Augusztus 5-én Martonfán jártam, ahol már a főút mellett két lepedőre festett felirat fogadott: "Martonfa nem alkalmas táborhelynek" és "Tiltakozzunk az ésszerűtlen és diktatórikus döntés ellen". A martonfaiak ezzel a két mondattal jól megfogták a lényeget, de nézzük egy kicsit az előzményeket. Szelényi Zsuzsanna, az Együtt országgyűlési képviselője évekig nemzetközi fejlesztési tanácsadóként dolgozott a Balkánon és Észak-Afrikában, továbbá képviselőként is próbálta személyesen megismerni a hazai menekülttáborokat. Szerinte a Közel-kelet, Ázsia és Afrika válságövezeteiből érkeznek egyre nagyobb csoportok Európa felé. Magyarországra a Balkánon keresztül elsősorban afgán, iraki, szír migránsok jönnek, alapvetően Törökországból, ahol csak szír menekültekből már 2 millióan vannak. A világban ma 6 millió migránst tart számon az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, közülük 4 millió szír. Európa egész területére összesen 600 ezer ember jött 2014-ben, ez a szám egyáltalán nem drámai (az EU lakosságának alig több mint egy ezreléke). Az Európai menekültellátó rendszerek ugyanakkor nem ilyen mértékű menekülthullámra vannak kiépítve (Ausztriában az ideiglenes táborok is megteltek, a lakosság segítségét kérik), a menekültnyomás szelektíven éri az egyes tagállamokat, ráadásul ennek mértéke várhatóan az őszig nőni is fog, és a téli hideg elérkeztével átmenetileg csökkenni. 

Magyarországon déli határainál kb. napi 1000 menekült lépi át a déli határt, ugyanakkor majdnem ennyien el is mennek. Akik Szegeden menekültstátuszért folyamodnak, azoknak közel fele pár napon belül elhagyja az országot, míg a 90%-a egy hónapon belül. Míg korábban az áthaladó migránsok kevéssé kértek menekültstátuszt, ma a közel keleti és ázsiai migránsok szinte mindegyike él ezzel a kérelemmel, ami nagyon megterheli a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal rendszerét. Ettől függetlenül a menekültek többsége továbbmegy nyugat felé, így az eljárások legnagyobb része eredménytelenül zárul, mert a menekült eltűnik a BÁH szeme elől.

Szelényi Zsuzsanna tapasztalatai szerint a menekültek békés emberek és nem jelentenek veszélyt a magyar lakosságra. A képviselőnő járt a debreceni menekülttáborban is, és információi szerint a pár héttel ezelőtti debreceni konfliktus is egy személyes konfliktus következménye volt, amely nem a helyi lakosság ellen irányult. A hazai táborokon belüli túlzsúfoltság azonban érthető módon növelheti a feszültséget az ott élőkben és ez a zsúfoltság érthető módon megijeszti a helyieket is, akik többnyire nincsenek hozzászokva ilyen sok külföldi jelenlétéhez. Ennek ellenére sokatmondó az, hogy idén lényegében semmilyen konfliktus nem volt a határ menti településeken élők és a menekültek között.

A déli határoktól a Magyarországra illegálisan belépő, menekültkérelmet benyújtó személynek befogadóállomásra vagyis menekülttáborba kell utaznia (ilyen van Debrecenben, Bicskén, Nagyfán, Vámosszabadiban, Salgótarjánban stb.), de a határtól a táborokba való eljutás nehézkes. A hatóság nem megfelelően készíti fel az útra a menekülteket: nem kapnak megfelelő (anyanyelvi) tájékoztatást, többnyire este viszik ki őket a vasútállomásra, a táborok kilométerekre vannak a céltelepülés vasútállomásától. A magyar hatóság sokszor szétszakítja az együtt érkezőket, ezek a családok Budapesten próbálnak – próba szerencse alapon – egymásra találni, ezért is várakoznak a fővárosban ilyen nagy számban. És itt várják azt a valakit is, aki segít nekik továbbmenni nyugat felé.

Nagyon sokan vannak azok is, akik a túlzsúfolt menekültbefogadó állomásokon próbálnak felkészülni az újabb indulásra. Ezért fontos új, ideiglenes, de a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő, kisebb létszámú (maximum 500 fős) táborokat létrehozni az ország területén, de nem mindegy hogy hol. A menekültek ellátását emberi módon, hatékonyan kell megoldani, viszont fontos a táborok és azok környezete közti egyensúly is, ezért egyetlen települést sem szabad túlterhelni menekültekkel. Ezért nem támogatható a kormány azon elképzelése, hogy két kistelepülésen tervez ideiglenes befogadóállomást telepíteni.

Ráadásul az a kormány, aki pofátlan pénzösszeget költ el a bevándorlásról és terrorizmusról folyó nemzeti konzultáció címén egyáltalán nem tájékoztatta előzetesen Martonfa és Sormás települések vezetőit arról, hogy mit tervez az ő közigazgatási területükön. A Fidesz-KDNP kormány által folytatott gyűlöletkampány ismeretében pedig egyáltalán nem meglepő, hogy az érintettek ilyen hevesen reagálnak az ideiglenes befogadóállomás létesítésének hírére.

A közelmúltban már többször kerítéssel pózoló kormánytagok természetesen messziről elkerülték a ma darázsfészekként dongó Martonfát, Orbánék végül némi késéssel szerdán Pogácsás Tibort, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkárát lökték a felbőszült martonfaiak elé. Pintér Sándor embere úgy nyilatkozott a helyszínen megjelent sajtónak, hogy a július 29-i kormányülésen döntöttek arról, hogy a baranyai és zalai falvakban építik fel az ideiglenes befogadó állomást, és azért nem egyeztettek előtte a településekkel, mert „amíg nem volt konkrét helyszín, addig nem volt miről egyeztetni”.  A bama.hu beszámolójából az is kiderül, hogy Pogácsás államtitkár úgy gondolja, hogy a táborok kijelölt helyszínén nem fog változtatni a kormány, mert nem a helyszínek megváltozatása a település vezetővel való tárgyalások alapja, hanem a megoldás. Vagyis majd ígérnek ezt-azt a helyieknek, de marad a két helyszín. 

Ennek ellenére a martonfaiak nem adják fel: folyamatos aktív jelenléttel, útzárral, pécsi főtéri tüntetéssel, motoros felvonulással tiltakoznak a menekülttábor ellen. 

Pécsett mindeközben hetek óta segítik szolidáris civilek az odaérkező menekülteket élelemmel, ruhával, játékkal és az egészségügyi ellátás megszervezésével. A martonfai események hírére csütörtökön sajtóközleményt adtak ki a menekülteket segítő pécsi civilek. A közleményt jegyző Garzó Gábor és Máy Anita meghívta Martonfa település érdeklődő lakosait Pécsre, hogy egyrészt bemutassák a tevékenységüket, másrészt azért, hogy a martonfaiaknak alkalmuk legyen kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, köztük családokkal, akik menedékkérelmet nyújtottak be.

Azt írják, hogy "a menekültekkel való emberséges bánásmód nemcsak az EBESZ felhívása miatt, hanem egyszerű, humánus megfontolások miatt szükséges. Márpedig azzal egyetértünk, hogy erre egy közműellátás nélküli terület a legkevésbé sem alkalmas, ill. alkalmassá tétele sokkal nagyobb költséggel járna, mint egy eleve összközműves épület átmeneti táborrá alakítása, arról nem is beszélve, hogy egy kisebb településen nagylétszámú tábor létesítése alapjaiban változtatja meg az ott élők életét, amely miatt érthetőek a martonfaiak ellenérzései." 

A pécsi civilek is tartanak attól, hogy az ellenzők jogos tiltakozása ellenére is a kijelölt területeken létesít táborokat a kormány, azonban véleményük szerint azok a lakosság részéről felvetett aggodalmak, amelyek a közvélemény téves tájékoztatásából erednek, a járványveszéllyel és a személyes biztonsággal kapcsolatos félelmek nem megalapozottak. Azért is hívták meg a martonfaiakat, hogy erről személyesen is meggyőződhessenek, illetve, hogy felvegyék egymással a kapcsolatot és egymásnak segíthessenek.