Néhány hete írtam arról, hogy nem csökkentek a régiós különbségek, Budapest és Pest megye szívta fel az uniós támogatási ciklus pénzeinek harmadát, míg a leszakadt régiók csak alamizsnát kaptak. A most induló  2014-2020-as pénzügyi időszakban még ennél is nagyobbak lehetnek a problémák, ugyanis idén augusztusban úgy döntöttek Orbánék, hogy 2017. június 30-ig kiírják a 2014-2020 közötti európai uniós költségvetési ciklus minden magyar pályázatát. Mindezt úgy, hogy teljesen szétverték átalakították a pályázati intézményrendszert, ami ráadásul teljesen átpolitizálódott. Az Orbán-kormány újabb döntéseinek ismeretében sajnos bizton állíthatjuk: ebben az uniós támogatási időszakban is folytatódik a hazárdjáték az EU-ból érkező támogatásokkal, a Fidesz előre feléli és felelőtlen módon szórja el a közpénzmilliárdokat.

A Magyar Közlöny idei 7. számában megjelent kormányhatározatok szerint Orbán és Lázár tervei szerint 2016-ban elkölti:

• a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztés Operatív Program és a Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program teljes keretének 88,91 %-át (408,2 milliárd Ft-ot);
• a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program teljes keretének 75,19 %-át (929.6 milliárd Ft-ot);
• a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program teljes keretének 55,80 %-át (1573,9 milliárd Ft-ot).

Vagyis előre lekötik és elköltik azt a pénzt, amit eredeti vállalásában még szépen ütemezve tervezett elkölteni az Orbán-kormány az Európai Unióval kötött Partnerségi Megállapodása szerint.

A legdurvább azonban a Vidékfejlesztési Program 2016 évi keretével kapcsolatos kormányzati döntés, ahol a teljes 7 éves keret (1260 milliárd Ft) 94,2%-át tervezik lekötni idén. Ezt jelenti, hogy Orbán eszement kormánya úgy tervez idén elverni 1187 milliárd forintot, hogy a vidékfejlesztés alapját jelentő úgynevezett LEADER Helyi Akció Csoportokban majd csak tavasszal fejeződik be az a tervezési folyamat, ami alapján helyben fel lehet használni ezeket a pénzeket.

Ráadásul a kormány idei tervei a költségvetéssel sincsenek összhangban, miközben hatalmas aránytalanságok várhatóak a pénzek elosztásában. 

Kövér László, a Fidesz állandóan ügyeletben lévő megmondóembere a hétvégi időközi választásra készülő Nyírcsaholyban fejtette ki lábszagú, zoknis-szandálos MSZMP-s időket idéző nézetét, miszerint „úgy tekintünk az önkormányzatokra, mint az állami szervezet azon részére, amelynek partnerként kell együttműködnie a mindenkori kormánnyal”, mert azok a településvezetők tudnak könnyebben tenni saját közösségükért, akik a központi kormányzatra jellemző értékrendet vallanak, van kapcsolatrendszerük nemcsak helyben, hanem képviselői szinten is, és kooperatívak az éppen fennálló kormányzattal. Több nem fideszes városvezetővel már közölték is, esélyük nincs első körben uniós fejlesztési pénhez jutni. Mi lesz velünk, ha ez a kontraszelektált, hatalommániás fideszes brancs kamu terrorhelyzet címén bármikor elzárhazja az internetet, bárkit vegzálhat és végre full kreténbe tolhatja a diktátorosdit? 

Kövér mérhetetlenül defektes demokráciafelfogására éppen egy fideszes replikázott. A sonline.hu cikke szerint Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere és a legnagyobb létszámú önkormányzati érdekvédelmi szövetség, a TÖOSZ elnöke szerint az önkormányzat egy állami alrendszer, ezért mindig is „pórázon lesz tartva”, de a polgármester szerint "az önkormányzatok is az államszervezet részei, viszont nem a kormányzat, és főleg nem a hatalmat gyakorló kormánypártok végrehajtó szervei. A törvények és a rendelkezésre álló közpénzek keretei között szabadon kell, hogy működjenek.  Az együttműködést nem befolyásolhatják pártpolitikai szempontok, nem fogadható el, hogy azért kerül hátrányba egy település, mert a polgármester esetleg ellenzéki párt támogatásával nyerte el a választópolgárok többségének támogatását." 

A Fidesz 2014 őszén is azzal kampányolt, hogy csak akkor lesz pénz a településeken, ha fideszes önkormányzati vezetést választanak az emberek. Maga Orbán Viktor nyilatkozta a kampány hajrájában egy a Vas Népének adott interjúban, hogy "az együttműködéshez bizalom kell. Az nem megy, hogy egyik nap diktatúrát kiáltunk, gyalázzuk a kormányt, lejáratjuk külföldön, másnap pedig azt mondjuk, hogy működjünk együtt, mert pénzről van szó".

Nagy Csaba, az Orbán-párt baranyai listavezetője is azzal kampányolt, hogy azért támogassák az emberek helyben a Fidesz-KDNP jelöltjeit, valamint a kormánypárt megyei listáját az október 12-i választásokon, mert fontos, hogy az új képviselőtestületek a megyei-és járási területfejlesztési pénzek elosztásában folytatott tárgyalásoknál élvezzék az adott települések a kormány és a megye teljes támogatását. 

Nagy Csaba, a Baranya Megyei Önkormányzat elnöke baranyai városvezetőkkel folytatott informális egyeztetéseken már több nem fideszes városvezetővel közölte is, hogy esélyük sincs a most megnyílt uniós forrású Terület- és Településfejlesztési Operatív Program pályázatainak első körében forráshoz jutni. Talán a második körben. Ugye milyen demokratikus?! 

És mi lesz velünk, ha ez a kontraszelektált, hatalommániás fideszes brancs kamu terrorhelyzet címén bármikor elzárhazja az internetet, bárkit vegzálhat és végre full kreténbe tolhatja a diktátorosdit? 

A Fidesz-KDNP kiszivárgott javaslata szerint minden további garancia nélkül az Orbán-rezsim hatáskörébe utalná a “terrorveszély-helyzet” kihirdetését és a rendkívüli intézkedések bevezetését, amely statáriális állapot külön országgyűlési döntés nélkül akár 60 napig is fenntartható lenne. Orbán Viktor akár az alkotmánymódosítás elfogadását követő nap bejelenthetné a terrorveszélyt, ez esetben a Fidesznek nem kellene betartania még a saját képére írt törvényeket sem, leállíthatná az internetet, blokkolhatná posta és a média működését, bankszámlákat zárolhatna, megtilthatná a gyülekezést és lezárhatná az államhatárt. Bármit megtehetne és bármit elvehetne. Ráadásul nincs egzakt meghatározás arra, hogy mi számít "terrorveszély-helyzetnek", vélhetően az, amit a Fidesz akar, vagyis akkor lehetne statáriális állapot, amikor a Fidesz jónak látja, akár egy kis tüntetésnél is. Ördögi...

Itt a lista arról, hogy mit rendelhetne el az Orbán-rezsim akkor, ha farkast kiált:

– az ország biztonságát veszélyeztető államok, természetes személyek, jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek érdekeltségeinek zárolását, tulajdonjoguk korlátozását,
– speciális terrorelhárító intézkedések bevezetését,
– az internet-, levél-, csomag- és postaforgalom fokozott ellenőrzését,
– a rádió, televízió és egyéb tömegkommunikációs intézmény helyiségeinek, stúdióinak, műsorszóró adóinak, berendezéseinek és létesítményeinek igénybevételét, használatra való átengedését vagy ezek használatának mellőzését,
– a postai, az elektronikus hírközlési szolgáltatások szüneteltetését, korlátozását és ellenőrzését, továbbá a távközlési és informatikai hálózatok és berendezések igénybevételét, az elektronikus hírközlő berendezés használatra való átengedését, illetve használatának mellőzését,
– a külföldi személyekkel és szervezetekkel vagy intézményekkel való érintkezés és kapcsolattartás korlátozását, vagy tilalmát,
– hogy az ország meghatározott területét a lakosságnak a szükséges időtartamra el kell hagynia, egyben kijelölhető a kitelepített lakosság új tartózkodási helye

És már csak az önkormányzati ügyekkel indult bevezetésben leírtak miatt se legyen illúziónk, ahogy Szigetvári Viktor is megfogalmazta: nincs semmi okunk megbízni a Fideszben és Orbán Viktorban, ők ezt a felhatalmazást is rosszra használnák, hiszen eddig minden felhatalmazással így jártak el 2010 után.

Ugyan kétharmadát elveszítő Fidesz most azt sugallja, hogy az ellenzék igazi vészhelyzet esetén nem adna felhatalmazást a kormánynak a haza védelmére, ezért kell az önálló, parlamenti döntés nélküli jogkör. Ez a feltételezés már önmagában is hazugság, és kizárólag az illiberális Magyarországot építő Fidesz elnyomó szándékának újabb jele. Nem tud a Fidesz olyan borzasztó lenni, hogy ellenzékiként ne tudnánk, mi a kötelességünk egy igazi, nemzeti vészhelyzet esetén. De a Fidesz nem a terror-fenyegetettségre készül most, hanem hatalmának elfogadhatatlan kiterjesztésére.

Ne hagyjuk! Minden lehetséges módon lépjünk fel az ellen, hogy az Orbán-rezsim tönkretehesse az országot!

Éppen ezért az Együtt támogatja a Modern Magyarország Mozgalom felhívását a most vasárnapi tüntetésre, a párt részt vesz a rendezvényen, és erre bíztatja szimpatizánsait is.

UPDATE: A Jobbik pénteken sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nem támogatja Orbánékat abban, hogy a kormány maga dönthesse el, mikor van terrorveszély-helyzet, és „bemondásra”, a törvényhozás vagy a parlamenti szakbizottságok megkerülésével maga hirdethesse ki azt. Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője a Népszabadság kérdésére azt mondta: „Nem fogjuk támogatni, hogy a kormány az emberek félelmeire és naivitására apellálva túlhatalmat biztosíthasson magának. Nem töltünk ki biankó csekket”. 

Érdekes és némi gyanakvásra alapot adó ez a kiállás attól a Jobbiktól, aki egész létét az emberek félelmeire és naivitására építette.

Itt érdemes megemlékezni arról, hogy Mirkóczki a Hír Tv reggeli műsorában még azt mondta, hogy pártja egyetért a Fidesszel abban, hogy terrorveszély esetén a kormány kapjon nagyobb mozgásteret. Azt viszont még nem tudni, hogy pontosan milyen kormányzati mozgásteret tartana a Jobbik helyesnek.

Én mindenesetre óvnék mindenkit a hatodik alkotmánymódosítás kisiklása miatti ünnepléstől, mert attól tartok, hogy egyrészt van az a megoldás, amiben "az emberek félelmeire és naivitására apellálva" közösen tudja kimaxolni saját helyzetét a Fidesz-KDNP és a Jobbik, ráadásul sajnos az sem elképzelhetetlen, hogy elviszik Orbánék a szavazásig az alkotmánymódosítás tervezetét, és egy "fatális tévedés" folytán ketten-hárman félrenyomnak az ellenzék soraiból és mégis átmegy ez az őrület.

Ráadásul nincs semmi szükség új fogalmak bevezetésére a hatályos alaptörvényben, hiszen (az igyirnankmi.atlatszo.hu című, alkotmányjogászok és más szakértők által írt blogot idézem) "külső agresszió esetén a jelenlegi szabályok szerint a Kormánynak azonnal lépnie kell: haladéktalanul intézkednie kell az ország védelme érdekében (“váratlan támadás”), illetve kezdeményeznie kell, hogy az Országgyűlés kétharmados többséggel rendkívüli állapotot hirdessen ki. Ha a parlament az idő rövidsége miatt nem hívható össze, akkor a rendkívüli állapot kihirdetésére – a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke és az Alkotmánybíróság elnöke egyetértésével – a köztársasági elnök jogosult. A rendkívüli állapot kihirdetését követően a Honvédelmi Tanács vezethet be rendkívüli intézkedéseket, amelyeket az Országgyűlés vagy annak bizottsága folyamatosan ellenőriz."

Vagyis a Jobbik javaslatai is feleslegesek, az egész alkotmánymódosítási cirkuszt úgy kell lesöpörni, ahogy van. 

A magát (hamisan) Európa megmentőjeként és védelmezőjeként beállító Orbán Viktor nem döntötte el, hogy megemlékeznek-e tisztességgel a keresztény Európa valódi védelmezőjéről, Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről. Egyre többen vannak kiborulva a törökök minaret építési tervétől, miközben a törökök igyekezete, hogy megemlékezzenek saját nemzeti hősükről tiszteletre méltó, viszont ránk, magyarokra nézve szégyenletes, hogy a magyar kormány még csak egy fél stadionnyi összeget sem tud allokálni arra, hogy felújítsa Zrínyi omladozó szigetvári várát. Szégyen ez, nemzeti szégyen, főleg a magát nemzetinek hazudó Orbán-kormányra nézve. Nyílt levél (is) következik.

Recep Tayyip Erdogan és Orbán Viktor (kép forrása: atv.hu / MTI)

Az Orbán-kormány még mindig nem döntött arról, hogy ad-e pénzt, és ha igen, akkor mennyit a magyar állam tulajdonában lévő szigetvári vár fejlesztésére, miközben már fél éve döntöttek arról, hogy Zrínyi és vitézei hősi elestének 450 éves évfordulóján valamit kezdenek a várral.

Megy a tökölődés, miközben a török fél nagyon tiszteletre méltó összegeket költött és tervez elkölteni saját hőse, Szulejmán szultán emlékének magyarországi ápolására, aki szintén 450 éve hunyt el Szigetváron. Közben az is felmerült, hogy a Török Köztársaság visszaépítene egy több száz éve ledőlt minaretet, melynek rekonstrukcióját - szigorúan szakmai alapon - nem támogatja az általam, mint szigetvári főépítész által vezetett tervtanács, viszont a török fél elmondása szerint a magyar kormány képviselői támogatnák az elképzelésüket, és e tárgyban L. Simon László államtitkár mellett Sárváry Istvánra, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elnökére hivatkoztak. A kormány ebben a kérdésben is hallgat.

Szégyenletes és felháborító az, ahogyan az Orbán-rezsim kezeli ezt a valóban fontos, és pártpolitikai érdekeken magasan felülívelő emlékévet.

Én csak annyit üzennék a magát a keresztény Európa megmentőjeként láttatni kívánó Orbánnak, hogy legalább idén illene a mindenkori magyar kormánynak tisztességgel megemlékeznie a keresztény Európa valódi megmentőjéről, Zrínyi Miklósról, és legalább egy fél stadionnyi pénzt elköltenie azért, hogy szégyen szemre ne omoljanak le azok a dicső falak, amelyeket Zrínyi és hős katonái az utolsó leheletükig védtek.

Az engem is a sorai közt tudó Szigetvári Emberekért Egyesület elnöke, Varga Zoltán az ügyben egy - a helyzethez képest - meglehetősen udvarias levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hatása. 

Íme Varga Zoltán levele teljes terjedelmében: 

"Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mint Ön előtt is ismeretes Magyarország és Szigetvár idén ünnepli 450 éves évfordulóját annak, hogy 1566-ban Zrínyi Miklós, a szigetvári hős beírta magát Európa történelmébe, azzal, hogy Sziget várkapitányaként 2500 magyar és horvát katonával megállította Szulejmán szultán százezres seregét. A legnagyobb török szultán nem érhette meg a vár elfoglalását: az ostrom vége előtt két nappal elhunyt. Zrínyi több mint egy hónapig tartó ádáz ostrom ellenére a megadás helyett a végsőkig való küzdelmet választotta: szeptember hetedikén hajnalban a belső várba visszahúzódó 200 katonája élén kitört a várból, a Magyarok Főnixe ezzel adott egész az egész világnak példát áldozatos hazaszeretetből.

Számunkra, a Leghősiesebb Város címmel kitüntettet település polgárai számára a 2016-os év Szigetvár várossá nyilvánításának 50 éves évfordulóját is jelenti, melyet szintén méltóképpen illik megünnepelnünk.

Örömmel értesültünk arról, hogy kereken fél évvel ezelőtt, 2015. július 21-én a Magyar Kormány támogatja és kiemelt célnak tekinti a Nemzeti Várprogram megvalósítását, így a  Program részét képező kiemelt jelentőségű, a  nemzeti kulturális örökség körébe tartozó, állami tulajdonú szigetvári vár felújítását is. Sőt, a Program ütemezése szerint a legelső helyet is városunk legfontosabb épülete kapta, így már 2016-ban, meg kellene valósulnia a szigetvári vár fejlesztésének.

Örömmel értesültünk arról is, hogy tavaly novemberben a Magyar Kormány – megfogalmazva minden magyar tiszteletét Zrínyi Miklós várkapitány és a szigetvári hősök példaértékű helytállása, cselekvő hazaszeretete és közössége iránt, kifejezésre juttatva a  nemzet elkötelezettségét Zrínyi Miklós életének, hagyatékának és tettének megismerése, ápolása irányában, célul tűzte ki, hogy a szigetvári ostrom története, üzenete és dicsősége széles körben ismertté váljon, és példaként szolgáljon a  nemzet társadalmi és gazdasági életében egyaránt – az 1566. évi szigetvári ostrom és az ott tanúsított hősies helytállás, valamint Zrínyi Miklós halálának 450. évfordulója emlékére a 2016. évet „Zrínyi Miklós–Szigetvár 1566” emlékévvé (a továbbiakban: emlékév) nyilvánította.

Mindazonáltal a Szigetvár Emberekért Egyesület elnökeként, a szigetvári emberek képviselőjeként kétségbeesésemnek és csalódásomnak is hangot kell adjak. Sajnos sem a Nemzeti Várprogramnak, sem a „Zrínyi Miklós–Szigetvár 1566” emlékévnek nem ismert a pénzügyi kerete. Terveket ezidáig kizárólag Szigetvár városa készíttetett saját költségén a Magyar Állam tulajdonában lévő vár felújítására vonatkozóan, de a tulajdonosi szándékok jelenleg sem ismertek, az idő pedig egyre fogy, miközben az építés időigényes tevékenysége mellett még állami engedélyezési procedúrák, közbeszerzések, és egyéb bürokratikus küzdelmek sora vár ránk ahhoz, hogy minden hazaszerető hazánkfia és minket megtisztelő külföldi vendég egy megújult várban ünnepelhesse velünk Zrínyi és katonáinak óriás gránit oszlopként magasodó hősiességét.

Mindeközben a törökök fejlesztési elképzeléseit ismerve, valamint a tegnapi - Szigetvárral kapcsolatos - híreket olvasva a magyarok szégyenére úgy tűnhet, hogy a Török Köztársaságnak sokkal fontosabb ez az évforduló, mint Magyarországnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Mi szigetváriak bízunk abban, hogy a Magyar Kormánynak nem csak a szavak szintjén fontos a keresztény Európát védő Zrínyi Miklós emléke, és még az idei emlékév szeptemberi csúcsáig - Áder János magyar, Recep Tayyip Erdogan török és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő szigetvári látogatásáig - elkészül a szigetvári vár falainak felújítása, az északi kazamatasoron még az első Orbán-kormány idején elindult, majd félbemaradt fejlesztés befejezése, és egy Zrínyi-terem valamint egy keresztény kápolna épül a várban.

Emellett az is kiemelkedően fontos a számunkra, hogy méltóképpen tudjunk emlékezni a Magyarok Főnixére, hős Zrínyi Miklósra és bátor katonáira, ezért fontos lenne mielőbb tudnunk, hogy számíthatunk-e - és, ha igen, akkor milyen mértékben - a kormányzat támogatására a városi rendezvények megszervezéséhez, vagy csak egy hátrányos helyzetű, alulfinanszírozott vidéki kisváros szerény eszközeivel lesz lehetőségünk az érdeklődő magyarok és államfői szinttű külföldi vendégek számára tervezett programjainak megvalósítására.

Válaszát és a kormányzat pozitív, érdemi döntését várva maradok tisztelettel,

Varga Zoltán, a Szigetvári Emberekért Egyesület elnöke

Kelt: Szigetvár, 2016. január 21."

A magyar egészségügy állapota régóta válságos, de mára végveszélybe került, az egész rendszer haldoklik. Mindeközben a Fidesz nem tesz semmit a magyar egészségügy válságának enyhítéséért. Másra költ, mint amire kell. A többit pedig ellopják. Az Együtt szerint a kormány tétlenkedésére már csak egy választ lehet adni: tiltakozni kell minden eszközzel. Zavarjuk el ez a hitvány kormányt és tegyük rendbe az országot, élén az egészségüggyel. Itt vannak az Együtt követelései az egészségügy megmentése érdekében.

(az eredeti kép forrása: Túry Gergely / hvg.hu)

Jól mutatja az állapotokat, hogy a hét közepén felröppent a hír: Győrben egy ember kivételével az összes sebész felmondott a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban. Bár ezt azóta cáfolták, de senki se lepődne meg, ha ez valóban megtörtént volna, hiszen szinte mindennapossá váltak az ilyen hírek az egészségügyben. Közben az a hír járja, hogy Orbánék kancellárokat neveznének ki a kórházakhoz. 

Az Együtt - Komáromi Zoltán orvos, egészségügyi szakpolitikus vezetésével - az alábbi követeléseket fogalmazta meg:

• 120 milliárdot az kórházi adósság ellen. Azonnal módosítsák a 2016. évi költségvetést! Számolják fel a 60 milliárdos görgetett adósságot, és akadályozzák meg, hogy idén, 2016-ban újratermelődjön e kintlévőség. Ennek érdekében állítsák le az budapesti olimpiára való felkészülést, a Paks2 beruházás előkészítését és a stadionépítési programot.
• 3 éves megállapodást az egészségügyi források összesen 300 milliárdos növeléséről. A Fidesz-kormány vállaljon 2018-ig kötelezettséget az egészségügyre szánt források növelésére. A jelenlegi parlamenti ciklus végéig az éves GDP egy százalékával növeljék az egészségügyre rendelkezésre álló forrásokat.
• 10 éves bérmegállapodást. A megalázó és kezeletlen bérproblémára a kormány adjon választ, és kössön 10 éves bérmegállapodást az ágazat dolgozóit képviselő szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel. E megállapodás terjedjen ki a háziorvosi praxisok praxispénzének emelésére is. A túlóradíjakat fizessék ki, és ne engedjék meg, hogy túlóraként végzett munkát ne lehessen elszámolni.
• Azonnali kampányt a várólisták és a járóbeteg-ellátásban az előjegyzési idő csökkentésére. Indítson pluszforrással megtámogatott kampányt a kormány a várólisták további csökkentése érdekében. A legsúlyosabb betegségek, különösen a rák- és szív-, érrendszeri betegséges esetében 2016 végéig a kormány számolja fel a várólistákat. Senkinek az élete ne kerüljön azért veszélybe, mert hetekig kell várnia egy diagnosztikai eljárásra vagy konzultációra.
• Ehető kórházi étkeztetést, kormányzati beavatkozással. Tegyen rendet a kormány a kórházi étkeztetés területén! Emberhez méltó ellátást és olyan étkezést biztosítson a betegek számára, amely gyógyulásukat segíti, nem pedig további romláshoz vezet.
• Megerősített mentőszolgálatot, tisztességesen finanszírozott betegszállítást és otthoni szakápolást. A kormány teremtse meg az alapellátás működőképességének fenntartása szempontjából szükséges feltételeket, erősítse meg az Országos Mentőszolgálatot, teremtsen megfelelő működési kereteket betegszállítás és az otthoni szakápolás számára!
• Betegjogi képviseletet és társadalombiztosítási felügyeletet. A kormány állítsa helyre a hatékonyan működő, érdemi betegjogi képviseleti és felügyeleti rendszert, növelve a betegek biztonságát, állampolgári jogtudatosságát, biztosítsa az ehhez szükséges információáramlást!
• Kampányszerű népegészségügyi programok helyett közvetlen érdekeltséget. A népegészség ügye nem központi kampányok kérdése, hanem a háziorvosok, az önkormányzatok és a rendelőintézetek, helyi kórházak együttműködésének ügye. Pénzügyi érdekeltségi rendszerek megteremtésével indítson a kormány központi programot a legsúlyosabb betegségcsoportok átszűrtségének növelésére, különösen a daganatos illetve szív- és érrendszeri betegségek területén.

Semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség!

Arisztotelész szerint pedig "semmi sem rombolja annyira az ember testét, mint a tartós tétlenség", ideje mindenkinek kezébe vennie a sorsát és együtt helyre tennünk ezt a korhadó országot, mert ha mindnyájan nem szökünk meg innen, akkor muszáj lesz rendbe tennünk, különben előbb-utóbb belehalunk.

Az Együtt tiszteletben tartja az ágazat dolgozóinak kezdeményezéseit, azok függetlenségét nem sérti meg, és minden felelős embert arra szólít, hogy támogassa az egészségügyben dolgozók segélykiáltását. A Fidesz csak az erőből ért. Csak kitartó következetességgel lehet eredményt elérni. Az Együtt minden ilyen kezdeményezést támogat az egészségügyben, és parlamenti pártként mindent megtesz sokak tiltakozásának felerősítése érdekében.

Ki kell adnia a váci önkormányzat tulajdonában lévő cégnek azokat a szerződéseket, amelyeket a múlt nyári Ákos-koncerthez kapcsolódóan kötöttek -  erről a Budakörnyéki Járásbíróság döntött szerdán. Kiderül végre, hogy mennyit és milyen feltételekkel fizetett a fideszes önkormányzat cége az Orbán-rezsim védencének.  Ákos és a védelmezők (kép forrása: index.hu)

Néhány hete számoltam be arról, hogy a váci önkormányzat tulajdonában lévő Váci Dunakanyar Színház Kft. által tavaly júniusban megrendezett V4 Fesztivál és Színházi Találkozón fellépett a női princípium nagykövete, Kovács Ákos is. Ferjancsics László, a Vácért Lokálpatrióta Egyesület és az Együtt önkormányzati képviselője szerette volna megtudni, hogy mibe fájt ez Vácnak, ezért az Ákos-koncertre vonatkozó közérdekű adatigénylést nyújtott be az önkormányzati tulajdonban lévő céghez, ahol először a kérdések megválaszolására időt kértek, majd egyszerűen nem válaszoltak. Az önkormányzati képviselő perre vitte az ügyet annak érdekében, hogy mindenki megtudhassa mennyiért és milyen feltételekkel lépett fel Orbánék popzenész haverja Vácott. 

Január 13-án végre megszületett az elsőfokú ítélet: ki kell adnia a cégnek azokat a szerződéseket, amelyeket a múlt nyári Ákos-koncerthez kapcsolódóan kötöttek.

Ferjancsics László egy másik adatkéréséből már tavaly novemberben kiderült, hogy a Fehér Sólyom nevű céggel – mely Kovács Ákoshoz köthető – a Váci Dunakanyar Színház Kft. egy tízmillió forintos megállapodást kötött 2015 nyarán, annak ellenére, hogy az ominózus per során a cég képviselője még úgy nyilatkozott, hogy „nem szerződött semmilyen társasággal kifejezetten Ákos koncert megrendezése érdekében, ezért nem állnak rendelkezésre olyan szerződések, melyek ezzel kapcsolatban kiadhatóak lennének". Ugyanakkor a bíróság indokolása szerint, ha a cég nem tudja megítélni, hogy a V4 fesztivál keretében mely szerződések vonatkoztak az Ákos-koncertre, akkor az összes fesztiválos szerződést ki kell adnia.

Remélem, hogy most végre kitisztul a kép és kiderül, hogy Ákos váci koncertje kapcsán ki szerződött kivel, milyen tartalommal és mennyiért.

Fontos megjegyezni, hogy ezzel a váci önkormányzati céggel szemben eddig is több per volt folyamatban, mert nem adtak ki közérdekű adatokat - a bíróság egyszer sem döntött a színház javára. A városi kft. eddig több tízmilliónyi juttatást kapott a Fidesz-KDNP többség irányította váci önkormányzat költségvetéséből.

Az Együtt nem hagyja, hogy a Fidesz–KDNP és a hozzájuk közel álló cégek eltitkolják, mire költik a magyar polgárok pénzét!

A Magyar Építész Kamara után már a Magyar Mérnöki Kamara is közleményben jelezte: számára elfogadhatatlan az új építésügyi szabályozás, és azt javasolják, hogy a Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter vezényletével összehányt kormányrendeletet a kormány vizsgálja felül, és egészítse ki mert az építkezés megkezdéséhez kapcsolódó eljárás egyszerűsítése nem járhat a minőségi előkészítés és biztonságos megvalósítás, valamint a hosszú távon is rendeltetésszerű használat kockáztatásával.

(képek forrása: MTI)

Ahogy már többször írtam erről: Lázárék az építész és a mérnök kamarák asszisztálásával az elmúlt évben kiherélték a magyar építésügyet, és a lovak közé dobták a gyeplőt, ugyanis 2016. január 1-jétől nem kell építési engedélyt kérni a legfeljebb 300 négyzetméter alapterületű házak építésekor, sőt használatbavételi engedélyre se lesz szükség, az építési tevékenységgel kapcsolatos kötelezettség ez esetben csak a bejelentésre korlátozódik. A Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöksége a múlt héten, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) pedig ezen a héten jelezte egy közleményben, hogy számukra sem elfogadható a közös munka eredményeként létrejött szabályozás.

Idézem az MMK Elnökségének a lakóépületek építésének egyszerűsítéséről szóló január 11-i állásfoglalását:

Most már csak az a kérdésem, hogy 2015 május 12-én miért kötött a MÉK és az MMK egy olyan együttműködési megállapodást a kormányzattal, amelyben amellett kötelezik el magukat a kamarák, hogy az építésüggyel kapcsolatos társadalompolitikai elképzelések megvalósítását célzó intézkedésekről szóló 1032/2015. (I. 30.) kormányhatározat végrehajtását szakmai javaslatokkal és koncepciókkal segítik, ha a végtermék még a MÉK és az MMK szerint is el van szabva?

Persze az is lehet - ismerve a hazai közállapotokat -, hogy Lázárék csak tessék-lássék alapon vonták be a kamarákat az építésügy átalakításába, de akkor miért nem állnak ki a kamarák és mondják el, hogy a kormányzat tisztességtelen módon járt el velük?

Felszólítom az építésügyet elpuskázó Lázár Jánost, hogy sürgősen tegyék rendbe ezt az elrontott szabályozást!

Mivel Lázárék Magyarország kifosztásán és tönkretételén kívül semmihez sem értenek, ezért az Együtt a kormányváltás után olyan józan építésügyi szabályozást fog alkotni, amely optimális az építtetők és a beruházások környezetében élők számára is, valóban megjeleníti a köz érdekét és érdemben járul hozzá az építőipar és a ingatlanpiac élénkítéséhez.

Füleky Zsolt helyettes államtitkár, Lázár János miniszter és Hajnóczi Péter, a MÉK elnöke (fotó: Kovács Attila / MTI)

Egy decemberi blogbejegyzésemben már foglalkoztam az üggyel, és abbéli félelmeimet fogalmaztam meg, miszerint az építésügyi szabályozás szétverésével perek sokasága fog keletkezni a szabálytalan telekbeépítések okán megromló szomszédsági viszonyok miatt, és szép településeink utcaképére évtizedekre fogja rányomni a bélyegét a fideszes felelőtlenség. Ezzel együtt megnő az építész kollégák felelőssége is, mondhatni korlátlan lesz, hiszen nem lehet az engedélyező hatóságra fogni semmit, minden hibáért ők lesznek felelősek. De ezt persze senki nem fogja megfizetni nekik. És azt is megjegyeztem: sokan fogják ezért a Magyar Építész Kamara jelenlegi vezetőit kárhoztatni azért a súlyos bűnért.

Valami derenghet az elkövetett bűnökkel kapcsolatban a Magyar Építész Kamara elnökségében is, ugyanis az alábbi közleményt adták ki január 8-án:

"A Kormány 1032/2015 (I. 30.) számú határozatában döntött az építésüggyel kapcsolatos társadalompolitikai elképzelések megvalósítását célzó intézkedésekről. Az erre épülő 1567/2015 (IX.4.) Korm. határozatba foglalt intézkedési terv kiemelten kezeli a lakossági építkezések ügyintézésének egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét, a teljes építésügy átfogó felülvizsgálata mellett.

A Miniszterelnökség és a Magyar Építész Kamara között létrejött stratégiai együttműködési megállapodás alapján egy éve dolgozunk közösen a szakmánkat felügyelő helyettes államtitkársággal, ennek eredményeként koncepció szinten kialakult egy szakmai garanciákat tartalmazó komplex rendszer. Ez egyértelművé tette az építési folyamat szereplőinek (az építtető, az önkormányzat, a hatóság, a tervező) jogait, kötelezettségeit és felelősségét. A javasolt rendszer biztosította volna a bürokrácia csökkentésére irányuló kormányzati szándék megvalósíthatóságát és az épített környezet jó építészeti minőségét.

A 2015 decemberében kivételes eljárásban elfogadott 2015. évi CCXII. törvény, valamint a 456/2015 (XII. 29.) Korm. rendelet e rendszernek csak egy kis szegmensét szabályozza, ami nem tükrözi az egy éves munka eredményét. Ez a Magyar Építész Kamara elnöksége számára nem elfogadható.

A hatályba lépett jogszabályokban nem biztosított:

• az épített környezet védelme, mint közérdek (településkép, utcakép, környezet),
• az önkormányzatok jogszabályban biztosított joga,
• a védett környezet megóvása (világörökség, természet- és tájvédelem, országos vagy helyi örökségvédelem),
• az építészeti-műszaki terv alapján történő kivitelezés, a megvalósítás szakmaisága és szakszerűsége,
• a tervek építészeti-szakmai kontrollja, az elvárható minőség biztosítása.

A hatályba lépett jogszabályokban nem tisztázott:

• az építési folyamatban résztvevő tervezők joga, kötelezettsége és felelőssége,
• az építési folyamatban résztvevő további szereplők joga, kötelezettsége és felelőssége,
• az egyszerű bejelentési eljárást „értékelő” kijelölt jegyző és a hatósági bizonyítványt kiállító helyi jegyző jogköre.

A hatályba lépett jogszabályban nem egyértelmű az egyszerűsített bejelentési dokumentáció tartalma.

A fenti problémák kezelésére a Magyar Építész Kamara elnöksége javasolja:

• az építési, kivitelezési tevékenység műszaki tervdokumentáció alapján történjen,
• a tervező kövesse végig felelősséggel a megvalósítás teljes folyamatát,
• a tervezett és megvalósult épület feleljen meg a helyi építési szabályzat illeszkedésre, védelemre, karakterre és a közműellátottságra vonatkozó előírásainak,
• a bejelentés során az eljáró illetékes jegyző hívhassa fel az építtető figyelmét olyan hiányosságokra vagy hibákra, amelyek a megvalósulás során kárt okoznak és anyagi veszteséggel járnak,
• a tervezési és megvalósítási folyamat konzekvencia-rendszere legyen egyértelmű.

A Magyar Építész Kamara elnöksége továbbra is felajánlja, hogy szakmai segítséget nyújt a Miniszterelnökségnek a kitűzött célok elérése érdekében."

Az ügy kapcsán fontos emlékeztetnem mindenkit, hogy 2015 május 12-én egy olyan együttműködési megállapodást írt alá Lázár János a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) és a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnökeivel, amelyben amellett kötelezik el magukat a kamarák, hogy az építésüggyel kapcsolatos társadalompolitikai elképzelések megvalósítását célzó intézkedésekről szóló 1032/2015. (I. 30.) kormányhatározat végrehajtását szakmai javaslatokkal és koncepciókkal segítik. Az ominózus kormányhatározat  egyébként olyanokat fogalmaz meg, hogy: 

"A Kormány felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy átfogó felülvizsgálatot követően, a lakossági építkezések sajátosságait kiemelten szem előtt tartva tegyen javaslatot az ügyintézés egyszerűsítésére és hatékonyabbá tételére az építésügyi igazgatás területén;"

"A Kormány az építési beruházások nyomon követhetőségének érdekében felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy a nemzeti fejlesztési miniszterrel együttműködve – és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének bevonásával – dolgozza ki a közepes és nagy léptékű, közpénzből, illetve európai uniós forrásból megvalósuló építési beruházások előkészítésére és lebonyolítására vonatkozó egységes módszertani rendszert, továbbá az építési beruházások minőségének biztosítása érdekében vizsgálja felül a vonatkozó eljárási szabályokat;"

"A Kormány felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy az egységes, országot lefedő főépítészi és tervtanácsi rendszer megteremtésének érdekében vizsgálja felül és tegyen javaslatot a főépítészi struktúra és jogállás, valamint a tervtanácsi hierarchia országos szintű egységesítésére, valamint a főépítészi tevékenységhez kapcsolódó jogszabályok felülvizsgálatára;"

"A Kormány felhívja a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy tegyen javaslatot a Magyar Építészeti Tanács felállítására, feladat- és hatáskörének meghatározására, tagsági összetételére, céljaira és működési rendjére."

Kussország

A Magyar Építész Kamara a pénteki közleményével két fontos dologra világított rá:

• Nem ér semmit a kormánnyal kötött megállapodás, hiszen közleményben ismerték el, hogy a közös munka eredményeként létrejött szabályozás nem elfogadható.
• Még egy ilyen elszabott helyzetben sem mer egy szakmai kamara határozottan a sarkára állni, nem meri tételesen leírni, hogy mit és miként kellene szerintük konkrétan módosítani, hanem a kormányzat helyett az építész tervezőknek és a kivitelezőknek adnak javaslatokat, fogalmaznak meg gyengécske óhajokat.

Ha nem a szakmámról lenne szó, akkor azt mondanám, hogy vicc az egész. De ez egy szégyen. Szakmám töketlenségéért én kérek elnézést attól az utókortól, aki majd "élvezi" ennek az elszabott rendszernek az épített "örökségét".

Jól jellemzi a hazai közállapotokat Hosszú Katinka szerdai sajtótájékoztatójának az a részlete, miszerint "sokan mondták, hogy ne álljak ki másodszor is, mert ezzel öngyilkosságot követek el. Sokkal többet veszíthetek, mint amit nyerhetek. Azt mondták, legyek önző, csak azzal foglalkozzak, hogy nekem mi a legjobb." És jól teszi, hogy bátran kiáll amellett, amiben hisz: a magyar úszósportért. Egy hasonló, de még hősiesebb harcot vív Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér”, aki a "korhadó magyar egészségügyet" akarja megmenteni. Hosszú Katinka esetében kussol az Ákos ügyében harcias kormány, míg az egészségügy szétveréséből sportot űznek Orbánék, és Sándor Mária kiátkozásával akarták jelezni, hogy az egészségügyi dolgozóknak pedig jobb lenne kussolni.

Orbán és Hosszú Katinka (kép forrása: youtube.com)

Hosszú Katinka először december 22-én szólalt meg, amikor többek között azt jelezte, hogy:

"A Magyar Úszó Szövetség egy olyan rendszert épített fel, ahol az úszók és edzők arra pazarolják a legtöbb idejüket és energiájukat, hogy folyamatos harcot vívjanak a szövetséggel házon belül. A legtöbbjük nincs tisztában az elvárásokkal és célokkal mivel nincsenek pontosan lefektetett szabályok és követelmények. Ezáltal azt sem tudhatják, hogy a munkájuk elegendő-e ahhoz, hogy bekerüljenek a válogatott keretbe vagy sem.

Olyan esetekben, amikor mégis sikerül valami különlegeset elérni és jól teljesíteni, akkor sem tudhatják a versenyzők, hogy ez pontosan mit is jelent az ő saját pályafutásukban és a magyar úszósportnak. Ha valaki végül veszi a bátorságot és úgy dönt, hogy kiáll az igazáért, azt a szövetség elutasítja egy szimpla magyarázattal, vagy egész egyszerűen tudomást sem vesz a problémáról.

Ezekkel a kijelentésekkel tudom, hogy saját magamat teszem ki esetleges támadásoknak, de ezt vállalom, mert úgy érzem, hogy eljött az ideje, hogy kiálljak nemcsak magamért, hanem a többi magyar úszóért is. Az én szememben az úszó karrierem úgy teljes, ha sikerül a hazai úszósportban pozitív irányú változást elérnem."

Majd január 6-án, szerdán Katinka egy újabb sajtótájékoztatón többek között azt is elmondta, hogy:

"A szövetség vezetői igenis számoljanak el vele, hogy mit tettek le az asztalra. Hány úszónak kell még felszólalnia, mielőtt önvizsgálatot tartanánk és megnéznénk, hogy kinek milyen szerepe van a sikereinkben? Hány úszónak kell kockára tennie mindent azért, hogy végre pozitív irányú változás következzen be? Én megtehetem, ezért úgy döntöttem felállok és elmondom a véleményem, vállalom a következményeket. A legutóbbi sajtótájékoztatómat követően én és a legsikeresebb úszóink mind kaptunk egy szerződésajánlatot egy jelentős összegről. Hogyan hibáztathatnám őket, hogy az esetlegesen elérhető változások helyett a biztos 2 és 12 millió forint közötti összeget választották?" 

Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke már üzent is a világklasszis úszónak:

"Ha valami hibát látunk, akkor meg kell súgni a másik fülébe, nem kiállni a nyilvánosság elé. Ez lenne a fiatalok felé az üzenet? Ha ezt tanulják meg a gyerekek a legnagyobbaktól, a példaképektől, akkor ez egy nagyon rossz irány. Lehet, hogy ez más országokban máshogy működik, de tőlünk ez a szemlélet nagyon idegen.”

Mindeközben Orbán jól tartott őrkutyái sem fogták vissza magukat. G. Fodor Gábor, a fideszes pénzmágnes Századvég stratégiai igazgatója is írt egy velőset a habonyi 888.hu oldalon Hosszú Katinkának címezve: "Ússz!" Vagyis kussolj, ne dumálj, hanem "ússz". Ez a GFG egy ákosian egyszerű elme.

Sándor Mária, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért küzdő ápolónő kritikáját sem vették jó néven, ellene a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) indított etikai eljárást, mert szerintük "bizonyos kommunikációs csatornákon tett nyilatkozataival" megszegte az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó etikai kódex szabályait. Vagyis a MESZK is azt vallja, amit Gyárfás Tamás: "ha valami hibát látunk, akkor meg kell súgni a másik fülébe, nem kiállni a nyilvánosság elé". 

Később Balogh Zoltán, a MESZK elnöke visszavonta az etikai eljárást, a közfelháborodás - vagyis, ahogy Balogh fogalmazott -, "a szakmai köztestület etikai eljárási rendjének ellehetetlenítése" miatt. 

A magyarok szerencséjére a „fekete ruhás nővér” is egy olyan bátor nő, aki nem hátrált meg az őt ért vegzatúrától.

Az RTL Klub Híradójának közönségszavazásán a 2015-ös év emberének választott Sándor Mária bátran harcol tovább, és így fogalmazott a 168 Órának adott friss interjújában:

"harcunk nem pusztán bérharc, de ettől még nem politikai küzdelem. Sokkal 'egyszerűbb' céljaink vannak: a korhadó magyar egészségügyet akarjuk megmenteni. Azt a pusztuló egészségügyet, amelyről nap nap után úgy gondoljuk, most már valóban nincs tovább, mélyebbre nem süllyedhetünk. Másnapra pedig kiderül, tévedtünk. Pár ezer vergődő ember szakmai elhívatottsága, embersége tartja össze. De ez nem politika, ez tényközlés."

Mindnyájan tudjuk, a bőrünkön érezzük, rendszeresen tapasztaljuk, hogy hatalmas nagy baj van az egészségüggyel, miközben az Orbán-rezsim futball-stadionokra költi az adóforintjainkat. 

Igaza van Sándor Máriának és a magyar orvosoknak: az egészségügy ma Magyarországon krónikus beteg, a kórság pedig nem más, mint az egész rendszer alulfinanszírozottsága, a szakma által régóta sürgetett, a Fidesz-kormány által beígért szerkezeti átalakítások elmaradása, és a szociális és egészségügyi ágazat kormányzati semmibe vétele.

A kórházak adóssága – hiába rendezik azt időről időre – mindig újra fog termelődni, hiszen a rendszerszintű átalakítás elmaradt. Mostanra már több mint 50 milliárd forint hiányzik a kasszából, miközben stadionépítésre közel 20 milliárdot fordított 2015-ben a kormány.

Az egészségügyi rendszer minden szempontból alulfinanszírozott, a benne dolgozók sem anyagilag sem erkölcsileg nincsenek megbecsülve, nem is csoda, hogy az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók is tömegével mennek külföldre dolgozni. 

És miközben 20 milliárdot fordított az állam a labdarúgó-stadionok fejlesztésére, és ezen felül csak az MLSZ kapott 1,7 milliárdnyi támogatást, addig a 2015 évi költségvetésben az olimpiai mozgalommal összefüggő támogatásokra mindössze 7 milliárd forintot költöttünk a közösből.

Nem csodálkoznék, ha Hosszú Katinka és még néhány világklasszis sportolónk egyszer csak úgy döntene, hogy a zakkant fideszes propaganda által sokat szidott nyugaton folytatná a karrierjét. 

Ideje lenne, hogy Orbán és talpnyalói felismerjék: gyarapodás csak azokban az országokban lehetséges, amelyek képesek az együttélésre és az együttműködésre. Ugyanis nem akkor kell kiállni és verni a kormányinfón a pulpitust, amikor a Fidesz fenekéből éppen kilógó Ákoskával - amúgy jogosan - szerződést bont az a cég, aki nem viseli el a kirekesztő kreténséget. Nem ez a nemzeti együttműködés, ez a fideszes pitiánerség csak.

Kussország helyett egy szabad, vidám, működő és egészséges Magyarországot!

Mi az Együttben a kormányváltás után a magyarok egészségének javítása érdekében megszüntetjük a brutális forráskivonásokat és az ésszerűtlen szervezeti átalakításokat. Az egészségügyben újra a beteg érdeke lesz az első. Többletforrások biztosításával elérjük, hogy radikálisan lecsökkenjenek a várólisták, miközben az egészségügyben dolgozók munkafeltételeit és anyagi megbecsülését is érdemben javítjuk.

A stadionépítések helyett a tömegsportot támogatjuk, és ésszerűsítjük a sporttámogatásokat annak érdekében, hogy a hazai tehetségek minél jobban kiteljesedhessenek.

Megerősítjük a polgárok jogait, átláthatóvá és ellenőrizhetővé tesszük az állam működését annak érdekében, hogy itthon újra szabadság és nyitottság legyen, hogy senkit semmilyen hátrány ne érhessen, ha egy ügyben felemeli a szavát.

Hogyan lesz ebben a Jabbává terebélyesedett Fidesz által megerőszakolt, megalázott és kirabolt országban végre olyan ellenzék, amely képes megszólítani a polgárok azon nagyobbik részét, azokat, akik egyformán vannak torkig Orbánnal és Gyurcsánnyal, akik utálják a magát cukinak láttató ordas nácikat is, és kiábrándultak abból az alsó-középszerűségből is, ami a rendszerváltás óta Magyarországon pusztít?! Erről értekezett Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője néhány napja egy nagyon összeszedett írásban. Ugorjunk neki még egyszer: miként lehetne felrázni Magyarországot és elindulni végre a jó úton?

Jabba és Orbán (képek forrása: starwars.wikia.com / valasz.hu)

Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője néhány napja írt egy remek blogbejegyzést "Az Fideszes áfium ellen való orvosság" címmel, amely írásában arra tett kísérletet, hogy megfogalmazza, mi a baj ezen a magyar ugaron. Sajnos ez az írás a mainstream média szempontjából meglehetősen visszhangtalan lett, pedig több ezren osztották meg a közösségi médiában. Viszont rendkívül fontos a Szabó Szabolcs által felvetett kérdésekről beszélgetnünk, hiszen az ezekre adott válaszok vezethetnek minket arra az útra, amely kihúzza Magyarországot abból a mérhetetlenül mély, sötét és áporodott szagú társadalmi-gazdasági gödörből, amely fogva tartja.

Nézzük miként ír Szabó kolléga erről a mindnyájunkat foglyul ejtő gödörről:

"Az elmúlt években mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy nagy a baj Magyarországon. Aki ezt nem látja, az egyszerűen vak. Az ország már nem demokratikus alapokon működik, annak irányítását és módszeres kifosztását egy szűk kör menedzseli. A cél egyértelmű: a gazdasági hatalom megszerzése árán betonozzák be magukat. Közben pedig átgázolnak mindenkin és mindenen, aki és ami az útjukba kerül. Az ország megállíthatatlanul rohan a szakadék felé, de Orbán a fék helyett inkább a gázra lép, és tovább gyorsítja a rombolást. Naponta látjuk és halljuk a híreket arról, hogy az egyes Fideszes potentátok, családtagok és haverok milyen vagyonra és befolyásra tesznek szert, és még csak nem is szégyellik. Mert tudják, hogy amíg az Orbán rezsim él és virul, addig ők érinthetetlenek. És ugye legalább 30 évre terveznek.

Az Orbán rendszer elfogadhatatlanságát mutatja, hogy már azok a mértékadó konzervatív értelmiségiek is kihátráltak mögülük, akik korábban bőszen támogatták a Fideszt. A megmaradó, és igencsak kevés számú szervilis jobboldali „értelmiség” körében inkább csak a vagdalkozás, meg a butaság van jelen. Bayer Zsoltra most nem is vesztegetnék szót, de feltűnő a CÖF önfelszámolása, Schmidt Mária esetenkénti furcsa megnyilvánulása, Kovács Ákos blődségei, vagy épp G. Fodor Gábor és Lánczi András kínos magyarázkodásai. Ezekkel az emberekkel már nincs is értelme beszélgetni. Felesleges. Egyszerűen levegőnek kell nézni őket. Oszt jó napot! 

Persze sokan mondják, hogy hát az előzőek is loptak, de ez a párhuzam erősen sántít. Kétségtelen, a korábbi kormányok idején is volt elég korrupciógyanús ügy, voltak gyanúsan meggazdagodott emberek, de nem a rendszer és a hatalomgyakorlás lényege volt a lopás. Másrészt ellenük még indult néha eljárás, meg mintha legalább ismertek volna egyfajta mértéket. Arról nem is beszélve, hogy nem nyúlkáltak bele pofátlanul a magánvagyonokba, és nem a pártkatonákat ültették 9-12 évekre a hivatalok élére. Mára a haveri cégek módszeres kistafírozása, valamint a fideszes oligarchahálózat kialakítása a hatalomgyakorlás részévé vált; voltaképpen ispánok irányítanak egész térségeket, régiókat. Ezek az emberek belefolynak minden helyi szintű döntésbe, a megkérdezésük nélkül semmi sem történhet. De ez sem elég, még a kigolyózottaknak is utána nyúlnak, nem hagyják érvényesülni a rendszerbe beilleszkedni képtelen embereket. Voltaképpen teljesen el tudnak lehetetleníteni bárkit. Mindezt azért, mert szerintük így egy esetleges kormányváltás után sem lehet bajuk, mert úgyis az Ő embereik lesznek mindenhol. Tévednek.

Az Orbán rezsim legnagyobb átka azonban az, hogy szó sincs már demokráciáról. A rendszer működésének lényege, hogy egy szűk csoport dönt, bármiféle valós kontroll nélkül. Gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak. Az emberek többsége meg inkább ki sem nyitja a száját. Voltaképpen önmagukat korlátozzák, cenzúrázzák az állampolgárok. Látott már valaki például olyat egy demokratikus rendszerben, ahol a közszférában dolgozók óriási számban nem kapnak időben fizetést, de még csak ki se mennek tüntetni? Látott már valaki olyat, hogy a felsőoktatásban dolgozók körében általános az elégedetlenség, de senki nem megy ki tüntetni, senki sem mer sztrájkolni? Franciaországban már az egész országban leállt volna az élet egy országos sztrájk miatt, itt meg legfeljebb az ellenzéki pártokat találják meg néhányan, hogy csináljanak már valamit! És még napestig tudnám sorolni. A lényeg, hogy olyan környezetben érzem magam, mint gyerekkoromban, az 1980-as években. Minden értelmes ember látja, hogy óriási a baj, de csak nagyon kevesen tesznek bármit is. Ennek következtében nem tudja a kormányt akadályozni senki és semmi. Miért? A közéletben azért, mert az emberek vagy félnek, vagy jó nekik a langymeleg. Az Országgyűlésben meg azért, mert bár nincs kétharmaduk, de ha arról van szó, akkor egyesek szívesen kisegítik őket. Tippem van arra, hogy miért, de bizonyítani nem tudom. Mindenkinek a fantáziájára bízom. Ezért van az, hogy az Orbán rezsim hű kiszolgálóiban szemernyi félelemérzet sincs amiatt, hogy egy kormányváltás után esetleg valaki majd felszólítja őket: uraim, akkor most tessék szépen mindent visszatenni a közösbe! Ezért beszél bátran Mészáros Lőrinc arról, hogy ő most akkor venne 1,3 milliárdért földet Felcsút környékén. És nem ég le a bőr a képéről! Ezért mondja Lánczi András, hogy ami itt folyik, az nem korrupció, hanem a kormányzás lényege. Ezért van az, hogy egy politikai kinevezett sem ügyel a kiegyensúlyozottság látszatára sem, mert hiszen úgyis ott fog ülni még 10-20 évig a székében (lásd az alkotmánybírókat, a Médiatanács elnökét, a legfőbb ügyészt stb.). Persze a koppanás majd annál nagyobb lesz, amikor a bukásuk után ezek az emberek el lesznek bocsátva, el lesznek számoltatva az összeharácsolt vagyonuk, illetve az összeférhetetlenség miatt. Mert kétség ne legyen: egy kormányváltás után ezeket az embereket egytől egyig azonnal el kell távolítani a helyükről! Egy kormányváltás után a rendszer gazdasági hátterét is szét kell rombolni. Azonnal és könyörtelenül. Magyarul, vissza kell venni az összeharácsolt vagyont, a földeket, a trafikokat és minden egyebet. Ezekkel ugyanis nem lehet együttműködni. Ha ehhez nem nyúlunk hozzá, akkor gyakorlatilag ellehetetlenítik a következő kormányt." 

Szabó Szabolcs szerint azonban "az Orbán rezsim nem véletlenül alakult ki", hanem "egyfajta reakcióként jelentkező tünet". De ki fogja leváltani őket, és mennyi idő múlva?

A magyarok közel felének minden jel szerint tele van a hócipője a politikával. Immunissá váltak rá, és még szavazni sem mennek el: 2014 április 6-án az országgyűlési választásokon például a szavazásra jogosultak 38%-a otthon maradt, és a Fidesz jelöltjeire illetve listájára csak az összes választó 28%-a szavazott.

Vagyis az emberek több, mint kétharmada nem a Fideszt akarta 2014-ben sem. A kérdés az, hogy ki tudja megszólítani ezeket az embereket?

És itt jutottunk el - ismét Szabó Szabolcsot idézve - ahhoz a kérdéshez, hogy:

Ki fogja leváltani őket, és mennyi idő múlva? Nézzék meg a közvélemény-kutatási eredményeket! A Fidesz-KDNP még mindig magasan vezet (a menekültügyet gátlástalanul kihasználó kampányával visszatornázta magát a 2014-es választások körül mért támogatottságára), második a Jobbik, és aztán jön a töredezett baloldali és liberális oldal, az LMP pedig egy vicc, mert nem a kormány leváltása a működésének célja. A probléma lényege az, hogy a Jobbikon kívüli ellenzéki térben nincs a választók által hitelesnek elfogadott erő. Ez részben a pártok hitelességi problémája (erről kicsit később), másrészt a „baloldali értelmiség” véleményvezérei által generált probléma. Elég csak kinyitni egy ellenzékinek tartott újságot, rákattintani egy rendszerkritikusnak tekintett hírportálra, átkapcsolni egy kormánykritikusként nyilvántartott televízió csatornára. Az ott megjelenő vélemények vagy egyszerűen egy platformra helyezik a kormányt és az ellenzéket (ezek sem jobbak, mindegyik politikus lop, ezek sem tudják, mit akarnak, a demokrácia halott, ma már nincs jobb és baloldal stb.), vagy pedig továbbra is ugyanazokkal a politikusokkal és közéleti szereplőkkel jelenítik meg az Orbán rezsimmel szembeni kritikus véleményt, ami egyszerűen elriasztja a választókat. Tényleg megdöbbentő, hogy olyan politikusok, politológusok és közéleti véleményvezérek dominálnak még mindig, akik már gyerekkoromban és fiatal felnőtt koromban is meghatározóak voltak. A különbség csak annyi, hogy akkor még figyeltek ezekre az emberekre, ma pedig inkább már a ciki kategóriába tartoznak. És miért nem hallgat már rájuk senki? Mert ők is hozzájárultak ahhoz, hogy Orbán hatalomra kerüljön."

Szigetváriként örömmel idézem ismét Szabó Szabolcs azon jelzését, hogy érdemes megfogadni Zrínyi Miklós tanácsát:

„Amitől pedig nemcsak a katonaságnak, de az egész hazának sorsa függ, az – hogy újoncokúl oly ifjak vétessenek föl, akik nemcsak testben, de lélekben is legkitűnőbbek. Az állam ereje és a római név dicsőségének alapja az újoncok első megvizsgálásában rejlik. Ne gondoljuk, hogy ez könnyű feladat, vagy hogy különbség nélkül akárkire rábízható, s a régieknél e képesség Sertorius^* különös erényei közé tartozott. Annak az ifjúságnak ugyanis, amelyre a tartományok védelmét s a háborúk sorsát bízzuk, ha van választék, származás és erkölcsök szempontjából is kifogástalannak kell lennie, mert a becsület teszi a katonát jó katonává."

Valóban. Igaza volt Zrínyinek és igaza van Szabó Szabolcsnak: "váltani kell: friss arcokra, friss gondolatokra van szükség".

Mindeközben már Kövér László fideszes vezérürü szerint is szüksége lenne egészséges versenyre a hazai politikai életnek , mondván: "a Fidesznek sem tesz jót, hogy nincs versenytársa". Úgy látszik, hogy nagybajszú Laci bácsi nem csak unokára, hanem afféle őfelsége ellenzékére is vágyik, de ebben nem lehetünk partnerei, nekünk egy olyan ellenzéket kell felépíteni, amelyik a maga makulátlan tisztességén nyugvó betonszilárdságú alapjain állva úgy tudja teljesen lefegyverezni a Jabbává terebélyesedett Fideszt, hogy közben nincs szüksége olyan szereplők "segítségére", akik ugyanazt a politikai posványt jelenítik meg, mint amit Orbán, Kövér, Rogán vagy Tiffán.

Pedig - sajnos -, ahogy Szabó Szabolcs is megfogalmazta:

"Még mindig azt hallom az ellenzéki hinterland „véleményformálóitól”, hogy össze kell fogni Orbán ellen! És nagyjából el is fogy itt a tudomány. Ezektől az emberektől csak egy dolgot kérdeznék: rosszul emlékszem, hogy 2014-ben az összefogó „civakodó ellenzék” képtelen volt hiteles erőként mutatkozni? Szerintem pontos a memóriám. Még egyszer ugyanezt nem kéne ráerőltetni senkire. A Fideszből kiábrándultak számára ugyanis nem volt vonzó alternatíva. Tessék minden pártnak arra szánni a következő  éveket, hogy a szervezetüket építsék, bővítsék. Az a párt, amelyik saját belső ügyeivel van elfoglalva (például azzal, hogy ki legyen a párt vezetője), nem jut semmire! Az a párt, amelyik a többi ellenzéki párt módszeres izélgetésével van elfoglalva kamu blogokon, nem jut semmire! Meg lehet persze ugorni így is az 5 százalékot, de az Orbán rezsim ettől nem fog összeomlani. Sőt!" 

Az Orbáni kétharmadot éppen egy hiteles arc, Kész Zoltán időközi választási győzelmével lehetett letörni. De nem elég friss arcokat találni, mert csak halkan jelezném, hogy éppen a "friss arc" Kész Zoltán volt az, aki az egyik legnagyobb politikai hiénával, Fodor Gáborral írta alá az első politikai megállapodását.

Ezért amellett, hogy friss gondolatokkal rendelkező, friss arcokat kell bevonnunk a közéletbe, arra is oda kell figyelnünk, hogy nehogy rutintalanságuk révén vigye őket falnak a fideszes lejárató kampánygépezet, vagy a végletekig cinikus, és gyakran könyörtelen "ellenzéki" média.

A friss arcokat ezért már most meg kell találni, és segíteni őket a rutin megszerzésében. És ebben mindazoknak segíteniük kell, akik már jelen vannak a közéletben és eközben megőrizték a hitelességüket.

El kell oszlatnunk azt "az ellenzéki pártok (és köztük a nagyobbak) teljesítménye miatt is általánosan elterjedt nézetet, hogy a politikusok lusták, és csak a saját javuk érdekében dolgoznak, és egyébként is menjen a francba az összes politikus".

EGYÜTT - AZ ÉBREDŐ ERŐ!

Mi az Együttben dolgozunk! Hálózatot építünk, apró sejtekből felépülő szervezeteket alakítunk ki és tartunk fönn. A napi politikai rutin (közlemények, sajtónyilatkozatok, médiaszereplések, blogbejegyzések, közösségi médiában aktív jelenlét, stb.) mellett szakpolitikai konferenciákat szervezünk, adományokat gyűjtünk és aktív politikusaink révén ott vagyunk a budapesti és a vidéki közéletben is.

Egy friss Együtt-tag bejegyzése a Facebookon annak hírére, hogy a párt tagja lett 

És végezetül idézem Szabó Szabolcs javaslatait, amelyek az Együtt programján alapulnak:

"A politizáláshoz persze néhány dologra szükség lesz. Egyrészt profi szakemberek kellenek. Itt most tényleg felkészült, professzionális politikusokra gondolok, akik át tudnak látni bonyolultabb összefüggéseket, ne adj Isten, maguk is egy szakterület alapos ismerői. Olyan emberek kellenek, akik képesek szakpolitikai programalkotási munkafolyamatok levezénylésére. Gombnyomogatókra nincs szükség a politikában ellenzéki oldalon sem. Másrészt pénzre lesz szükség. Pénz kell a hálózatépítéshez, pénz kell a sejtek működtetéséhez, pénz kell a rendezvények szervezéséhez, pénz kell az adományozáshoz, és pénz kell egy ellenzéki médiarendszer felépítéséhez. Ehhez pedig a magyar lakosság, és a magyar vállalkozók segítségére lesz szükség, mert ennek finanszírozását nem várhatjuk külföldről. Mindenkinek meg kell érteni, a vállalkozóknak is, hogy a politizálás nem úri huncutság, és nem valamiféle önfinanszírozó tevékenység. Ha kormányváltást akar valaki, akkor azt lehetőségeihez mérten támogatni is kell. Így ráadásul a lakosságot is jobban be lehet vonni a politizálásba, hiszen el kell jutni majd oda, hogy a választások idején el is menjenek szavazni az Orbán rezsimmel szemben kritikus emberek. Végül pedig szükség lesz a kormányváltást akarók aktív részvételére. Zrínyi ezt írja: „…ha ettül a fenforgó vésztül meg akar szabadulni, ha magának, posteritásának [utódjainak] megmaradást kéván, tartson fegyvert kezében; de nem ugy mint eddig, hanem jóval is másképpen. Mert nem elég az, hogy minden particularis [magánembernek] embernek legyen fegyver házánál, noha annak is ugy kell lenni, hanem hogy az ország tartson egy armádát lábon készen, aki minden felé, minden órában, minden szempillantásban, télen, nyáron, oda mehessen, ahová szükség kévánja. Ez minden fundamentomja a mi megmaradásunknak…” Kicsit hasonló a helyzet most is. Fontos, hogy az ember elmondja a véleményét, akár a facebookon vagy a twitteren, de ez nem elég. Ki kell mozdulni a fotelből, csoportokat kell szervezni, rendezvényekre kell járni, agitálni kell a szomszédot, a piacon a kofát, a buszon a mellettünk ülőt. Mindezt össze kell szervezni, hogy mindenki érezze: nem egyedül csinálja, hanem közösen, egy közösség tagjaként! Zrínyi szavaival élve: fegyelmezett és edzett seregre van szükség, mert nem egy generálison múlik a siker, hanem az egész országon! Ne várjon senki messiást, ne várjon „karakteres” politikust. A választási győzelemhez szervezet, hálózat, hit és eltökéltség kell!

A kormányváltás utolsó eleme pedig az, hogy programra van szükség! Gyakran felmerülő vád, hogy az ellenzéknek nincs víziója, nincs programja. Ebben sok igazság van. Persze a felszínt megkaparva nem is annyira az ország egészéről alkotott vízió hiányzik, hanem inkább azok a hiteles arcok, akikről el is hiszik a választók, hogy meg tudják ezt valósítani. Ebben kétségtelenül igazuk van a kritikusoknak. A probléma csak az, hogy ha nem hagyják az új (kezdő) politikusokat beletanulni a politizálásba, akkor az egyébként meglévő programot/programelemeket sem tudják megvalósítani soha a büdös életben, mert esélyük sem lesz rá. Milyen programelemekről beszélek? Mondjuk, az Együtt esetében nézzük meg azt választási programot, amit 2014 januárjában publikált. Szerintem ez egy mai napig is vállalható anyag, ami nem ígér vállalhatatlant, de markánsan és karakteresen mutatja be, hogy milyen országot szeretnénk. Ebben én továbbra is hiszek. De ugyanígy elolvashatóak a Váradi Alapítvány által az utóbbi évben készített szakpolitikai anyagok; hogy mit csinálnánk a közmunka terén, a női foglalkoztatás javítása érdekében, világos szakmai javaslatunk volt menekültügyben, folyamatosan beszélünk arról, hogy mit tennék az oktatásban stb. A feladatunk már csak az, hogy ezt eljuttassuk az emberekhez. Lehetőleg emészthető, lecsupaszított formában. Elérkeztünk ugyanis a leggyakrabban feltett kérdésig: na és akkor Te mit csinálnál, ha kormányra kerülnél? Komplett kormányprogramot ne várjanak tőlem (a lényeg ugyanis ott van az Együtt 2014-es választásra írt programjában), de néhány apró dolgot azért felvázolnék, amit akár szlogen szinten is lehet használni.

Új alkotmányt! Az Orbán rendszer összeomlása után azonnal új alkotmányt kell kidolgozni, és azt népszavazással meg kell erősíteni. Az új alkotmány szövegét népszavazással meg kell erősíteni. Mindez nagyon hatékony alkotmányvédelmi mechanizmust jelentene, hiszen egy népszavazással legitimált alkotmányt nem lehet csak úgy megváltoztatni.

A Fideszes komisszárok azonnali leváltását! Az új alkotmány elfogadásával párhuzamosan a Fidesz által kinevezett komisszárokat el kell távolítani a pozícióikból (Ügyészség, Alkotmánybíróság, MNHH, Kúria, ÁSZ, Költségvetési Tanács, Felsőoktatási kancellárok stb.). Nem elegáns dolog, de a szervezeti struktúra átalakításával megoldható. Ezt azonban be kell vállalni. Ezt követően pedig olyan módon kell kialakítani a vezetőválasztás mechanizmusát, hogy oda garantáltan szakemberek kerüljenek, akik függetlenként konfrontálódni tudnak a mindenkori kormánnyal. Mert így működik a fékek és egyensúlyok rendszere. És még valami: véleményem szerint olyan egyszer fordulhatott elő ebben az országban, hogy egy demokratikus átrendeződés után mindenki érinthetetlen maradt, aki kiszolgálta a korábbi antidemokratikus rendszert. Lecsukatni én nem akarok senkit, aki konkrétan nem lopott, de az kizárt, hogy adóforintokból fizetést kapjanak a jövőben egy hivatal élén ücsörögve. Ebben nincs pardon. Ha a Fidesz embere, akkor vállalja azt fel, és névleg is legyen politikus. Megnézem, ki fog rájuk szavazni.

Elszámoltatást! Alapos és részletes vagyonosodási vizsgálatot kell indítani mindenki ellen, aki az elmúlt 5 évben a hatalom közelébe került (politikus, családtag, haver). Ahol nincs adózott forrása a vagyonnak, ott vagyonelkobzást kell elrendelni. Pont. Ezen kívül automatikusan semmissé kell tenni minden földvásárlási szerződést, minden trafikszerződést, minden Pakshoz kötődő szerződést, minden olimpiához kapcsolódó szerződést, minden stadionépítési szerződést. Ezek ugyanis a korrupció melegágyai. A hitelesség részeként újfajta sztenderdeket kell kidolgozni a politikusok elszámoltathatóságával kapcsolatban. Kötelezővé tenném az elektronikus vagyonbevallást. A képviselőkkel és családtagjaikkal szemben rendszeres és alapos vagyonosodási vizsgálatot tennék kötelezővé. Megszüntetném a mentelmi jog intézményét

Tiszta közéletet! A választások után azonnal egy ún. tisztasági törvénycsomagot kell elfogadni, amely helyére teszi a pártfinanszírozást és a közbeszerzést. Ráadásul ezt jogvédő szervezetek már jórészt ki is dolgozták, szóval itt még csak nagyon dolgozni sem kell az ügyön.

Garantált jogokat a munkavállalóknak! A választások után azonnal el kell kezdeni előkészíteni egy új munka törvénykönyv elfogadását. Valódi érdekegyeztetési eljárásrendet kell kialakítani a szakszervezetekkel. Meg kell védeni a munkavállalókat, valamint lehetőséget kell teremteni a munkavállalók, munkáltatók és az állam közötti valódi háromoldalú egyeztetésekre. A legfontosabb, hogy vissza kell adni a sztrájk valódi lehetőségét.

Független közmédiát! Azonnal új médiatörvényt kell elfogadni, ami biztosítja a közmédia függetlenségét. Egyben az állami média túlzott befolyása miatt jelentősen korlátozni kell a közmédiához tartozó csatornák számát. Egy televízióval, egy rádióval és egy hírügynökséggel tökéletesen el leszünk látva. A többit meg oldja meg piac. Mellesleg mindez nem kerülne évi 80 milliárdba. Mivel nálunk még nincs több száz éves hagyománya a demokráciának, ezért a kormánypártok és az ellenzéki pártok azonos súlyát kell biztosítani minden testületben és hivatalban, ami a médiához kapcsolódik, így lehet fenntartani egyfajta egyensúlyt. Más megoldást most nem látok. Ha pedig nem megy, akkor inkább fel kell számolni az egészet. Az internet világában egyébként is egyre anakronisztikusabbnak tűnik ez a fajta médiaszolgáltatás.

Új adórendszert! Az első teljes adóév elindulásával be kell vezetni egy teljesen új adórendszert, melyre a kiszámíthatóság miatt több éves változtatási moratóriumot kell bevezetni. Ennek keretében vissza kell vezetni a többkulcsos SZJA rendszert, csökkenteni kell a munkaadók által a foglalkoztatottak után fizetett terheket, évente fix arányban csökkenteni kell az ágazati különadókat, de végleg nem vezetném ki őket. Meg kell találni azt az adómértéket, ami tényleg a nagy cégek profitját csökkenti, és nem a fogyasztókra terheli át ezeket a különadókat. Garanciát kell vállalni az új kormánynak arra, hogy a moratórium időszakában csak olyan változtatásokat vezetnek át, melyekre minden szereplő, vagyis a vállalkozói érdek-képviseleti szervezetek és a foglalkoztatottak érdekeit védő szakszervezetek is rábólintanak. Ezzel garantálnánk, hogy csak a technikailag nem működő szabályok gyakorlati élethez igazítása mehet át a rendszeren. Honnan lenne erre pénz? Az szja átalakítása sima adóátrendezés, hiszen a jelenlegi egykulcsos szja-val az adófizetők alig 10%-a jár jól, míg a döntő többségük veszít! A vállalkozók terheinek csökkentésére az első 1-2 évben a feleslegesen állami tulajdonba vont magántulajdon eladása (pl. Mol részvények, gáztárolók), majd a következő években a fellendülő gazdasági növekedés teremtheti meg a fedezetet. Másrészt az intézkedéscsomaggal párhuzamosan nagyon szigorú adófelügyeleti rendszert kell bevezetni. Nem csak a számlát nem adó Mikulást kell elővenni, hanem a nagyvállalatokat is. Az áfa-csalások lehetőségét a legmodernebb informatikai eszközök felhasználásával jelentősen mérsékelni kell (lehet pl. jó EKÁER-t csinálni, ha az nem ír elő teljesen felesleges adminisztrációt). Harmadrészt az uniós támogatások gazdaságfejlesztési fejezeteinek hatékony felhasználásával dinamikus gazdasági növekedés érhető el. Az uniós források felhasználásának ellenőrzése érdekében független szakembereket kell bevonni a kontroll folyamatokba.

Jóléti államot a közmunkás állam helyett! A szociális ellátórendszert alapjaiban kell megváltoztatni. A minden kutatás szerint hatástalan és eredménytelen közfoglalkoztatási rendszer helyett a rendelkezésre álló források egy részéből – nagyobb részt uniós támogatásokkal kiegészítve – helyi gazdaságfejlesztési programokat kell indítani, melyek révén valódi értéktermelő tevékenységet tudnánk beindítani. Ezzel párhuzamosan újra kell indítani az LHH programot, mely a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztésére kitalált program javított kiadása lenne, a korábbinál jóval nagyobb összeggel, a hatástanulmányok által feltárt hibák kijavításával, szintén uniós források felhasználásával. A közfoglalkoztatásra jelenleg rendelkezésre álló forrásokat pedig arra kell költeni, hogy inkább újra 6 hónapig járjon a munkanélküli járadék, aki pedig ebből kifut, az együttműködési megállapodás alapján kapjon támogatást ahhoz, hogy munkát tudjon találni, ki tudja fizetni az útiköltséget az esetleg messzebb fekvő településen található új munkahelyre, vállalkozóvá tudjon válni, képzéseken vehessen részt. A fő cél ne a közmunkás minimálbér kiosztása legyen, hanem az elsődleges munkaerő-piaci visszavezetéshez szükséges kompetenciák megszerzése. Meg kell szüntetni a megalázó közmunkás minimálbért. Ezen kívül az önkormányzatoknak forrást kell biztosítani a szociális segélyezés működtetéséhez. Teljesen abszurd, hogy az állam alig 35 milliárd forintot akar adni, így a legtöbb önkormányzat kénytelen helyi adót emelni 2016-ban. A szociális támogatások terén nem csak egyszerűen több pénzt kell adni, hanem ezzel párhuzamosan szélesebb körben kell alkalmazni az együttműködési kötelezettséget. Nem felesleges munkát kell elvárni a segélyért cserébe az emberektől, hanem a munkavégzésre alkalmas emberek képzésére kell pénzt és energiát fordítani. Ezen kívül meg kell akadályozni a szegénység újratermelődését, magyarul: a gyerekek oktatására kiemelt figyelmet kell fordítani.

Vidékfejlesztést, földosztást! Kiemelt figyelmet kell fordítani Magyarország vidéke fejlesztésére. Egyrészt el kell terjeszteni a jól működő helyi gazdaságfejlesztési programokat, főleg a potenciálisan rendelkezésre álló uniós forrásokkal megtámogatva. Másrészt jelentősen javítani kell az elmaradott térségek közlekedési elérhetőségét, hiszen sokszor azért nem tudnak munkát vállalni az aprófalvas térségekben élők, mert nem tudják közösségi közlekedéssel elérni a közeli nagyvárosokat. Ebből a célból sűríteni kell a menetrend szerinti járatokat, másrészt uniós támogatásból alternatív szolgáltatást kell kialakítani a rendelkezésre álló falugondnoki buszok bevonásával. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a közeli városokban található településekre kedvezményes áron be lehessen juttatni a potenciális munkavállalókat. Ehhez szintén fel lehetne használni a kibővített falugondnoki hálózatot. Harmadrészt földet kell biztosítani a helyi önkormányzatoknak, valamint a kis területen gazdálkodó, vagy teljesen kezdő gazdáknak. Ehhez értelmezhető méretű állami földalapot kell létrehozni, majd ezt átlátható és korrupciómentes módon szét kell osztani az igénylők között. Nem a nagygazdáknak kell földet adni, nem méregdrága földet eredményező árveréseket kell tartani, hanem földet kell osztani. Legalább fél millió hektár földet kell szétosztani úgy, hogy annak az árát csak évtizedek alatt kelljen megfizetni az új tulajdonosnak. Ehhez egyrészt vissza kell venni a most eladott állami földeket, másrészt a nagybirtokosok földjének egy részét be kell vonni az állami földalapba. Ellentételezésre pedig az állam kezében lévő részvények egy részét lehet felajánlani.

Új megközelítésű roma politikát! A roma kisebbségi szervezetek bevonásával olyan megvalósítható stratégiát kell kidolgozni, amely rövid távon lehetőséget biztosít a romák helyzetének kezelésére. A program főbb pontjai a korábbi kutatások alapján detektálhatóan az integrált oktatásra, a foglalkoztatási lehetőségek javítására, a romákkal szembeni diszkriminációt mérséklő programok finanszírozására épülne. Ennek forrását elsősorban uniós forrásokból kell rendezni. Egyvalamit azonban szem előtt kell tartani: a kormány elsősorban az elmaradott térségek felzárkóztatásával tud hatékonyan küzdeni a romák felzárkóztatásáért. Ha valódi gazdasági növekedés indul be ezen térségekben, ha valódi piaci munkahelyek jönnek létre, mert akkor a „cigánykérdés” is megoldódik.

Hatékony és működő közoktatási rendszert! A köznevelés terén azonnal fel kell számolni a KLIK-et a jelenlegi formájában. A települési önkormányzatoknak – forrásokkal együtt – fel kell ajánlani az oktatási intézmények visszavételét. Amennyiben ezzel nem kívánnak élni, úgy azokat  járási szinten szervezett fenntartóknak kell átvenni. Az egyházi intézmények kiemelt finanszírozási státuszát meg kell szüntetni. Az alapítványi és magániskolák finanszírozásánál garantálni kell, hogy az állami és egyházi iskolákkal azonos bánásmódban részesüljenek, illetve a szakképzésben olyan szakmaszervezeti döntéseket kell hozni, amelyek valós piaci igényekre épülnek. A tanároknak pedig biztosítani kell a munkavégzéshez nélkülözhetetlen nyugodt környezetet, a megfelelő technikai hátteret, a szükséges módszertani segítséget. A magántulajdonban lévő tankönyvkiadókat vissza kell engedni a piacra, de a tankönyvek tartalmi felügyeletét ellenőrző szervezetet meg kell erősíteni a tanárokat, szakembereket és szülőket tömörítő érdekvédelmi szervezetek bevonásával. Az NPK-t azonnali hatállyal meg kell szüntetni. A tanköteles korhatárt újból 18 évre kell emelni. Mindez persze csak az alapvető működési hiányosságokat kezelné, közép távon újra kell gondolni az egész képzési rendszert. Új szemléletű alaptantervre és kerettantervekre van szükség, Pontosan meg kell fogalmazni, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük a gyerekeknek az egyes szintek elvégzése után. A képzés során arra kell törekedni, hogy a családból hozott különbségeket mérsékelni tudja a közoktatás. Ehhez meg kell növelni az alapfokú képzés időtartamát, hogy minden gyerek elsajátíthassa a legfontosabb alapkompetenciákat. (Ennek bevezetését alaposan elő kell készíteni, ami hosszú éveket vesz majd igénybe!) A szakképző intézmények ésszerűtlen képzési rendszerét át kell alakítani, hogy valódi tudással rendelkező, rugalmasan képezhető szakemberek kerüljenek ki a munkaerőpiacra. Ez fenekestül forgatná fel a közoktatás rendszerét, így csak valódi szakmai egyeztetés után lehet előre lépni. Nem lehet még egyszer eljátszani azt, hogy az érintettek véleményének figyelembe vétele nélkül nyúlkálunk bele a közoktatásba.

Bővülő felsőoktatást! A felsőoktatásban fel kell számolni a kancellária rendszert, azonnal pótolni kell az éves szinten kivont kb. 40 milliárd forintot, valamint további forrásokról kell gondoskodni a magas minőségű munka biztosítására. Az oktatás és a kutatás minőségének javítása érdekében rövid távon össze kell vonni az akadémiai kutatóintézeteket és a felsőoktatási intézményeket, valamint fel kell számolni az NKFI-t, és az ott rendelkezésre álló évi kb. 70 milliárd egy részét közvetlenül ezen intézményekben folyó tevékenységre kell költeni. Azonnal vissza kell állítani az OTKA-t. Ezen kívül az MNB által kistafírozott alapítványok forrásait a felsőoktatás finanszírozására kell átirányítani. Közepes időtávon az uniós forrásokat, valamint az idegen nyelvű képzés kiterjesztésével beáramló külső forrásokat kell felhasználni az ágazat fejlesztésére, valamint a stabil gazdasági növekedésből adódó plusz források is bevonhatók. A cél az, hogy a diplomások aránya megközelítse az OECD átlagot (a megfelelő korú népesség alig 22 százaléka rendelkezik alapfokú diplomával Magyarországon, míg az OECD átlag jóval 30 százalék feletti). Be kell látni mindenkinek, hogy az oktatás, és azon belül is a felsőoktatás az ország fejlődésének a záloga. Ennek részeként sürgősen rendezni kell a béreket a felsőoktatásban.

Működő egészségügyet! Az egészségügy terén pótolni kell a gyógyszerkasszából és az ellátórendszer fenntartásából kivont összegeket. Elfogadhatatlan, hogy lerobbant épületekben kezelik a betegeket, hogy az orvosok nem jutnak hozzá a modern diagnosztikai eszközökhöz, hogy a betegek nem kapják meg a legjobb és leghatékonyabb gyógyszert. Azzal viszont sajnos folyamatosan számolnunk kell, hogy a hihetetlen sebességgel fejlődő orvostudomány miatt egyre drágább és drágább lesz az ellátás, ráadásul a népesség is folyamatosan elöregszik. Ezenkívül fontos azt megjegyezni, hogy az egészségügyben jelentős strukturális problémák vannak, így pusztán a források növelése nem hoz tartós eredményt. Meggyőződésem, hogy az alapellátás megerősítésével lehet valódi előrelépést elérni. Mindez azonban százmilliárdokba fog kerülni. Az egészségügy nem olcsó.

Elfogulatlanságot a kultúra finanszírozásában!: Az MMA-t azonnali hatállyal meg kell szüntetni, a költségvetési forrásait a hazai kultúra pártfüggetlen finanszírozására kell fordítani. Hasonlóképp kell eljárni az NKA esetében is. A döntéshozatali mechanizmus kialakítását a szakmai szervezetekre és érdekvédelmi szervezetekre bíznánk.

Nemzeti kiegyezést a meghatározó közös ügyeinkben! Aki lopott, aki megmagyarázhatatlanul meggazdagodott, aki antidemokratikus törvények sokaságát dolgozta ki és fogadtatta el, azzal nincs mit kezdenünk. A szervilis hinterlanddal nincs mit kezdenünk. Viszont a legfontosabb, a nemzet egészét érintő ügyekben szükséges kiegyezni a mérsékelt, józan, demokratikus gondolkodású politikai közösségekkel. Ennek érdekében új szintre kell emelni a mindenkori kormány és ellenzék egyeztetési folyamatait. Az EU-val kapcsolatos ügyeket a mindenkori kormánynak kutya kötelessége érdemben egyeztetni az ellenzékkel. Amit csak lehet, azt nyilvánosan, az érdeklődő állampolgárok számára nyitott formában kell megbeszélni. Aztán ha a kormányváltás után a józan gondolkodású konzervatívok is érzik a szándék komolyságát, akkor előbb-utóbb meg kell próbálni megállapodni a legfontosabb, az életünket hosszú távon meghatározó ügyekben. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy milyen Magyarországon szeretnénk élni 30-40 év múlva. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy miként kezeljük a határon túli magyarokat. Konszenzust kell kialakítani arról, hogy milyen Európai Unió tagjai szeretnénk lenni.

Szerintem ezek a legfontosabb feladataink és céljaink. Ha így szervezi magát az ellenzéki oldal, és ezt a célt tűzzük ki magunk elé, akkor lehet eredményt elérni. Akár rövid távon is. Nincs még elveszve a 2018-as választás, de akkor tényleg neki kellene állni dolgozni. Nem lehet még egyszer úgy nekimenni egy választásnak, hogy senki nem hisz a győzelemben. Mert ahogy Zrínyi írja: „Senkinek sincs bátorsága azt kihívni vagy megsérteni, akiről tudja, hogy harc esetén az lesz az erősebb.”

Hát tegyünk róla, hogy ne a Fidesz legyen az erősebb! Jó munkát mindenkinek!"

Orbánék irtózatos erővel költik el az általuk sokat szidott Európai Uniótól érkező ezermilliárdokat. A napokban írtam arról, hogy elég szűkmarkúak voltak, amikor az uniós pénzek valódi címzettjeinek, a leszakadt vidéki régióknak kellett volna támogatást adni, most pedig azokat a tételeket gyűjtöttem csokorba, amelyek jól mutatják, hogy a Fidesz uralta állam nem fukarkodik akkor, amikor saját magát kell megtámogatni. 

(Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Kezdjük egy kis bemelegítéssel. Nézzük meg, hogy a napokban záruló 2007-2013-as költségvetési ciklusban hogyan alakultak az ország legszegényebb és leggazdagabb térségeiben a támogatások az országos átlaghoz képest.

Az ország legszegényebb térsége, a Baktalórántházai járás az országos átlag 42%-át hozta a maga 21,9 milliárdos támogatási összegével. Majdnem forintra ugyanekkora támogatást tudott elhozni a GfK 2013 októberi vásárlóerő mérése szerint leggazdagabb vidéki járás, a budaörsi is. A leggazdagabb térségek - természetesen - a fővárosi kerületek, itt az országos átlag 464%-át sikerült megszereznie a pénzeknek, ami 2021 milliárd forintos forrást jelent. Sajnos nem lehet kerületre szűrni, az igazságosabb képet adna, de az arányokon feltehetőleg érdemben nem változtatna az sem, ha látnánk, hogy egyes fővárosi kerületek mekkora uniós támogatáshoz jutottak. Viszont Budapestet megyeként értelmezi az EMIR rendszer, ezért az a korrekt, ha egy másik megyével, mondjuk a legszegényebbel, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével hasonlítjuk össze a fővárosi adatokat. 

Szabolcsban a kifizetett 512 milliárddal a megyei átlag-támogatás 118%-át tudták megszerezni, ami még mindig csak a negyede annak, amit az egyébként is legalább kétszer olyan jó vásárlóerővel rendelkező Budapestnek juttatott a kormányzat.

Egyébként nem a legszegényebb megye kapta arányosan a legkevesebb támogatást: a szintén nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben lévő Tolna megye a hozzá eljutott 114 milliárdos támogatással csak a 26%-át hozta a megyei átlagnak, míg Nógrád megye ennél is rosszabbul teljesített, ide csak 111 milliárd forintnyi uniós pénz jutott, ami a mindössze a megyei átlag 25%-a. Ez azt is jelenti, hogy Budapestre tizennyolcszor annyi pénz jutott, mint Nógrád megyébe.

Ehhez képest az állam közel 58 milliárd forintot - vagyis a Nógrád megyére jutott források több, mint felének megfelelő összeget - költött el magára 2007 és 2015 között. Nézzünk néhány példát, mire verte el az állam a sokat szidott uniós pénzeket:

• 2,1 milliárd Ft-ot kapott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a kormányablakok munkatársainak képzésére 2012-ben. Szép kis összeg.
• 1,9 milliárd Ft-ot kapott a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal a kormányhivatalok szervezetfejlesztésére 2013-ban. Ez is szép összeg, főleg, hogy másik 2 milliárd már elszállt hasonló célra.
• 1,3 milliárd Ft-ot kapott a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal az új közszolgálati életpálya kidolgozásához 2013-ban (bármit is jelentsen ma a közszolgálati életpálya).
• 1,2 milliárd Ft-ot kapott a Türr István Képző és Kutató Intézet az "Esélyegyenlőség-elvű fejlesztéspolitika kapacitásának biztosítása" című programhoz 2012-ben. Mint ahogy az uniós pénzek elosztásából látszik, ez feltehetőleg egy fióknak készült projekt lehet.
• 1 milliárd Ft-ot kapott az Országos Roma Önkormányzat a "Roma felzárkózás módszertani támogatása" című programhoz 2012-ben (Hadházy Ákos ellenzéki kolléga komoly bajokat talált ezzel a programmal és talán már feljelentést is tett az ügyben). 
• 980 millió Ft-ot kapott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a "Tudásalapú közszolgálati előmenetel" című projekthez 2013-ban - félek, hogy ennek a projektnek az eredményei is a fióknak készültek, hacsak nem azt kutatták az egyetem tudósai, hogy miként kell fideszes káderként hatékonyan nyomulni a közszférában.
• 800 millió Ft-ot kapott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a talányos nevű, "A jó állam koncepció támogatottságának növelése az együttműködés speciális területeinek erősítéséve" című projekthez 2013-ban.
• 680 millió Ft-ot kapott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az Orbán-kormány által minden jel szerint figyelmen kívül hagyott "Korrupció megelőzése és a közigazgatás áttekintése" című projektre 2012-ben.
• 500 millió Ft-ot kapott az Emberi Erőforrások Minisztériuma a hangzatos nevű "A társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén" című projektre 2011-ben. Sajnos úgy fest, hogy ez a projekt sem hasznosult.
• 480 millió Ft-ot kapott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a stratégiai irányítás megújítására a központi közigazgatásban 2011-ben. Attól tartok, hogy ennek eredményeként írták Magyar Bálint és szerzőtársai a "Magyar Polip" könyv-sorozatot. 

A sort hosszan lehetne még folytatni kisebb-nagyobb számokkal, és a hozzájuk rendelt "hasznos" projektekkel, de több egyéb nehezen értelmezhető című projekt mellett egy nagyságrenddel kisebb összegekből álló csomagot is találtam, amely az "ÁROP 1.A.4-2012 Nyilvántartások adattisztítási és migrációs feladatainak ellátása" című nevet viseli. 

Itt 12 állami intézmény kapott elég jelentős összeget az adataik tisztítására és azok mozgatására: a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal 59 millió Ft-ot, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 100 millió Ft-ot, a Központi Statisztikai Hivatal 98 millió Ft-ot, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala 99 millió Ft-ot, az Igazságügyi Minisztérium 198 millió Ft-ot, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal 103 millió Ft-ot, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 120 millió Ft-ot, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal 110 millió Ft-ot, a Honvédelmi Minisztérium Védelemgazdasági Hivatal 95 millió Ft-ot, a Magyar Nemzeti Levéltár 100 millió Ft-ot, a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 100 millió Ft-ot és a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is kapott 72 milliót.

Izgalmasan hangzik több, mint 1,1 milliárdot kifizetni irattározásért, ugye?

Mindeközben tegnap jelent meg a Magyar Közlönyben a kormány 1989/2015 (XII. 28.). számú határozata, amelyben Orbánék az európai uniós programok likviditási hiányának további kezeléséről intézkedtek, és az európai uniós programok likviditási hiányának kezeléséről szóló 1780/2015. (X. 27.) Korm. határozat 1. pontjában meghatározott 200 milliárdos összegen felül további 50 milliárd forint összeggel történő túllépését engedélyezték.