Mint ismeretes, Lázárék az építész és a mérnöki kamarák asszisztálásával az elmúlt évben kiherélték a magyar építésügyet, és a lovak közé dobták a gyeplőt. Miután az ügybe tettestársként bevont kamarák után már a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége és a Magyar Urbanisztikai Társaság is kiborult az elszabott építésügyön, a Fidesz úgy tett, mint aki észbe kapott, és Lázár János előterjesztésében benyújtottak egy törvényjavaslatot. Csakhogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter javaslatai érdemben nem léptek vissza egy lépést sem a szakmai nonszenszből, hanem még több terhet helyeznek az építészekre és rajtuk keresztül az építtetőkre. Lázár és a Fidesz jóvoltából kötelező lesz a kiviteli terv, a tervezői művezetés és az építészeknek a felelősségbiztosítás már egy lakásépítésnél is, ami az engedélynélküli lakásépítés fedőnév alatt egy drága rémálom lesz mindenkinek, még a szomszédnak is.

(az eredeti kép forrása: index.hu)

A Magyar Építész Kamara (MÉK) idén januárban egy közleményében azt írta, hogy az elszabott építésügyi szabálymódosítások nem tükrözik a kormánnyal folytatott egy éves munka eredményét, és az új szabályozás a MÉK elnöksége számára nem elfogadható, mert hatályba lépett jogszabályokban nem biztosított:

• az épített környezet védelme, mint közérdek (településkép, utcakép, környezet),
• az önkormányzatok jogszabályban biztosított joga,
• a védett környezet megóvása (világörökség, természet- és tájvédelem, országos vagy helyi örökségvédelem),
• az építészeti-műszaki terv alapján történő kivitelezés, a megvalósítás szakmaisága és szakszerűsége,
• a tervek építészeti-szakmai kontrollja, az elvárható minőség biztosítása.

És a hatályba lépett jogszabályokban nem tisztázott:

• az építési folyamatban résztvevő tervezők joga, kötelezettsége és felelőssége,
• az építési folyamatban résztvevő további szereplők joga, kötelezettsége és felelőssége,
• az egyszerű bejelentési eljárást „értékelő” kijelölt jegyző és a hatósági bizonyítványt kiállító helyi jegyző jogköre.

Ráadásul az elszabott szabályozás alapján nem egyértelmű az egyszerűsített bejelentési dokumentáció tartalma.

A TÖOSZ és a MUT egyenesen az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalához fordult, mert az ő álláspontjuk szerint (is) sérült ezzel a törvénymódosítással a települési önkormányzatok alkotmányos joga, sérül az építtetők, a szomszédok és egyébként érintettek ügyféli joga, az engedélyezési körből való kivétel sérti a törvény előtti egyenlőséget és megszűnik az előzetes hatósági kontroll, és az utólagos kontroll beláthatatlan következményekkel (jogi, anyagi stb.) jár.

A Lázár által benyújtott újabb törvénymódosítás-tervezet viszont csak két problémát oldana meg.

A dokumentum szerint újra törvény adta előírás lesz a 300 m2 alatti alapterületű lakások esetében is a védett környezet megóvása (világörökség, természet- és tájvédelem, országos vagy helyi örökségvédelem), és előírnák az építészeti-műszaki terv alapján történő kivitelezést, és feltehetőleg a kötelezően készítendő kiviteli terv használatával, és a szintén kötelező tervezői művezetés bevezetésével a megvalósítás szakmaisága és szakszerűsége is megvalósul(hat). 

Lázárék viszont továbbra is nagy ívben tesznek a településkép és az utcakép valamint az önkormányzatiság kérdéseire, az indoklásuk szerint majd egy külön törvényben rendezik ezt a kérdést. 

A tervek szakmai kontrollja viszont nem érdekli Lázárt és csapatát, ennek a kérdésnek a rendezése helyett előírnák a kötelező felelősségbiztosítást, és ha valamikor egy olyan fércművet készítene egy építésztervező, mint amilyet az építési jogszabályok módosításával összehozott az Orbán-rezsim, akkor a felelősségbiztosítás rendezné az építtetővel és/vagy szomszédokkal folytatott pereskedés eredményeként összejött súlyos cechet. Csakhogy egy ilyen felelősségbiztosítás jellemzően nem olcsó, ráadásul nem helyettesíti szakmai kontrollt.

A fentebb említett kötelezően készítendő kiviteli terv és a szintén kötelező tervezői művezetés ugyan nem ördögtől való dolog, de egy kiviteli terv elkészítésével sokkal több munka van, mint egy engedélyezési tervvel, vagyis jelentősen többe fog kerülni a terveztetés az építtetőknek, ráadásul a kötelező tervezői művezetés is jelentősebb költség lesz, mint egy építész-technikus vagy építőmérnök végzettségű felelős műszaki vezetővel dolgozni.

Az építési folyamatban résztvevő tervezők joga, kötelezettsége és felelőssége, az építési folyamatban résztvevő további szereplők joga, kötelezettsége és felelőssége, az egyszerű bejelentési eljárást „értékelő” kijelölt jegyző és a hatósági bizonyítványt kiállító helyi jegyző jogköre szintén nem lesz rendezve a törvénymódosítás-tervezet szerint.

Lázárék tehát nem igazán látták be, hogy milyen súlyos kárt okoztak az építésügy szétverésével, ehelyett a felelősséget még jobban rátolnák az amúgy is halmozottan hátrányos helyzetű építésztervezőkre, akinek még több felelőssége, munkája és költsége lesz egy-egy új lakóépülettel kapcsolatban, és az ezzel járó jelentős pluszköltségeket az építtetők, mint megrendelők fogják megfizetni.

A szomorú az, hogy a MÉK saját honlapján közölt információ szerint a parlamenti honlapon megjelent a T-9369. számú, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat előkészítésében a MÉK elnöksége tevékenyen részt vett, és azzal egyetért.

Én viszont nem értek egyet velük, ráadásul szerintem a kamarának a tagjait és a szakmát kellene képviselni, a Lázár-féle újabb agyrém pedig sem maguknak az építészeknek, sem a szakmai elveknek, sem az építtetőknek nem nyújt jó megoldást, de még a MÉK januári közleményében leírt feltételeknek sem felel meg. 

Az Együtt a kormányváltás után olyan józan építésügyi szabályozást fog alkotni, amely optimális az építtetők, az építésztervezők valamint a beruházások környezetében élők számára is, továbbá valóban megjeleníti a köz érdekét és érdemben járul hozzá az építőipar és a ingatlanpiac élénkítéséhez.