A hazaárulózásáról és sikkasztási ügyéről ismerté vált volt fideszes politikus, Fodor Ibolya a legnagyobb közösségi oldalon zaklatott egy kommentelőt. A különös hozzáállású képviselőasszony azzal fenyegette meg a hozzászólót, hogy szól a főnökének, mert rágalmazta Pécs önkormányzati képviselőjét. Tegnap az RTL Híradó stábja interjút próbált vele készíteni annak érdekében, hogy a közvélemény is megtudja, miért írta ezt Fodor. A képviselő azonban minősíthetetlen módon viselkedett, majomnak nevezte a riportert és rendőrt is hívott... Normááális?!

Szerintem nincs annál szánalmasabb, mint amikor valakiről kiderül, hogy méltatlan egy feladat ellátására, majd elkezd támadni és fenyegetőzni ahelyett, hogy bocsánatot kérne azoktól, akik bíztak benne és csendben lelépne a színről. Úgy látszik, hogy Fodor Ibolya képtelen levonni az eddigi méltatlan, önkormányzati képviselői tevékenységgel összeférhetetlen cselekedetei alapján a konzekvenciát és távozni a közéletből.

Az internetes fórumokon olvasható kommentek alapján ma már a jó érzésű fideszes szavazók számára sem kérdés az, hogy Fodor Ibolya viselkedése és nyilvánosságra került szennyes ügyei az önkormányzati képviselői munkába vetett bizalmat nagymértékben aláássák, így nincs kétségem afelől, hogy Fodor Ibolya viselkedése bőven kimeríti Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. Törvény 36. § (1) bekezdésében foglaltakat, mely szerint az önkormányzati képviselő nem folytathat olyan tevékenységet, amely a feladatainak ellátásához szükséges közbizalmat megingathatja.

Az RTL meg is kérdezte Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot arról, hogy miért nem indít összeférhetetlenségi eljárást Fodor Ibolya ellen. A pécsi polgármesteri kabinetről érkezett válasz egyszerűen elképesztő: "Polgármester úr megbízásából tájékoztatjuk, hogy az önkormányzati képviselők, köztük Fodor Ibolya független képviselő magánügyeivel – ide értve a magánlevelezését is –, az önkormányzat eddigi sem foglalkozott, és nem is kíván foglalkozni."

Ezek szerint Pécs polgármestere valóban úgy gondolja, hogy ez a pofátlan, szégyenletes, felháborító viselkedés a pécsi önkormányzati képviselő magánügye?

Ezek szerint Páva Zsoltnak, Pécs város első emberének elfogadható az, hogy olyan képviselővel dolgozzon együtt, aki a Facebookon állampolgárokat fenyeget, aki tévéstábokkal fenyegetőzik, majomnak nevezi a riportert, majd rendőrt hív a stábra? Páva Zsoltnak és a pécsi Fidesznek ez az egész valóban nem ciki? 

Meddig falaz még a pécsi Fidesz a hazaárulózó, sikkasztásban bűnsegédként elítélt, trollkodó, fenyegetőző Fodor Ibolyának?!

(kép forrása: Blaschek Károly  / RTL.hu)

Tudják, hogy most éppen miben teljesít Magyarország jobban a világbajnoki ezüstöt érő korrupción kívül? Neeem?! Hát az inflációban például, ja meg a munkanélküliségi adatokban. Legalábbis a habonyizálódott kormányzati kommunikáció ezt sistergi néhány hete – természetesen a mi pénzünkből. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem érzi ezt a nagy gazdasági slungot, de biztosan velem van a baj. Lehet, hogy egy kevésbé istápolt térségben élek és ezért nem érzem ezt a fene nagy fellendülést?

A minap éppen erről kezdtem el írni egy új blogbejegyzést, miközben a háttérben futó híradóra ocsúdva mit hallok: tisztelt országgyűlési képviselőnk, sokak tekintetes ura, Tiffán Zsolt az RTL információi szerint nem csupán az országgyűlési képviselőknek járó fizetését kapja meg, hanem az Ős-Dráva Program miniszteri biztosaként helyettes államtitkárnak járó juttatást is kap. 

Elképedésemben elkezdtem keresni, hogy mi hír van még ezen kívül a mi képviselőnk háza táján, gondoltam megnézem a közszereplős Facebook profilját, hátha megosztja serényen és rendszeresen a választókkal, hogy milyen nagy dolgokat tett le a köz asztalára a megválasztása és miniszteri biztossága óta, hiszen, ha a kormány szerint ilyen jól teljesít az ország, akkor biztosan van mire büszkének lenni itt a végeken is. Sajnos mély megrendüléssel kellett tudomásul vennem, hogy Tiffán Zsolt közszereplői közösségi oldala eltűnt... 

Nem adtam fel, híréhségem hajtott, ezért ellátogattam Tiffán honlapjára is. Sajna, nem találtam aktuális híreket, ezért rákattintottam a mi képviselőnk bemutatkozó menüjére is, ahol azzal kellett szembesülnöm, hogy az ország legnagyobb településszámú választókerületének országgyűlési képviselője mindössze három települést nevesít a saját bemutatkozásában: lakhelyét, Villányt (ami egy szomszédos választókerületben van), Siklóst és Harkányt, valamint szó esik az Ormánságról is. Viszont szó sem esik a választókerület legnagyobb településéről, Szigetvárról és több más városról sem, ezért úgy fest mintha Szentlőrinc, Sásdról és Sellye valamint a térségükben lévő falvak nem is léteznének Tiffán mentális térképén. 

Sajnos, ha egy térség országgyűlési képviselője nem vesz tudomást a térségének egy nagy részéről, akkor könnyen előfordulhat az, hogy a Fidesz-kormány a választások lezárultával már minden szívfájdalom nélkül visszavonhatja például a Baranya megyei közlekedésfejlesztés aktuális feladatairól szóló, tavaly kelt kormányhatározatot is. Egy mostoha térségnek nem fontos megtartani a kampányígéreteket: nem fontos meghosszabbítani a 67-es főutat az országhatárig, nem kell, hogy híd épüljön a Dráván, és az autópályát sem fontos elvinni Horvátországig. 

Viszont ha mindez nem fontos, és azok a választók sem fontosak, akik a parlamentbe meg a miniszteri biztosi pozícióba juttatták Tiffán Zsoltot, akkor mire fel jár a dupla gázsi?!

Valószínűleg a főnökei szerint megérdemli ez a drága ember a dupla pénzt, hiszen a túlméretezett közmunkaprogramként funkcionáló Ős-Dráva Program is hozzájárul ahhoz a statisztikai illúzióhoz, miszerint jobban megy a szekér Magyarországon, de mi választók legyünk következetesek, hiszen az Ős-Dráva Programban dolgozó közmunkásoknak sem jár dupla pénz azért, hogy jobb híján reggel a kaszával, délután pedig a vasvellával dolgozzanak. Ha nem is látszik, hogy Tiffán olyan nagyon törné magát a választókerületében élő szegény emberekért, legalább a bemutatkozásában szán rájuk pár megható sort: „Ők azok a barátaim, akik az Európai Unió egyik legelmaradottabb térségében élnek, akik valaha Magyarország egyik legfejlettebb, leggazdagabb vidékének lakosai voltak, s akikre most igazán senki sem figyel, akiket négy évente ajándékzacskókkal halmoznak el, akiknek a lelke előtt választási mézesmadzagokat húznak el, akik eszközei a politikai karrierizmusnak. 11000-en élnek ott, választási tárgyként szerepelnek rossz lelkű emberek papírfecnijein. Elengedett kezű emberek ők, megalázottak, elhagyottak, kiknek feje fölött politikai alkuk, kistérségi ígérgetések puffognak, akik pontosan értik, hogy ezek csak percemberkék által gerjesztett kampányfogások. Okos, tisztességes, becsületes, jóravaló, tisztaarcú emberek, akik csak egyre várnak: munkára.”  És milyen igaza van a tekintetes úrnak… nem kellene végre tennie valamit azért, hogy ez másképpen legyen?!

(kép forrása:http://www.tiffanzsolt.hu)

A minap azt írtam a január 2-i tüntetés kapcsán, hogy egyetértek Váradyék fő üzenetével, szerintem is valódi és érdemi tisztulásra van szükség a közéletben, amit korszakváltásnak kell követnie, de ezt egy fontos dolog még meg kell, hogy előzze: az elmúlt 100 év traumáinak értelmes, moderált kibeszélése. Muszáj új alapokra helyezni azt a közbizalmat, amit az elmúlt évtizedek lebontottak. Ezek az új alapok biztosíthatják azokat a közös értékeket, amelyek alapján nem kérdőjeleződhet meg az, hogy mit jelent a „szabadság” és a „szolidáris ország”. Azt javaslom, hogy ezeket a nyílt és őszinte beszélgetéseket kezdjük el mielőbb, hiszen „MostMi: Új országot építünk”! 

A bejegyzés linkjét Várady Zsoltnak is elküldtem, aki – nagyon elvszerűen és elegánsan - nem reagált rá, de örülök, hogy Takács Bori, a tüntetés egyik szervezője a rendezvényen elhangzott beszédében elmondta, hogy olyan kerekasztal beszélgetéseket indítanak, amelyek új alapot képezhetnek egy jobb rendszer létrehozásához.

Kíváncsi vagyok, hogy az a szervezet-rasszizmus, ami jellemzi a tüntetésszervezőket engedi-e majd, hogy egy "olyan valóságtól eltávolodott, saját világát építő politikus" is részt vehessen, mint például én... (A veszprémi Kész Zoltán szégyenletes távoltartásáról most nem is értekeznék.)

Mindenesetre gondolatébresztőnek ideidézem Hankiss Elemér „Egy igazi társadalmi szerződés” című írásának egy részletét, amelyben a társadalomtudós számos megfontolandó kérdést fogalmaz meg a társadalmi kerekasztal összehívása kapcsán:

• Valóban szükség van-e egy ilyen széleskörű társadalmi megállapodásra? - A sikeres fejlett országok példája egyértelműen azt bizonyítja, hogy szükség van rá.
• Lehetséges-e  egy ilyen megállapodás megkötése Magyarországon, a következő években, évtizedben? – Nagyon nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. S ha megoldható, akkor: 
  • Kik volnának a tárgyaló felek?
  • Milyen társadalmi érdekeket kellene figyelembe venni és egyeztetni?
  • Mi volna a formális kerete, intézményi háttere e tárgyalásoknak? 
  • Milyen „roadmap”-et kellene követni, vagyis milyen sorrendben kellene megtenni az egymást követő lépéseket?
  • Hogyan lehetne biztosítani a széleskörű, tartalmas társadalmi részvételt a folyamatban?
  • Mi volna a végtermék? Egy Szerződés, amelynek bizonyos elemei bekerülnének a megújuló alkotmányba? Vagy?
  • Hogyan épülhetne be ennek a megállapodásnak a szelleme és szabályrendszere a közgondolkodásba, a magyar társadalom  mindennapi magatartáskultúrájába?  

Szóval ez a társadalmi kerekasztalosdi nagyon fontos és komplex feladatnak ígérkezik, de ahogy Széchenyi mondta, a „Közintelligencia, egyedüli valóságos erő; ennél előbb utóbb nagyobb hatalom nincs; s azt a lehető legnagyobb magasságra fejteni, legszentebb hazafiúi kötelességünk; - mert annál nagyobb jót nem tehetünk hazánknak.”

És, ha már a hazánál tartunk, tisztában vagyok vele, hogy a pártok népszerűsége és társadalmi megbecsülése a bányász béka segge alatt van, de a tüntetésekre járó fogyatkozó tömegeket elnézve jelzem tisztelettel, hogy ideje lenne mielőbb leszállni a magas lóról és minden értelmes, hiteles, becsületes, hazájáért tenni akaró embert - akár pártlogót nem erőltető politikust is - engedni bekapcsolódni a civilek által indított folyamatokba. Egyrészt, mert ez a hőn áhított részvételi demokrácia része, másrészt azért, mert ha ez a fellángolás lassan kihuny a „párt-pártmentes” illetve a „melyik csapat melyik tüntit szervezi” ellenségeskedésen, akkor újra mindnyájan a Fidesz kottájából játszunk. 

P.S.: Várady Zsolt egy facebook üzenetben reagált, megértést és türelmet kért, továbbá jelezte, hogy olvasta az általa tanulságosnak nevezett írásaim. Én válaszomban jeleztem, hogy az Origón és egyéb helyeken megjelent torzításokkal ellentétben nem vagyok ellenséges a tüntetések szervezőivel, éppen ellenkezőleg, örülök a civilek sikereinek (én is onnan jövök). Egyúttal felajánlottam Várady Zsoltnak a segítségemet.

(Fotó: Berecz Valter, http://www.hir24.hu)

Miközben Rogán Antal szerint a 2015-ös év egyik legfontosabb feladata egy úgynevezett országvédelmi akcióterv kidolgozása (mert szerinte Magyarországot külső támadások érik), addig Várady Zsolték „MostMi: Új országot építünk!” címmel szerveznek tüntetést január 2-ára az Operaház elé.

A Várady bejelentésével szerveződő tüntetés Facebook oldalán azt írják, hogy „2014 végére tagadhatatlanná vált, hogy a magyarországi politikai, gazdasági és értelmiségi elit nem rendelkezik azzal a tudással, látással és eréllyel, ami a kiút záloga lehetne, praktizáló és véleményformáló többségük gondolattalansága, reflektálatlansága és felelőtlensége kiábrándító. A társadalom elfordult a közügyektől, kiábrándult a politikából, az együttműködés és az egymásért tevés értékei elvétve mutatkoznak csak, az atomizálódás és izolálódás folyamatai zajlanak. (…) MostMi! Most, mert ha most nem, félő, hogy nem éljük már meg, hogy az ország megváltozzon. És mi, azaz mindannyian, akik ezt a változást szeretnénk, mert 25 éve hiába várjuk ennek a munkának az elvégzését azoktól, akik a képviseletünkre jelentkeztek.”

Most nem ragadnék le ott, hogy szabad-e általában az úgynevezett elitet alkalmatlannak tartani, és hogy annak az „alkalmatlan” elitnek része-e a sikeres üzletember Várady Zsolt, vagy az az értelmiségi, aki a netadó hírére jutott el életében először tüntetésre, és addig le se tojta a hazai közéletet. És lehet-e azok közül mindenkit okolni a 25 év bajaiért, „akik a képviseletünkre jelentkeztek”, de nem kaptak esélyt, vagy azokat is okolni szükséges, akik alkalmasak lehettek volna, de az elmúlt 25 évben egyszer sem jelentkeztek a képviseletünkre, mert kényelmesebb és nyugodtabb volt az életük a mindenki által megvetett politika nélkül? Egyáltalán kitől kellett volna várnunk a „szabad és szolidáris ország” felépítését jelentő munkát?! 

Örülök, hogy 2014 őszén sokan eljutottak arra a pontra, hogy nyilvánosan is felvállalják a kormánykritikát. Örülök, hogy százezrekkel együtt tüntethettem az ellen az elnyomó rezsim ellen, aki számtalan gaztett után most éppen akciótervet készítene a megregulázásunkra. Örülök, mert amikor 2013 tavaszán nyilvánosan is felvállaltam a kormánykritikus véleményem, akkor emiatt elvesztettem az állásom és többen bolondnak tartottak azért, hogy politizálni kezdtem az Együttben. 

Szerencsére ma már sokan ki merik mondani a véleményüket, százezrek mentek az elmúlt hónapokban utcára az Orbán-rezsim ellenében és egy jobb ország reményében. Sőt, most már többen azt feltételezik, hogy Orbán rövid időn belül megbukik. Szerintem már megbukott, a kérdés az, hogy ki küldi el a francba fideszéket és mi lesz azután? 

Várady Zsolték meglátásának lényegét Hankiss Elemér már 2009-ben megfogalmazta: „Szinte minden porcikájában rosszul működik az ország. Akadozik a gazdasági és a politikai gépezet, szétzilálódóban van a társadalmi rend, súlyos zavarokkal küzd a mindennapi magatartáskultúra, az emberek elvesztették a hitüket önmagukban és az országban. Gyökeres változásokra, határozott reformokra, komoly gondolkodásra és kitartó munkára van szükség mindezeken a területeken.” De Hankiss azt is hozzátette, hogy „jöhet a világ legjobb ideiglenes vagy tartós miniszterelnöke, kudarcot fog vallani, ha nem veszi számításba azt, hogy Magyarországon ma nem a gazdaság, hanem a társadalom egésze van súlyos válságban.”

Korábban több helyen idéztem Wessely Anna szociológust is, aki 2006-ban fogalmazta meg, hogy milyen nagy és összetett is a mi társadalmi problémánk. Szerinte hazánk egyik legnagyobb rákfenéje „a társadalmi integráció rendkívül alacsony szintje, ami a kölcsönös bizalom hiányában nyilvánul meg, amelynek a társadalmi csoportok viselkedésében meg is vannak a következményei. Az emberek vonakodnak vagy egyáltalán nem képesek arra, hogy együttműködjenek egymással, hogy az eltérő érdekeket összekapcsolják, és hogy a konfliktusokat elismerjék és megoldják. Ezek olyan társadalmi készségek, amelyek elsajátítása időigényes és folyamatos figyelmet, gyakorlást igényelnek. Ezért a jelenlegi Magyarországon egy ilyen kérdés kapcsán vagy ellenségeskedésekbe bonyolódunk, vagy teljes mértékben igyekszünk a vitát elkerülni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy kibújjunk a felelősségvállalás alól és hallgatólagosan elvárjuk a hatóságoktól, a mindenkori hatalomtól, hogy tegyenek valamit a problémánk megoldása érdekében, még akkor is, ha már jó előre tudjuk, hogy ez nem fog nekik sikerülni. Megmarad nekünk az az olcsó elégtétel, amely abból származik, hogy kipanaszkodhatjuk magunkat és vádaskodhatunk kedvünkre”.

A társadalmi helyzet 2006 óta csak tovább romlott, ezért bárki is lesz abban a helyzetben, hogy Orbánék eltakarodása után átvegye az ország vezetését, nem lesz könnyű dolga. Egyetértek Váradyék fő üzenetével, szerintem is valódi és érdemi tisztulásra van szükség a közéletben, amit korszakváltásnak kell követnie, de ezt egy fontos dolog még meg kell, hogy előzze: az elmúlt 100 év traumáinak értelmes, moderált kibeszélése. Muszáj új alapokra helyezni azt a közbizalmat, amit az elmúlt évtizedek lebontottak. Ezek az új alapok biztosíthatják azokat a közös értékeket, amelyek alapján nem kérdőjeleződhet meg az, hogy mit jelent a „szabadság” és a „szolidáris ország”.

Azt javaslom, hogy ezeket a nyílt és őszinte beszélgetéseket kezdjük el mielőbb, hiszen „MostMi: Új országot építünk”!

Bayer Zsolt karácsonykor sem pihen, és mint egy jó kommunista tollnok, úgy harcol elvtársaiért, még ha azok hibái szerinte is nyilvánvalóak. Most éppen a tüntetőknek esett neki. Azoknak a „felesleges kaparékoknak” üzent hadat, akiket szerinte „Amerikából suttognak, vezényelnek, pénzelnek”. Bayer ezzel az irománnyal ismét sikeresen idézte meg a rákosista „újságírás” szellemét. 

Az álcivilben CÖF-szervezőként is ténykedő Bayer a Magyar Hírlap hasábjain sarokba szorított veszett kutyaként hörög és nyálát fröcskölve ugatja, hogy „Úristen ne adja meg, hogy egyszer nektek kelljen félnetek. Mert a mi türelmünk majdnem végtelen, de ha egyszer megindulunk, akkor nem állunk majd meg.”

Bayer kiosztja a sajátjait is: „És a jobboldali értelmiség (van ilyen?) is felfoghatná már egyszer, nem az a dolga, hogy a miniszterelnöki évértékelőn ott tolongjon a Millenárison, hanem hogy üvöltsön, amikor méltánytalanság éri ezt a kormányt és a polgári közönséget, amikor amerikai ügyvivők lépnek ki a szerepükből és játsszák itten a helytartót, amikor a nyilvánosság legócskább gazemberei hazudoznak összevissza mindent. Nem a sarzsiért és a pozícióért kell csak sorba állni, de ha kitör a háború a Soros pénzén, akkor ki kell állni az első sorba.” Végül álszent módon a Jelenések könyvéből idéz, karácsony előestéjén Jézust használva a gyűlölködéshez…

Bayer nyilvánvalóan betojt. Látja, hogy a harag egyre jobban elnyomja a hatalom retorziójától való félelmet, miközben az övéi látványosan szétcsúsztak, nyilvánosan egymásnak estek és már maga is megkérdőjelezi a létét annak a korábban ünnepelt jobboldali értelmiségnek, akinek most vele együtt kellene fába szorult féregként üvölteni Fideszék igazát olyan hangosan, hogy túlharsogják a „Che Guevara-zászlók alatt, a Lenin-fiúnak öltözött felesleges kaparékokat”.

Mivel minden Magyarországon élő ember tudja és érzi, hogy nettó hazugság és félelemből született uszítás Bayer Zsolt irománya, ezért nem is fecsérelek időt arra, hogy a rosszindulatú ostobaságokat ragozzam vagy cáfolni próbáljam.

Ehelyett - karácsony lévén - a fideszes vezetők, Bayer Zsolt és a CÖF még létező közönsége számára gondolatébresztőként idéznék egy a témába vágó Bibliatanulmányt:  › A bűntudat hatására az ember automatikusan mást kezd okolni, vagy vitatkozik, hogy viselkedését igazolja. Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja ezt a jelenséget nevezte kivetítésnek. Szerinte az ember azért vetíti ki bűntudatát másokra vagy a körülményekre, hogy csökkentse magában annak nyomását. Az ilyen kivetítést védekező mechanizmusnak tekinti. Mások hibáztatása viszont egyáltalán nem válik a kapcsolatok javára, és gátat képez Isten megbocsátása előtt is. Az igazi megoldást az jelenti, ha az ember teljes felelősséget vállal tetteiért, és Istenhez fordul, aki egyedül képes megszabadítani a bűntehertől. „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak” ‹

(Kép forrása: 168 Óra)

Lázár János alkirály minap megfenyegette az urizálást kritizáló ősfideszes Pokorni Zoltánt és Kövér Lászlót: “Jól gondolja meg egy politikai veterán, akár személyes sértődöttségből, akár politikai megfontolásból, hogy bennünket milyen mértékben gyöngít meg, mert azzal saját magát gyöngíti vagy végzi ki.” Mintha csak egy Capo Bastone (alvezér) mondta volna...

És ha már egy maffia-alvezéri fenyegetés ugrott be Lázár kijelentéséről, akkor itt az elején idéznék röviden Magyar Bálint és szerzőtársai rövid idő alatt klasszikussá vált művéből, a Magyar Polipból: „A maffiaállamban - mivel akárcsak a hagyományos maffiánál a család szent - a próbatétel nem a családi kötelékek feláldozása a pártlojalitás oltárán – ellenkezőleg - a nem vérségi lojalitási kapcsolatok fogadott családdá szentesítése. A magyar polip esetében tehát - mint a trafikkoncessziók, a földbérletek vagy a pályázati ügyek láncolata is mutatja - ezek nem pusztán párt- és ideológiai alapú kötődések. A Fidesz a liberális demokráciákban szokásosnál szorosabb pártkötődésekkel rendelkező közösség, amelyben a tagok - a jövedelmi és vagyoni privilégiumok rendszerén keresztül - nemcsak személyükben, de gyakran rokonságukkal együtt vesznek részt.”

Hát, akárhogy is van ez, az biztos, hogy nem lehet manapság könnyű „szorosabb pártkötődésű” fideszesnek lenni... Hiszen mire számíthat az elszabadult hajóágyúként viselkedő főnökökkel szemben kritikusabb, nyűgös kis vidéki tag, ha a kormánypárt két meghatározó politikusa még egy cizelláltabb nyilvános beszólásért is ilyen durva fenyegetést kap az alvezértől?!

Nem csoda, hogy mindenki fogát összeszorítva tűr, harcol és látszólag teszi a dolgát: jobb helyzetben lévők intézni próbálják az ilyen-olyan támogatást a sajátjainak, hogy legalább ők érezzék a törődést, a szorultabb helyzetben lévők pedig átveszik az elszabadult hajóágyús mintát az urizáló főnököktől, és vérmérsékletüktől függő stílusban fenyegetőznek.

Legutóbb a Fidesz által elbukott Szigetváron állt ki Madaras Zoltán, a Baranya Megyei Közgyűlés fideszes tagja, aki egy testületi ülésen szót kérve mondta el – ezúttal civil köntösbe bújva -, hogy nem ilyen lovat akart(ak). Madaras valószínűleg tartott attól, hogy ezen mondandóját nem tudja majd kellő számú szimpatizáns jelenlétében előadni, ezért többször felhívta a Roma Nemzetiségi Önkormányzat közmunkaprogramjának egyik megbízott brigádvezetőjét azzal a kéréssel, hogy küldjön 7-8 embert az általa szervezett demonstrációra (fontos megjegyezni, hogy az RNÖ brigádvezetője mindahányszor lepattintotta a nyomuló képviselőt).

Miután egy közleményben ezt a legnagyobb közösségi oldalon szóvá tette az őszi választásokon többséget szerzett Szigetvári Emberekért Egyesület, Madaras válaszában így reagált: „Ha nem is tetszik Önöknek a közmunkásoknak ugyanúgy szerepük van a szigetvári közéletben mint önöknek és mindannyiunknak és ezúton is bíztatok mindenkit, pedagógust, orvost, nyugdíjast, munkaadót, munkavállalót, dolgozót, munkanélkülit és természetesen közmunkásokat is, és minden civilt, hogy vegyünk részt sorsunk alakításába akkor is ha ez az önök pillanatnyi anyagi érdekével ellentétes is!” Vagyis a fideszes megyei képviselő szerint nem baj, ha valaki egy brigádvezetőn keresztül vezényeltetne ki közmunkásokat demonstrálni valahová, hiszen nekik "ugyanúgy" szerepük van a közéletben. (Mondjuk Madaras előtt ott lebeghetett a közelmúltbéli példa, amikor az októberben megbukott kormánypárti polgármester vezényeltetett ki közmunkásokat tüntetni Bajnai Gordon ellen.)

A közleményen bedurcizott fideszes azonban még egy másik dolgot is fontosnak tartott megemlíteni a Szigetvári Emberekért Egyesületnek írt reakciójában: „tudomásul kell venni, hogy önöknek (az álcivil mozgalmuknak) nem lehet folyamatosan támadni és kritizálni a kormányzó erőt, akitől a megélhetésükhöz szükséges támogatást várják! Maguk minden nap oda piszkítanak ahonnét enni akarnak!”. Hoppá...! Vidéki, bátortalan kisfideszes megfogalmazásban kapjuk az ívet, de tartalmát tekintve nagyon hasonlít ez a fent idézett lázári mondáshoz. 

De mit gondolhat ilyenkor Lázár vagy egy Madaras kaliberű vidéki fidesznyik? Azt gondolják, hogy a félelemkeltés mindig kifizetődő marad? Vagy azt gondolják, hogy van aki szerint szimpatikus még ez a gőgős, pártállami időket idéző hozzáállás? 

És mit gondoljon egy még itthon maradt hazánkfia, amikor egy újságíró megkérdezi Lázártól, hogy mi lesz a központosított kormányzati szerkezettel, ha beköszönt a konszolidáció időszaka, akkor arra a sokat sejtető válasz a következő: „Ha ez egyáltalán beköszönt, és nem lesz háború a szomszédunkban. Mert akkor nem konszolidáció lesz, hanem válságkormányzás, ami háborús logika alapján működik.”

Ha így folytatják, akkor szerintem csúnya vége lesz ennek: a Fidesz vagy tényleg eltapos - az évek óta folytatott háborús logika szerint - minden renitenst, és felépít egy totális diktatúrát, vagy nagyon rövid időn belül menniük kell.

(kép forrása: NOL.hu)

Hazánkban úgy csökken a szegénység, hogy közben egyre csóróbbak leszünk

A miniszterelnök a minap a Blikknek nyilatkozva hantázott ismét egy nagyot, miszerint a szegénységet “különböző módokon mérik, és ezeket rendszeresen összekeverik, a tények pedig azt mutatják, hogy a szegénység csökken Magyarországon”. Azt is elmondta, hogy “egyre többen élnek munkából, mint segélyből, és az emberek a közmunkáért kétszer annyit kapnak, mint a segélyért. A legfrissebb számadatok szerinte arról tanúskodnak, hogy nemhogy nőtt a szegénység, hanem közel negyedmillióval csökkent, és sikerült a gazdasági válság előtti szint alá szorítani a nélkülözők arányát.”

Sajnos a különböző mérések szerint külön-külön is nőtt a hazai szegénység. Sőt, ez az állapotromlás még a miniszterelnöki kisbusz ablakából is látható mértékű.

Orbánék valóban sokat dolgoztak azon, hogy a hazai statisztikai felmérések lehetőleg olyan képet adjanak a munkanélküliség, szegénység és egyéb számonkérhető mutatók vonatkozásában, amelyek negatív tendenciák esetén is pozitív képet adnak, de ennek ellenére még a KSH adatai szerint is tragikus a helyzet.

A 444.hu szeptember végén készített egy interjút Szikra Dorottyával, az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitika tanszékének adjunktusával, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatójával, aki szerint az Orbán-kormánynak nincs egységes szociálpolitikája, a fősodort jelentő közmunkaprogram a gazdaságnak is rengeteget árt, a nyugdíjas-kérdés pedig időzített bombaként ketyeg. És miközben a kormány hihetetlen módon megszorít, bizonyos típusú családoknak két kézzel szórják a pénzt. Szikra szerint a kormányzati intézkedéseket nagyon nehéz kibogozni a hagyományos szociálpolitikai keretek között, végül arra jutott, hogy egy markáns irány létezik, ez pedig a szegények büntetése. Illetve az az Európában példátlan dolog, hogy semmiféle szociálpolitikai kísérlet nem történt a kormány részéről, hogy a válság hatását azoknál mérsékelje, akiket a leginkább sújtott.

Mindezzel szemben a Nemzeti Együttműködés Programja a szociális biztonság témakörében így fogalmaz: “Világos, vállalható és válaszokat adó társadalompolitikai célkitűzés szükséges a tisztességes szociálpolitika kialakításához. (..) Szemben az eddigi évek gyakorlatával az új kormányzat felelőssége, hogy a szociális biztonság finom szövetét ne dúlja fel, az egyének és családok elemi biztonságát kiszámíthatóan garantálja, ösztönözze és segítse a gyermekvállalást, a nemzet fennmaradását, és lehetőségek biztosításával adjon esélyt mindenkinek az önálló élethez.”

Azt, hogy Orbán diktatórikus, munka alapú társadalma nem a tisztességes szociálpolitika irányába mutat majd, az már az új alkotmányból kiolvasható volt: a fideszes alaptörvény elintézi a szegénység ügyét azzal, hogy Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti, de konkrétumokat nem határoz meg.

Nem véletlenül. Orbánék látható módon az elmúlt négy és fél évben három fontos projekten dolgoztak: (1) saját hatalmuk földkéregig érő bebetonzásán, (2) az új orbánista elit létrehozásán és felhízlalásán valamint (3) az oszd meg és uralkodj elv alkalmazásával minél több társadalmi konfliktust generálni és fenntartani, ide értve azt a tételt is, hogy a középosztály lecsúszásáért a “léhűtő, munkakerülő, eltartott” szegények a felelősek, akik nem akarnak dolgozni, “csak a segély kell nekik”.

És amíg sokan, sőt egyre többen tengődnek a Maslow-féle piramis legalján, ahonnan nézve sokkal fontosabb az, hogy ki kerül be a közmunkába, mint az, hogy történik-e valami azzal a fránya demokráciával, addig nyugodtak lehetnek a fideszes elvtársak afelől, hogy ezeken a szerencsétlen sorsú környékeken kevesen fognak a maffiasztikus hatalmi építkezésükkel foglalkozni.

Az a helyzet, hogy akármilyen kilátástalan körülmények között is élnek ezek az emberek, azért a hírek elérik őket is, például arról, hogy Orbán lánya Svájcba jár egy méregdrága elit egyetemre, hogy Lázár vagyonokat költ vadászatra, vagy hogy Kósa Lajos költségvetésébe simán belefér kiruccanni Új-Zélandra egy Rolling Stones koncertre, vagy potom 2 millióért vásárolni antik könyveket egy aukción.

Kevés tisztelettel, de udvarias hangon jelzem Miniszterelnök Úrnak, hogy ebben a “csökkenő szegénységben” élő egyre nagyobb tömegben a harag az elkeseredettség mértékével arányosan nő. Szerintem még most kellene valami okosat és célravezetőt tennie - én a mielőbbi lemondást javaslom! 

És ha már lemondott, akkor a nagy harcok után igazán elmehetne egy évre pihenni valahová a festői Ormánságba és próbálja ki milyen felemelő a valódi (köz)munkáért kapott összegből ott megélni. Szerintem kalandos és harcos idők lesznek, biztosan jó mulatság, férfimunka lesz!

(Ha valaki úgy gondolja, hogy Orbán Viktor nem olvassa a blogomat, akkor segítse őt és az országot egy jó döntés meghozatalában azzal, hogy küldje el ezt az írást neki!)

(kép forrása: www.tenyezo.hu)

Elindult a nem fideszes települések szívatása

A Fidesz ősszel azzal kampányolt sok helyen az országban, hogy csak akkor lesz pénz a településeken, ha fideszes önkormányzati vezetést választanak az emberek. Maga Orbán Viktor nyilatkozta a kampány hajrájában egy a Vas Népének adott interjúban, hogy "az együttműködéshez bizalom kell. Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó". Nagy Csaba, az Orbán-párt baranyai listavezetője is azzal kampányolt, hogy azért támogassák az emberek helyben a Fidesz-KDNP jelöltjeit, valamint a kormánypárt megyei listáját az október 12-i választásokon, mert fontos, hogy az új képviselőtestületek a megyei-és járási területfejlesztési pénzek elosztásában folytatott tárgyalásoknál élvezzék az adott települések a kormány és a megye teljes támogatását.

Orbán és a „döbrögik” ígéretükhöz híven máris betartottak azoknak a településeknek, ahol a magyar polgárok nem a Fideszre szavaztak októberben, és cserben hagyták azokat, akik tavasszal még a Fideszt támogatták, de az önkormányzati választáson másra voksoltak.

A múlt heti Magyar Közlönyben jelent meg az a kormányrendelet, amely szerint az Orbán-kormány sebtében visszavonta a Baranya megyei közlekedésfejlesztés aktuális feladatairól szóló, tavaly kelt kormányhatározatot. A fideszes politikusok kampányígéreteivel ellentétben, nem hosszabbítják meg a 67-es főutat az országhatárig, nem épül híd a Dráván, és az autópályát sem építik tovább Pécstől Szentlőrincen és Szigetváron – vagyis a Fidesz által ősszel elbukott városokon – át az országhatárig. A választásoknak vége, a Fidesznek már nem fontosak ezek a periférián élő emberek. Semmivé váltak azok az ígéretek, amelyek a munkahelyek lehetőségét, a reményt keltő fejlesztéseket jelentették Magyarország egyik leginkább leszakadó térségének.

A napokban jött a következő pofon a rendkívüli önkormányzati támogatások megítélésével: sok “renitens”, de nehéz helyzetben lévő település - mint például Uszka, Győrtelek, Szigetvár, Sellye stb. - csak a töredékét kapta meg az igényelt támogatási összegnek, míg a kormánypárti testületi többséggel “büszkélkedő” Pécset 1,4 milliárd forinttal, Harkányt 160 millióval, stafírozták ki.

Ez hatalmas gondokat okoz számos településnek. Szigetvár például konkrétan az ötödét kapta meg az igényelt támogatásnak, miközben a leváltott fideszes városvezetés a 2014. február  28-i állami adósságnullázás után hozott össze több százmilliós mínuszt. Nyílván tudják az elvtársak, hogy ezzel komoly fejtörést, sőt akár csődhelyzetet okozhatnak a városnak. Meg is erősödtek azok a hangok, akik szerint rendjén lett volna csak azért fideszes városvezetést választani, hogy legyen kormányzati támogatás.

Én inkább azt kérdezem, hogy helyénvaló egy térség vagy egy település lakóin bosszút állni azért, mert nem a kormány emberére szavaztak?

Helyénvaló az, hogy egy nem kormánypárti többségű önkormányzattal bíró települést kiéheztessenek azért, hogy megleckéztessék az ott lakókat? 

Vajon mennyire demokrata az a párt, akinek helyi prominense, megyei képviselője, Fazekas Róbert, akit kormányzati pénz reményében állásba helyezett a nem fideszes polgármester, a Facebookon úgy nyilatkozik a demokratikusan megválasztott városvezetőről, hogy az ő állásba helyezésével a jobboldal esélyt adott a polgármesternek arra, hogy mutassa meg, mit tud tenni a városért?!

Hát itt tartunk, ilyen társadalmi viszonyok közé taszítottak mindnyájunkat. Felháborító ez a kapzsiság és primitívség. Szégyenletes hogy egy ilyen igen egyszerűen átlátható, szimpla emberi és politikainak nevezett törzsi érdek mentén működő aljasság áldozatai lettünk. Egy olyan gőgős hatalom foglyai, akik egy olyan államot építettek, ahol szó nélkül el lehet lopni a nyugdíj kasszát, a magyar földet, a dohányárusítás jogát, a befizetett adóforintokat és az unió euró milliárdjait, és meg lehet zsarolni bárkit (egyént, szervezetet, médiát, stb.) és koncepciós eljárásokkal vegzálni, ha nem a hatalom kénye-kedve szerint cselekszik…  

Szerintem szégyellje magát Orbán és az összes pitiáner, maffiózó fideszes „döbrögi”!

(a kép forrása: http://nepszava.com)

Magyarországon ma már milliók tudják, amit most az Eurostat adatai és az OECD legfrissebb tanulmánya is alátámaszt: számszerűsített tény, hogy az Orbán-kormány nyomorba taszítja az Magyarországot.

Ízekre szedi a kormány a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt, amely a jelenlegi formájában meg is szűnik. 

Nem csak a munkaügy adminisztrációs rendszerét csapja szét, de jövőre közel 30 milliárd forinttal kevesebbet költ majd arra, hogy érdemi segítséget adjon azoknak, akik elveszítik a munkájukat. A legtöbb forrást ugyanis arra a közmunkára tervezik költeni, ahonnan szinte lehetetlen kitörni.

Az adatokon nem csodálkozom, hiszen a fideszes szociálpolitika már régen kikötötte a gerendára azt a bizonyos kötelet többek között a feudális közmunkával, és a munkanélküli segély mértékének valamint idejének drasztikus csökkentésével. A munkanélküli segély tervezett kivezetésével pedig majd a sámlit is kirúgják alólunk.

A Fidesz – a korábbi kormányzati gyakorlattól eltérően – nem tekinti kiemelt feladatnak a szegénységtől leginkább sújtott leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztését sem. Ennek eredményeképpen a 33 legleszakadtabb kistérség egyike sem tudta a megítélt fejlesztési források tekintetében elérni még az országos átlagot sem: van olyan kelet-magyarországi kistérség (a csengeri) akiknek az országos kistérségi átlag 17%-a jutott, az Ormánságban az átlag 25%-át sem érték el, de a sokat emlegetett ózdi kistérségnek is csak egy átlagos kistérségnek jutó fejlesztési forrás alig 55%-át sikerült megszereznie. Hogyan lehet így megállítani a leszakadást?!

Magyarország nyomorúságos helyzetét nem lehet már az „elmútnyócévre” és a világgazdasági válságra kenni: a szociálpolitika drasztikus és kontraproduktív átalakítása valamint a fejlesztési pénzek érthetetlen átcsoportosítása az Orbán-kormány ténykedésének köszönhető.

Az álnemzeti Fidesz és az álkeresztény KDNP hagyja, hogy százezrek éhezzenek, és tétlenül nézi, amint százezrek kényszerülenk kivándorolni ebből az Európa kínpadján, újságpapíron dideregve szenvedő országból, miközben Orbánék keleti csemegét és orosz pezsgőt vedelnek ázsiai barátaiknál, és hogy a jólétben olyan nagyon el ne hízzanak - a hírek szerint - hetente szaladgálnak az egyre jobban hízó svájci bankszámláik után. 

Komolyan érdekel, hogy miért hagyja az álnemzeti, álkeresztény és álkonzervatív kormány, hogy családok fázzanak és éhezzenek ebben az országban?

Valóban dilettánsok gyülekezete dolgozik Orbán kabinetében vagy ezek szándékosan akarják tönkretenni az országot?

Ha hozzánemértésből, akkor takarodniuk kell!

Ha tudatosan, akkor nem csak takarodniuk kell, de vállalniuk kell annak jogi - és erkölcsi felelősségét is, hogy egy országot és egy nemzedéket hoztak kilátástalan helyzetbe!

(fotó: MTI)

Békemenet iskolákba és behívó a kormányellenes tüntetőknek?

Fodor Ibolya pécsi fideszes önkormányzati képviselő nemrégiben a legnagyobb közösségi oldalon hazaárulónak nevezte azokat a magyar polgárokat, akik az elmúlt hetekben országszerte demonstráltak a kormánynak a nemzeti érdekkel ellentétes politikája ellen.

Fodor konkrétan úgy fogalmazott, az utca „hazaárulók játszóterévé” vált. Később a vonatkozó bejegyzést törölte, és megpróbálta a bizonyítványt magyarázni. A jogosan felháborodott civilek tüntetést terveznek Fodor ellen, mire eléggé sajátos válaszreakcióként egy, a pécsi Fidesz üzenőfalán egy Stadler Mária nevű felhasználó arról posztolt, hogy a Civil Összefogás Fórum nemcsak a pécsi középiskolákat és az egyetemi kampuszokat végigjáró Békemenetet szervez december elsején egy pécsi kormányellenes tüntetésre válaszul, hanem polgári védelmi behívóval is akadályozná a diákok „baloldali uszítását”.

Ez azonban nem ilyen egyszerű. A Fideszben bevett – Orbán Viktor által is hangoztatott – gyakorlattá vált, hogy az ellenzékieket, a kormány politikájával egyet nem értőket nem tekintik a nemzet részének, sőt őket hazaárulónak nevezik.

Az Együtt szerint senki sem zárható ki a magyar nemzetből, legyen bármilyen párt szimpatizánsa. Szerintünk az követ el hazaárulást, aki politikai alapon próbálja megosztani a nemzet egységét.

Sajnos a Fidesz szégyenletes politikájával 2006 óta folyamatosan egyre mélyebb árkot próbál ásni a magyar polgárok között, és érthetetlen, hogy ezt a hazug politikát kormányon is folytatják. Ehhez ráadásul eszközként pártközpontból felheccelt kisnyugdíjasokat, százmilliókkal kitömött álcivileket vagy – ha már nem megy másképpen – tüntetni kivezényelt közmunkásokat használnak.

Ma reggel sajtóközleményben szólítottam fel a Fideszt, hogy szabaduljon meg a Fodor Ibolyához hasonló politikusoktól, és azonnal hagyjon föl azzal, hogy a magyar polgárokat egymás ellen uszítja! Elég volt abból, hogy a jelenlegi kormánypárt ki akarja zárni a nemzetből azokat, akiknek nem tetszik a Fidesz dúlása, akik fel merik emelni a hangjukat az Orbán-rezsim ellen!