt, így, a koncepció támogatói szerint, megugrana a foglalkoztatottság és így a járulékcsökkentés ellenére is megemelkednének az állam adó és járulékbevételei is. Elvileg ez teremtené meg az alapjövedelem fedezetét. Ha a járulékcsökkentés nyomán mégsem pörög fel a gazdaság, az katasztrofális költségvetési helyzetet teremthet.

Nem tartható ugyanakkor az, hogy Magyarországon az emberek 40 százaléka szegénységben él! 

A szegénységet csökkenteni kell, ezzel pedig nem szabad sokat várni, mert a magyar társadalom véglegesen széteshet. Az Együtt szerint ma Magyarországon a feltétel nélküli alapjövedelem költségvetésileg megvalósíthatatlan, és nem cél. Viszont, ahogy - még a PM-mel közös - választási programunkban is megfogalmaztuk:

(1) Égetően fontos és sürgős a közmunka mai rendszerének radikális átalakítása; érdemi munkalehetőségeket, képzést és mentorálást kínáló támogatott foglalkoztatást megvalósítása, ahol az elvégzett munkáért korrekt fizetés és munkavállalói jog is jár. 

(2) A pénzbeni együttműködési támogatás bevezetése, amely biztosítja, hogy a ma ellátás nélkül élők közül senki se maradjon az út szélén, mindenki kaphasson feltételekhez kötött, kis összegű támogatást. Ezzel mindenki számára biztosítva lesz a létfenntartáshoz szükséges minimális feltétel. Cserébe együttműködést kérünk, amely segítheti a munkaerőpiacra való visszatérést.

Karácsony Gergőék viszont egy új és jónak tűnő rendszert vezettek be Zuglóban, ahol azonban szó sincs feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről. A zuglói modell egy olyan kezdeményezés, amely összhangban van az Együtt-PM korábbi választási programjában szereplő feltételekhez kötött minimumjövedelem (együttműködési támogatás) koncepciójával. Mi az Együttben drukkolunk Karácsony Gergely polgármesternek, és figyelemmel kísérjük a zuglói modellkísérletet.

A feltétel nélküli alapjövedelmet ugyanakkor épp a feltétel nélkülisége miatt, elvi okokból utasítjuk el, ugyanis a szegénység leküzdéséhez mindnyájunknak tenni kell. Szerintünk nem kérdés, hogy szegénység elleni küzdelemre a jelenleginél több forrást kell biztosítani, mégpedig a legmódosabb 10-20% terhére. A középosztály számára a gazdasági növekedés biztosítja a gyarapodás lehetőségét. Ennek megfelelő formája a munkahelyteremtés, a hatékony közmunkaprogram, és az azt segítő és kiegészítő ösztönzők, segélyek, transzferek.

(A fenti fotón Bogdán László, Cserdi polgármesterének irodájában látható installáció szerepel.)

Emlékszünk még arra a fiatalemberre, aki 1989-ben, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén azt mondta, hogy "mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat, és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói"? 

Majd 2006-ban azt is mondta ez az Orbán Viktor nevű fickó, hogy "Meg akartuk őrizni a hitet, hogy volt értelme küzdeni az orosz csapatok kivonásáért. Volt értelme küzdeni a szabad választásokért, volt értelme küzdeni a határon túl élő magyarokért, hogy volt értelme megőrizni az '56-os forradalom emlékét. Meg akartuk őrizni a hitet, hogy kell lennie a világban egy erkölcsi rendnek, amely végül mindent és mindenkit odahelyez, ahová való."

Aztán még 2007-ben is úgy látta a fülkeforradalmi előkészületeken dolgozó Fidesz-vezér, hogy "Kelet felől nézve mi vagyunk az utolsó olyan ország, ahol az állam lemondott a nemzetstratégiai és nemzetbiztonsági szempontból felbecsülhetetlen értékű közellátási rendszerek tulajdonáról. Tőlünk nyugatra ez nem lehetséges. Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!".

Ekkor még hasonlóan vélekedett a NER-haver, Bayer is: "Oroszoknak lefeküdni energiaügyben, Putyintól ájultan elalélni és félni: gyurcsányság. Utóbb Nyugaton az egészet letagadni, s azt mondani, amit a Nyugat akar hallani (mindezt persze szemrebbenés nélkül): gyurcsányság." 

Amikor Oroszország 2008 nyarán egy katonai agressziót hajtott végre Grúziában Orbán így fogalmazott: "meggyőződésem, hogy nekünk egy olyan külpolitikai egységre volna szükségünk Közép-Európában és az Európai Unióban, amely világossá teszi, hogy a nemzetközi konfliktusoknak az a fajta elintézési módja, amely a nyers erőszakra épít, nem fogadható el a számunkra, és aki ilyen útra lép, annak számolnia kell a súlyos következményekkel. Persze azzal is számolnunk kell, nekünk magunknak is, hogyha a nyugati világ határozott választ ad mindarra, ami történt, az oroszoknak is lesznek válaszlépései. Természetesen ez így van, ne áltassuk egymást. Tehát érdemes átgondolnunk, hogy mit tesz és mit nem, de én azt szeretném mondani Önöknek, hogy minden orosz válaszlépés – olajár, benzinár, gázár – kérdéskörét is figyelembe véve nekünk itt és most alapvetően egy világos, erkölcsi alapállást érdemes elfoglalnunk (...) Meggyőződésem, hogy közép-európai népeknek kötelessége, amikor független országot ér katonai agresszió, egyértelműen és világosan beszélni. Szerintem bennünket, magyarokat 1956 miatt különösképpen terhel ez a kötelesség. Ezért amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyes erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni."

Ekkortájt Szijjártó Petike még tüntetést is szervezett és az általa aláírt demonstrációra szóló meghívóban ez a szöveg is szerepelt: „Mi, szabadságszerető magyar fiatalok a leghatározottabban elítéljük a független és demokratikus Grúziát ért orosz katonai és politikai agressziót. A hatalmi önkény ilyen nyílt és durva megnyilvánulását egyetlen demokratikus berendezkedésű állam, egyetlen, a hazájáért és a népek békés együttéléséért felelősséget érző politikus sem szemlélheti szótlanul és tétlenül!”.

2015-ben pedig már arról beszélt a Döbrögit egyre jobban formázó Orbán: minél előbb rendezni kell, mégpedig ésszerűen kell rendezni az Európai Unió és Oroszország közötti viszonyt. Szerinte Oroszország kirekesztése Európából nem ésszerű dolog. A térség biztonságát nem lehet Oroszország ellenében megteremteni – mondta, hozzátéve, hogy a rendezésnek jó kiindulópontja a minszki tűzszüneti megállapodás. A rendezés alapja – folytatta – a béke és az eurázsiai gazdasági együttműködés lehet.

Mindeközben az '56-os forradalom hőseinek újratemetésén országos hírnevet szerzett politikus asszisztált ahhoz, hogy Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke tegnap egy olyan emlékműveket koszorúzott meg a Fiumei úti sírkertben, melyek „az 1956-os ellenforradalom” leverésében szerepet játszó szovjet katonáknak állít emléket. 

Eközben kibontakozóban van a szomszédunkban egy orosz-ukrán háború, ahol - az elméletileg harmadik napja tartó tűzszünet ellenére - folyamatosan támadják a szakadárok a Luhanszkot Donyeckkel összekötő autópályán és vasútvonalon fekvő, stratégiai fontosságú Dubalceve várost. Orbán nem kritizálja az oroszokat, hanem örömmel nyugtázta az Orosz Föderációval és a Gazprommal kötött megállapodás kapcsán, hogy "amiben Putyin elnökkel megállapodtam, legyen gazdasági vagy energetikai kérdés, azt eddig Oroszország mindig hiánytalanul betartotta".

De nem csak Orbán Vitya cserélte le a western gitárt balalajkára, hanem Bayer elvtárs is, midőn ilyen fennkölt gondolatokat öntött lírába Vlagyimir Putyinnak írt levelében: "Ön nem hagyta Oroszországot. Erőssé tette. Orosszá szerette és megtartotta. Ennél többet, nagyobbat nem tehetett volna."

Csak halkan jelezném, hogy ilyen szintű pálfordulást gyengébb banánköztársaságokban is csak szemlesütve merne vállalni egy diktátor, de azt gondolom, hogy ez az egész becstelen tragikomédia - még egy gyerek számára is nyilvánvaló módon -  minősíti azt az emberi, erkölcsi és politikai posványt, amelyből rendszert kívánnak Orbán és talpnyalói csinálni. 

(kép forrása: Orbán Viktor Facebook oldala)

Mára nagy valószínűséggel nincs olyan közügyek iránt érdeklődő hazánkfia, aki ne tudná, hogy Simicska Lajos, a Fidesz egykori pénzembere, az adóhatóság ex-elnöke, a jobboldali médiabirodalom feje a minap több interjúban is kifakadt, legecizte Orbánt, Bayert és a volt elvtársakat, majd ország-világ tudtára adta, hogy ezek itten diktatúrát építenek, és azt is el tudja képzelni, hogy mindezért (illetve azért, mert háborút hirdetett a volt haverok ellen) az életével kell fizetnie: "engem is le lehet lőni. Na, ezt hozza le nyugodtan, a viszont látásra, de mennem kell (...)" és elment "szánkózni".

Na, most tessék mondani, mi lett volna, ha egy ilyen hangzik el anno a baloldalon?! Nem akarnám bagatellizálni az öszödi beszédet, de az a Simicska által elmondottakhoz képest valóban smafu volt, hiszen "csak" arról volt abban szó, hogy Gyurcsányék hazudtak reggel, délben, este. Emlékszünk a következményekre: MTV székház ostroma, szemkilövetésig fajuló utcai tüntetések, Fidesz kétharmad, stb. Mindez persze nem történik meg, ha Gyurcsány időben elhúz a miniszterelnöki pástról, és talán minden másként alakult volna 2014-ben is, ha vissza sem somfordál. De Gyurcsány nem olyan, nem tud leállni, ahogyan a másik volt KISZ-titkár, Orbán sem. 

Csakhogy Orbánról és csapatáról a hazudozásnál jóval súlyosabb dolgokat állít korábbi kollégiumi szobatársa, politikai harcostársa és gazdasági partnere:

1.  Orbán Viktor egy "geci" (a szleng szótár szerint: "idegesítő, gerinctelen, bunkó hímnemű személy, akitől nehéz megszabadulni, akit nehéz levakarni"),

2. Orbán és a Fidesz diktatúrát épít,

3. Simicska azt is el tudja képzelni volt barátairól, hogy a kinyílt konfliktusuk miatt elteszik őt láb alól.

Nyílván a Simicska Lajos által elmondottak nem minden eleme hatott a közéletben az újdonság erejével, de a maga komplexitásában és nyersségében azért ezt eddig így még nem hallhattuk/olvashattuk a hazai médiában (leszámítva Magyar Bálint szerkesztésében megjelent "A magyar polip – a posztkommunista maffiaállam" című könyvben foglaltakat és az erre hivatkozó írásokat/megszólalásokat).

Viszont, ha már így feltámadt a háborgó demokrata Simicskában, és igazi "dzsungelharcosként" akar háborút nyerni, akkor az Orbán fanok kirúgásánál nem szabadna megállnia. Már csak azért sem, mert a  Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 263. § (1) bekezdése szerin "aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, alkotmányos rend elleni szervezkedés, lázadás, rombolás, hazaárulás, hűtlenség, az ellenség támogatása, kémkedés, szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés, kémkedés az Európai Unió intézményei ellen készül, vagy még le nem leplezett ilyen bűncselekményt követtek el, és erről a hatóságnak vagy az állam illetékes szervének, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

Ha Simicska valóban úgy érzi - ahogy a Magyar Narancsnak adott interjúban állítja -, hogy tartozik a hazájának, a családjának és magának annyival, hogy csak olyat cselekszik, amit helyesnek tart, és tényleg elkötelezett demokratának vallja magát, akinek egyáltalán nem tetszik az, "ahogy és amilyen módszerekkel ezek a fiúk intézik a dolgaikat ebben az országban", akkor a szánkózás végeztével azonnal meghirdet egy sajtótájékoztatót és élő egyenes adásban tálal ki részletesen azokról az ügyekről, amelyekről tud, amelyekben már ő sem akar partner lenni. Ez a minimum.

Orbán pedig tanulhatna az általa olyan sokszor emlegetett történelemből, hiszen a hozzá hasonló karakterek (Rákosi, Ceaușescu, stb.) előbb vagy utóbb, de mindig elnyerték méltó büntetésüket. De ha csak a közelmúltból és Gyurcsány kollégája hibáiból tanulna, akkor is tudhatná, hogy a legjobbat az országnak, a pártjának és magának akkor cselekedné, ha még most bocsánatot kérne mindnyájunktól és haladéktalanul lemondana. (Nem vagyok naív, nem fog lemondani.)

(kép forrása: hvg.hu / Túry Gergely)

Bayer Zsolt bepancsolt Simicska Lajosnak, Simicska legecizte Bayert és Orbánt, majd azt mondta, hogy ebben a háborúban valószínűleg valaki elhullik. Mindezt azután, hogy a kormány az RTL Klubbal való békülés jegyében bevezeti az ötszázalkékos reklámadót, ami nagyjából ötszörösére emelné Orbán egykori kollégiumi szobatársa médiabirodalmának fizetési kötelezettségeit. A fideszes oligarcha szerint emiatt totális háború lesz, a kérdés az, hogy ki húzza a rövidebbet.

Van még valaki ebben az országban, aki - ha eddig kétkedve is fogadta az erről szóló híreket - nem hiszi el, hogy egy maffiaállamban élünk?

Magyar Bálint szerkesztésében megjelent "A magyar polip – a posztkommunista maffiaállam" című könyvben így fogalmaznak az Orbán-Simicska háború egyik fő területét jelentő médiáról:  "A médiapolip azonban – ahogy Vásárhelyi Mária mondja – nemcsak agymosoda, hanem pénzmosoda is. A fogadott család szűk körei az állami média legnagyobb beszállítói, az állami frekvenciákból hálózatot építők, az állami támogatások élvezői, az állami reklámok kedvezményezettjei, az állami forrásokból médiát vásárlók, gründolók. Ők azok, akik az illegitim állami kényszer eszközeivel kiszorított szereplők helyét átveszik. Míg Berlusconi a médiabirodalma segítségével épített politikai hatalmat Olaszországban, addig a Fidesz politikai hatalmával építi a Család médiabirodalmát. Végül is a szerencse forgandó, s a Család tulajdonában lévő médiabirodalom – mint ahogy 2010 előtt is – segíthet átvészelni a szűk esztendőket. Jobb a dolgokat nem a véletlenre bízni."

De mi történik most, amikor a Fidesz egykori pénzembere, az adóhatóság egykori - sokakról sokat tudó - elnöke, a jobboldali médiabirodalom feje azt mondja az RTL Híradónak, hogy ő egy igazi dzsungelharcos és ezt a háborút is meg fogja nyerni?

Az biztos, hogy izgalmas napok várnak Orbánra, Rogánra, Lázárra, a még hithű fideszes káderekre és Simicskára is. Mi pedig figyeljünk, mert fideszéknél sose volt még ennyire durva.

(kép forrása: http://hirhatar.com) 

Az elmúlt hetekben és napokban keresztül-kasul járta be a pártmédián kívüli sajtót a hír: Orbán Ráhel férjének, Tiborcz Istvánnak az érdekeltségébe tartozó Elios Innovatív Zrt. korszerűsítheti Pécsett a közvilágítást uszkve 900 millából. Mivel Pécs városának nincs meg ehhez a fedezete, ezért hitelből kívánják finanszírozni a beruházást. A hitelfelvételhez kormányzati engedély is kellett, ami természetesen megérkezett (hadd dolgozzon a vőgyerek cége).

No, de mire is ez a nagy hacacáré, miért olyan sürgős és fontos ez a nagy közvilágítási akció Pécsett? 

Gondolhatnánk, hogy készült erre valamilyen vizsgálat, hiszen ha valamire a becslések szerint 1,5-2 milliárd forintot terveznek elkölteni, akkor csak nem vágnak bele csak úgy uk-muk-fuk.

Feltételezhetnénk, hogy ha valahol, akkor Pécs friss, ropogós településfejlesztési koncepciójában írnak erről. És tényleg, mégpedig a fényszennyezés mérséklése elnevezésű operatív részcél megfogalmazásánál: „Az éjszakai fény a városlakók számára alvás‐ problémákat, neuro‐hormonális problémákat és más betegségeket is okozhat. Az éjszakai városképet is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Olyan közvilágítási rendszert kell kidolgozni és megvalósítani, amely csak valóban indokolt mértékben és optimális technológiával világítja meg a közterületeket. Ez egyben jelentős energia‐megtakarítást is jelent.”

Bizony, Pécsett olyan szakmai stáb dolgozott a városfejlesztési koncepción, akik ilyen humánus módon kezelik a közvilágítás kérdését és nem pusztán a spórolás, de az élőlények optimális életfeltételeinek biztosítása is motiválta őket. És a várost is, mivel a pécsi közgyűlés a koncepciót 2014 május 22-én elfogadta. 

Ennek ellenére úgy fest, hogy nem veszi túlságosan komolyan magát és a saját döntéseit a fideszes többségű pécsi közgyűlés, mert alig 4 hét múlva, 2014 június 19-én egy olyan döntést hoztak közvilágítás-fejlesztési témában, ahol egy szó sem esik a fényszennyezés ártalmairól és eme káros sugárzás megfékezése érdekében elhatározott koncepcionális ügyek gyakorlatba történő átviteléről sem. A Páva Zsolt által jegyzett előterjesztés lényegében a következőkkel indokol: a LED-technológia túljutott a kezdeti nehézségeken és takarékos. Ennyi. És ennek megfelelően - immár következetesen - nem jelennek meg a fényszennyezés csökkentésének szempontjai a közbeszerzési kiírásban sem.

És, hogy miért hitelből csinálja meg ezt a fejlesztést a város, és mondjuk miért nem pályázati forrásból? Mert – Páva Zsolt 2014 november 13-i előterjesztése szerint – a jelenlegi pályázati kiírások alapján a város maximum 500 millió forint összegű fejlesztéshez nyerhet el támogatást 100%-os társfinanszírozással és mivel a jelenlegi kiírási terv szerint 2 milliárd forint az egész országra vonatkozó pályázati keret, ”viszonylag kicsi az esély, hogy az egy pályázatban meghatározott maximális keretnél több forráshoz jusson az önkormányzat”. 

Szóval Pécs fideszes többségű városvezetése szerint 500 milla „ingyen” pályázati pénz nem lenne elég, és talán nem is elég jó a város lobbiereje, ezért jobb felvenni 1,045 milliárd forintos hitelt 420 milliós hiteldíjjal (kamatok, tetemes projektvizsgálati díj, stb.) a közvilágítás-korszerűsítés első ütemére (mert egy újabb fejlesztést is tervez a város, állítólag potom 800 millióért). 

Jogosan merül fel a kérdés: nem lehetett volna három ütemmel tervezni, mondjuk egy az 500 milliós pályázati limit alatti vissza nem térítendő támogatásból finanszírozandó első ütemmel kezdeni (vagy legalább megpróbálni), csak azért, hogy ne adósodjon el teljesen a város? – csak mert írnak még a településfejlesztési koncepció megalapozó részében is érdekeseket: „Az adósságátadás önmagában az önkormányzati gazdálkodás tartós működési feszültségeire sem nyújt megoldást. Pécs MJV kötelező feladatokat ellátó intézményrendszere a hatályos feladatfinanszírozási forrásallokáció keretében évi 4,5 Mrd forintnyi finanszírozási réssel rendelkezik, melyet a város 2014‐ben 11,9 Mrd forintra tervezett közhatalmi bevételiből kell pótolni. Az adóbevételeken belül ugyanakkor nagyon jelentős részt, 3,5 Mrd forintot tesznek ki az építmény‐, és a telekadó, amelyek gyakorlatilag illikvid ingatlanokat terhelnek. A helyi iparűzési adó tervezett értéke ugyanakkor 7,1 Mrd forint, ami a vagyoni típusú adóknak alig kétszerese.”

A finanszírozási rés tehát tovább nő Pécsett, új munkahelyek nem lesznek az egyre méltatlanabbul lecsúszó városban, még a fényszennyezés sem csökken, de legalább a vőgyerek érdekeltsége jól jár ezekkel a töketlen, lúzer pécsi fideszesekkel, miközben Orbánék „kárpótlásul” levették a napirendről az M6 és M60-as autópályák meghosszabbítását és a pécsi elkerülő utat is. Gratulálok. Hajrá, Pécs!

(kép forrása:  MTI Fotó/Koszticsák Szilárd)

A közmunka visszásságaitól kiborult gyöngyfai polgármester után újabb kistelepülési vezető mondott le a napokban: ezúttal Hoffmann Antal, Bezedek társadalmi megbízatású polgármestere döntött úgy, hogy lemond mandátumáról. Nem csoda, hiszen tavaly október óta "megalázó és sértő" összegért kell egy nagyon nehéz pályán minden ügyet megoldania a hazai kistelepülések vezetőinek. 

De nézzük, hogy mennyi illetményt kap, vagyis mennyit is keres ma egy 500 fő alatti baranyai, somogyi vagy zalai aprófaluban egy társadalmi megbízatású polgármester. Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény szerint a helyettes államtitkár közszolgálati tisztviselőkről szóló törvényben meghatározott alapilletményéből, illetménykiegészítéséből, vezetői illetménypótlékából álló illetményének 10 %-ára, vagyis bruttó 74.790 Ft illetményre jogosultak (ez kábé 51 ezer nettó), ami mellé még jár nekik „kemény” 7854 forint költségtérítés. Korábban a képviselő-testületek bizonyos határokon belül dönthettek a polgármesteri fizetésről, az új szabályozás szerint azonban már nem lehet variálni, a törvény esetleg azt engedi még meg, hogy ingyen is elláthatja a feladatát a társadalmi megbízatású polgi. 

A szabályokat ilyen módon átíró fideszes többségű országgyűlés szerint egy közmunkásnak megfelelő bérrel a zsebükben kellene megoldania az aprófalvak polgármestereinek olyan végeláthatatlannak tűnő településmenedzsment feladatokat, mint a segélyekkel kapcsolatos kérdések megoldása, a közmunka program menedzselése, és – temérdek egyéb intézendő mellett - a falu kilátástalan helyzetének javítása érdekében valamilyen forrásért kalapolni. Miközben – ahogy azt a Pécsi Tudományegyetem Szociálpolitikai Tanszékének Kutatócsoportja is megállapította - az aprófalvak helyzete sok szempontból determinált. Az aprófalvas településszerkezet komoly szerepet játszik abban, hogy „egy adott térség hátrányos helyzetének egyéb összetevői is kialakulnak, fennmaradnak, felerősödnek: legyen szó a munkahelyek hiányáról, a közlekedés okozta nehézségekről, s így akár a munkahelyekhez, akár az oktatáshoz, akár az egyéb szolgáltatásokhoz való hozzáférés problémáiról, a településen különböző intézmények és szolgáltatások kiépítettségéről, az infrastruktúra hiányosságairól, az önkormányzatok lakosságszám arányosan kialakított támogatásának elégtelenségéről”. Vagyis, ezeket a településeket, illetve ezeket az aprófalvas térségeket támogatni kellene és nem ellehetleníteni. 

De mi lehetett a célja a Fidesznek azzal, hogy anyagilag padlóra küldi a kistelepülési polgármestereket?

Orbánék egyik legnagyobb bázisa mindig is falun volt (a „leszerelt” bezedeki polgármester saját bevallása szerint is a Fidesszel szimpatizál). Vannak olyan falvak, ahol szinte kizárólag a Fideszre szavaztak tavaly tavasszal, az alig 100 fős lélekszámú somogyi Pálmajorban például mindenki rájuk szavazott. A nagy törvényhozási dömping közepette katatón módon dolgozó fülkeforradalmároknak vélhetően nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy a járások feltámasztása után a közös községi tanácsokat is feltámasszák, ezért úgy gondolták, hogy előbb kivéreztetik a kistelepülési önkormányzatok vezetőit, és amikor már lasszóval sem lehet találni egy épkézláb polgármester-jelöltet, akkor előbb-utóbb valaki majd csak felveti, hogy mondjuk Bezedek és Lippó hozzon létre közös önkormányzatot, mert úgy már jobban megéri polgármesternek lenni. Ha pedig nem két aprófalu köti össze a sorsát, hanem három, négy vagy öt, akkor már egész más távlatok nyílnak meg közbeszerzésileg és minden olyan fronton, ahol közpénz van. Ugyebár. 

Azt természetesen nem állítom, hogy ördögtől való lenne az aprófalvak önkormányzati integrációja, hiszen Finnországtól Nagy-Britanniáig számos helyen működnek sikerrel kistelepülések alkotta közös önkormányzatok, de ez a másodosztályú vízilabda meccseken alkalmazott víz alatti mogyorócsavarásra hasonlító alattomos kavarás nagyon messze van attól, amit a világ jobbik felén kormányok tenni szoktak az önkormányzatokkal. 

(kép forrása: www.vicclap.hu)

"Vasárnap reggelenként Süvi a csülkei közt tartott hosszú papírszalagról felolvasta nekik azokat a számoszlopokat, amelyek bebizonyították, hogy a takarmányféleség-termelés kétszáz, háromszáz vagy ötszáz százalékkal emelkedett, melyiké hogy. Az állatoknak semmi okuk nem volt rá, hogy ne higgyenek neki, annál is kevésbé, mert már nem emlékeztek rá világosan, milyenek is voltak a viszonyok a Forradalom előtt. Mindazonáltal voltak napok, amikor úgy érezték, jobban örülnének kevesebb számnak és több ennivalónak." (George Orwell: Állatfarm)

Emlékszünk még, amikor Matolcsy György 2013 januárjában még nemzetgazdasági miniszterként közölte: a kabinet célja az, hogy visszatérésre ösztönözze a jelenleg külföldön dolgozó „félmillió kitűnő magyar munkavállalót”? Akkor hosszú vita és találgatás kezdődött arról, hogy valójában mennyien hagyták itt az országot egy jobb élet reményében és költöztek Angliába, Ausztriába, Németországba vagy valahová a tengeren túlra.

Tavaly októberben azonban meglepő számokkal szolgált a KSH, szerintük "csak" 350 ezer magyar költözött tartósan külföldre a rendszerváltás óta. Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese akkor azt is elmondta, hogy addig 500 ezer és másfélmillió közé tette a magyar sajtó a külföldön élő magyarok számát, az utóbbi érték szürreálisnak tekinthető.

A kivándorlás-kérdés azóta sem mérséklődött és nem is vesztett aktualitásából, sőt. Az orwelli Napóleonra sok szempontból egyre jobban hasonlító miniszterelnökünk úgy tesz, mintha Magyarország egyik legnagyobb társadalmi problémája nem is a kivándorlás, hanem a bevándorlás lenne, és nemzetközi felháborodást keltve azt találta mondani, hogy "amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország". 

Az Európai Uniót rendszeresen ekéző Orbán a fenti agymenést a napokban még azzal is megtoldotta, hogy szerinte "abszurd, amikor Magyarországon politikai felhanggal arról beszélnek, hogy Magyarországról kivándorolnak Németországba vagy Londonba. Nem vándorolnak ki, hiszen mi magunk akartuk, hogy egy közös gazdasági tér jöjjön létre, ahol szabadon lehet munkát vállalni."

Nos, átlag vidéki gyerekként csináltam egy saját kis kutatást a 28 helyes kis gyerekarcot felsorakoztató általános iskolai osztályképem alapján: számba vettem, hogy közülünk hányan is élnek még Közép-Európa eme abszurd kis szegletében. Kis statisztikám szerint az osztályomból heten (25%) dolgoztak hosszabb ideig külföldön (Írországtól, Németországon át Malajziáig szóródott a csapat) és közülük az évek folyamán mindössze ketten döntöttek csak úgy, hogy hazaköltöznek (7%). Ha a középiskolai osztályom vagy a volt egyetemi csoporttársaim nézem, ott sem jobb az átlag, ebben a "mintában" New Yorktól, Svájcon át Új Zélandig sodorta a szél a barátokat. A kint élők közül többen családot alapítottak és nekik végképp eszük ágában sincsen hazaköltözni.

A minap itthon találkoztam az egyik évek óta Londonban élő volt osztálytársammal, aki szintén családosan él a brit fővárosban. Felesége és kislánya már megkapta a brit állampolgárságot és neki is hamarosan meglesz. Szurkol nekünk, de szerinte nem fog itt változni semmi, ezért nem tervezi, hogy hazaköltözik, hiszen munkáját megbecsülik, nyugalomban és relatív jó létben él, és kislányának ezt itthon nem tudná biztosítani. 

Mint tudjuk, Orbánt nem gyötrik az átlag magyar félelmei a gyermekei jövőjével kapcsolatban, hiszen lánya már a saját lábán áll, és sikeres veje jó létet biztosít majd az unokáknak is, hiszen olyan jól megy sora, hogy üzlettársaival vitorláskikötőt tudtak venni karácsonyra Keszthelyen.

"A többiek élete, amennyire fel tudták mérni, olyan volt, mint mindig. Általában mindig éhesek voltak, szalmán aludtak, vályúból ittak, dolgoztak a mezőn; télen a hideg gyötörte őket, nyáron a legyek. Az öregebbek néha összeszedték homályos emlékeiket, és megpróbálták megállapítani, hogy vajon a Forradalom első napjaiban, közvetlenül Jones elűzése után, jobban vagy rosszabbul mentek-e a dolgok. Nem tudtak rá visszaemlékezni. Semmivel sem tudták összehasonlítani jelenlegi életüket: semmihez sem tudtak igazodni, csak Süvi számoszlopaihoz, amelyek kivétel nélkül mindig azt bizonyították, hogy minden egyre jobb és jobb lett. Az állatok megoldhatatlannak találták a problémát, és mostanában már egyébként is nagyon kevés idejük volt ilyen dolgokon töprengeni." (George Orwell: Állatfarm)

(a kép forrása: Blikk)

Orbán szerint az állam mindent megtehet, oda pottyant egy utat, ahová csak akar. Ennek szellemében oda nem épít, ahová nem akar. Akkor sem, ha korábban már többször is megígérte.

2013. áprilisában az Ormánságban, Kémesen ülésezett a kormány, ahol a Dunántúli Napló közvetítése szerint (is) egy emlékezetes főnök/beosztott párbeszéd zajlott le Orbán Viktor és Zsuzsanna (alias Németh Lászlóné) akkori fejlesztési miniszter között (a videón 15:49-nél):

„Zsuzsanna, hogy állunk az M6-os autópálya meghosszabbításával?” A megszólított azt válaszolta, zajlik az előkészítés, de a miniszterelnök félbeszakította: „Zsuzsanna, 2018-ig elkészül a meghosszabbítás a horvát határig?” „Igen” – hangzott a válasz.

Ezen az emlékezetes kormányülésen kiderült az is, hogy a kabinet támogatja egy Dráva-híd építését Vejtinél, ahol ezt megelőzően komp kezd üzemelni. Csakhogy az odavezető út megépítését bürokratikus akadályok nehezítik. 

„Mi tart ennyi ideig? Az állam mi vagyunk, mi adjuk az engedélyeket, nem? Brüsszelbe kell ezért is utaznunk?” – kérdezte Orbán Viktor. – „Zsuzsanna, mennyi ideig tart megépíteni az  utat, konkrétumot mondjon, legyen szíves!”
„Idén még meglesz” – közölte Németh Lászlóné.

A választások előtt

A nagyon tanulságos standup comedy-t számtalan fideszes tótumfaktum ígérgető nyilatkozata is követte. Néhány példa:

 „A kormány célja, hogy az M6-os és az M60-as autópálya elérje az országhatárt a következő uniós költségvetési időszakban.” (Fónagy János, 2013.06.11.)

 „Az M4-es autópálya meghosszabbításával Berettyóújfalu irányában vezetné a forgalmat, az épülő M43-as autópálya Nagylaknál éri majd el a határt, az M6-os folytatása pedig Horvátországig tart majd – tudatta az államtitkár. Hozzátéve: az M60-as sztráda pedig a Drávát átlépve Horvátországba, illetve Szlovéniába vezet majd.” (Lázár János, 2014.03.22.)

„2018-ig az M6-os, 2020-ig az M60-as autópálya el fogja érni a magyar-horvát határt, és a gyorsforgalmi összeköttetések mellett öt regionális útkapcsolat megépítéséről folynak az egyeztetések.” (Szijjártó Péter, 2014.07.24.)

A választások után

Aztán eljött 2014 október 13-a reggele, amikor is a Fidesz nyugtázhatta, hogy buktázta Nyugat-Baranyát: a jobboldali bástyának számító Harkány kivételével egyetlen városban sem választottak meg fideszes polgármestert fideszes többséggel, sőt a két legnagyobb várost, Szigetvárt és Siklóst teljesen bukta a kormánypárt.

Az Fidesz-kormány sebtében vissza is vonta a Baranya megyei közlekedésfejlesztés aktuális feladatairól szóló kormányhatározatot, tehát Orbán és elvtársai kampányígéreteivel ellentétben nem hosszabbítják meg a 67-es főutat Horvátországig, nem épül híd a Dráván, és az autópályát sem építik tovább Pécstől Szentlőrincen és Szigetváron – vagyis a Fidesz által ősszel elbukott városokon – át az országhatárig.

Ma már azt is tudjuk, hogy hol épít utat 2020-ig potom 750 milliárdért az állam: Baranyában egy métert sem.

A kémesi párbeszéd után azonban tényleg jogos a kérdés, Viktor (és kérem ne beszéljen félre, mert tapasztaltak vagyunk): azért nem lesz út, mert másodrangú állampolgár az, aki nem a Fideszre szavazott? Azért nem lesz út, mert bosszúból ki akarnak velünk babrálni? 

Nehéz az élete a hazai polgármestereknek, hiszen a kormány úgy viselkedik, mintha a középkorban lennénk: most a kormánypárti képviselők a tekintetes urak, az önkormányzatok pedig a Fidesz szemében egyszerű hűbérbirtokok, ahol kormánypárti polgármester és fideszes testületi többség nélkül nehéz boldogulni.

Ahogy a Népszabadság is beszámolt róla nemrégiben: a 3200 hazai településből 2900-nak nincsenek szabadon felhasználható forrásai, azaz lényegében csak kötelező feladatokra költhet. Ez azt jelenti, hogy a települések kilencven százalékának legfeljebb annyi pénze van, hogy a napi működést képes legyen finanszírozni. Az önkormányzatok törvényi szabályozása jelentősen módosult az elmúlt években, ezért kormányzati pluszforrások nélkül ezeken a helyeken csak vegetálni tudnak a települések.

Ez a vegetáció a legmarkánsabban a falvakban érhető tetten: ezeken a helyeken már egy ideje nincs más csak a közmunka, itt a polgármesterek habitusuktól és lehetőségeiktől függően újkori TSZ-elnökké vagy az eseményekkel sodródó, vergődő móriczi kisemberekké lényegülnek. Az előbbire példa Bogdán László, Cserdi országos ismertségre szert tett polgármestere és Ignácz József, Besence Fair play-díjas vezetője is. Vannak olyanok is, akik nem tudták, hogy milyen kemény fába vágják a fejszéjüket. A baranyai Gyöngyfa független polgármestere, Németh István is ide sorolható, aki a napokban le is mondott posztjáról, mert olyan reménytelennek látta a helyzetet: "Úgy éreztem, csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom, a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét." (A közmunka kérdése megér egy külön posztot, ezért most ezt nem firtatom.)

Sajnos kormányzati támogatás nélkül ma csak olyan szerencsés önkormányzatok tudnak prosperálni, ahol van valamilyen komolyabb foglalkoztató, emiatt alacsonyabbak a szociális kiadások, és magasabbak az adóbevételek. 

Azért a kormánypárti településeken sincs kolbászból a kerítés, ott is meg kell dolgoznia a képviselőtestületeknek a Fidesz kegyeiért.

Tiffán Zsolt, a Fidesz megyei elnöke által jobboldali bástyának titulált Harkány például hiába bírt jobboldali polgármesterrel a rendszerváltás óta folyamatosan, ha volt olyan polgármestere is - Dr. Imri Sándor személyében -, aki nem ápolt felhőtlen kapcsolatot a térség országgyűlési képviselőjével (az imént említett Tiffán Zsolttal) és emiatt akadozott a város fejlődése. Tiffán kapott is kritikát az őt képviselői székbe juttató harkányiaktól, amire a honatya levélben reagált, és így magyarázta a város sikertelenségének okát: "Nagyon sajnálom! Rengeteg kilincselés, lobby van mögöttünk, hogy a magyar vízkincs eme gyöngyszemét még sikeresebbé tegyük! Nem sikerült! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezzel a tehetetlen, a patriotizmust és az alázatot minden pillanatban megtagadó városvezetéssel nem is lehet!"

A harkányiak biztosan megértették Tiffán üzenetét és ezúttal azt az általa patronált fideszes Baksai Endre Tamást választották meg a város polgármesterének, akinek korábban "a Miniszterelnökség kötelékében" szerzett munkát a sikeres borászként is ismert megyei Fidesz elnök.

Érthető, hogy Baksai polgármester úr szeretne bent maradni a bizalom körében és hivatali lehetőségein keresztül segíteni próbálja az országgyűlési képviselősége mellett miniszteri megbízottként is jövedelemhez jutó képviselőt. Baksai azonban a 2014. december 19-i testületi ülés jegyzőkönyve szerint egy elég szokatlan ügyben kért felhatalmazást a harkányi képviselőtestülettől: "Azt mindenki látja, hogy ha a kormánynál akarunk pénzekért lobbizni, hatékonyan akarunk pályázatokon indulni, pályázatokat akarunk elnyerni, akkor az országgyűlési képviselőnk nélkül nehéz lenne. Javaslom, hogy ha a mindenkori országgyűlési képviselőnk a város ügyében jár el, és a várostól autót igényel, akkor évi 5.000 km-ig ingyen engedélyezhesse a polgármester. Erre szeretnék felhatalmazást kérni. Ha nincs kérdés, hozzászólás, szavazásra teszem." A színtiszta Fidesz-KDNP képviselők alkotta testület - természetesen - egyhangúlag, kérdés és akadékoskodás nélkül szavazta meg az előterjesztést.

Pár nap múlva jött is a jó hír: az utolsó munkanap utolsó órájában 215 millió forint rendkívüli támogatást ítéltek meg a harkányi strand számára. 

Hát, itt tartunk ma Orbánisztánban.  

(kép forrása: Koszticsák Szilárd / MTI / mno.hu)

Meglepő, de többnyire elismerően fogalmaztak a Pécsi Vízmű Zrt-ről abban a jelentésben, amely alapján a pécsi fideszes városvezetés 2009-ben einstandolta a francia résztulajdonú közműszolgáltatót. A magyar állam azóta 3 milliárd forintos kompenzációt kényszerült fizetni Pécs város helyett a francia Sueznek.

2009-ben még - ahogy az index.hu akkor írta - "különösen nagy értékben elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és a számviteli fegyelem megsértése, valamint magánokirat-hamisítás gyanúja miatt tett ismeretlen tettes ellen feljelentést Pécs önkormányzata, miután áttekintette a Pécsi Vízmű Zrt. korábbi gazdálkodását - jelentette be Páva Zsolt Pécs polgármestere" egy sajtótájékoztatón. 

A vízműfoglalásként elhíresült akció alapjául szolgáló „Pécsi Vízműveket Működtető és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság gazdasági és jogi helyzetéről készült jogi jelentést” (melyet a Dr. Szabó Iván Ügyvédi Iroda készített) viszont Pécs fideszes városvezetése nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni.  Emiatt indított közérdekű adatigénylés tárgyában pert az Együtt egyik alapítója, Bogád Zoltán, aki egy 4,5 éven át húzódó, összesen 6 bírósági fokot megjárt pereskedés eredményeként jutott hozzá a kérdéses dokumentumhoz. Mondjuk a jelentés tartalmának ismeretében most már végképp nem csodálkozom azon, hogy miért ült a legvégsőkig a dokumentumon a pécsi önkormányzat.

A rezsiháború Pécsett kezdődött

A rezsiharc első csatája lényegében egy blöffel indult, hiszen a korábbi nyilatkozatokkal ellentétben a pécsi önkormányzat drasztikus lépését megalapozni hivatott jogi jelentés olyan pozitív állításokat tartalmazott, mint:

"A Pécsi Vízmű egy szakmailag jó szinten működő, hatékony, modern vállalat."

"A Társaság munkajogi helyzete szabályozott és jó."

"A Társaság pénzügyi helyzete a veszteséges leányvállalati rendszer, és az azt finanszírozó cash-pool rendszer ellenére kifejezetten stabil..."

"A Társaságnak nincsenek jelentős köztartozásai, sőt az APEH-hel folytatott jogvitákból is nyertesen kerültek ki."

"A Társaság követeléskezelési rendszere kifejezetten példamutató... nincsenek jelentős peres ügyei... üzemszerű működése jó, a közművek műszak állapota megfelelő."

A jelentésben szereplő negatív állítások - ahogy pecsistop.hu is összefoglalja - abban összpontosulnak, hogy "a francia partner haszna nem egyenesen arányos a pécsieknek és az önkormányzatnak nyújtott előnyökkel" és, hogy a "pécsiek által befizetett vízdíjból leányvállalatok terjeszkednek a régióban". 

Pécsett csatát vesztettek a rezsiharcosok 

Páva Zsolt is úgy nyilatkozott akkoriban, hogy szerinte az a legnagyobb probléma, hogy a cég nem az általa nyújtott szolgáltatás fejlesztésén és az árszínvonal csökkentésén dolgozott, hanem a terjeszkedést tűzte ki célul. 

Ha valóban a lakosság pénztrácájának védelme volt a cél a vízműfoglalással, akkor a vízdíjak változása alapján ma már biztosan állítható, hogy a rezsiharc első csatája elbukott, hiszen a pécsiek a 20%-os rezsicsökkentés ellenére ma közel 9%-al fizetnek többet az ivóvízért az 5 évvel ezelőtti árakhoz képest (egy köbméter ivóvíz, illetve annak szennyvízként történő elvezetése köbméterenként ma 690 Ft helyett 752 Ft-ot kóstál).

Arról már nem is beszélve, hogy az egész akció uszkve 3 milliárd forintjába fájt a magyar adófizetőknek, vagyis nekünk.

(kép forrása: index.hu)