Március 23-tól hatályos az a Pécs építési szabályzatát módosító rendelet, amely révén egy Tiborcz-közeli, jó fekvésű telken bővítette a fideszes többségű városvezetés a lehetőségeket, míg a közvetlen szomszédságban szűkítette a fejlesztési paramétereket. Mindezt a gazdag külföldi hallgatókkal megáldott orvosi kar környékén. Itt egy kis pécsi anzix luxuskollégiumbiznisszel és hivatali visszaélés gyanújával.
Nemrég került fel Pécs honlapjára az az új jogszabály, amely Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata a Közgyűlésének Pécs Építési Szabályzatának és Szabályozási Tervének megállapításáról szóló 46/2009. (XII.21.) rendeletét módosította a 8/2017. (II. 21.) rendelet megalkotásával. Az egységes rendelet várhatóan a napokban kerül fel a város honlapjára, de a módosítás már elérhető.
Ebben az átlag szemlélődő számára száraz és unalmas olvasmányban az az érdekes, hogy a viszonylag sok (2-3 ezer) külföldi hallgatóval büszkélkedő pécsi orvosi kar épületével közvetlenül szemben lévő üres építési terület beépítésének szabályait lazították annak érdekében, hogy ott egy nagy apartmanház épülhessen, a lakófunkció mellett pedig kisebb mértékben, és meghatározott helyeken várhatóan szolgáltatások telepítése váljon lehetővé, ugyanis a Pécsre érkező norvég, német, közép-keleti és más helyekről fizetős képzésre érkező orvostanhallgatók nem szeretik a kollégiumokat, jó lakásokat bérelnek, és lényegében évek óta ők tartják el a nélkülük döglődni képes pécsi lakáspiac jobbik részét és az egyre csóróbb baranyai megyeszékhely vendéglátóhelyeit; vagyis van üzlet körülöttük (az imént a HVG is beszámolt az ügyről).
Ezt az üzletet viszont - a jelek szerint - nem akarja bárkinek elérhetővé tenni a város, ugyanis az orvosi kar környékén lévő telkek beépítési lehetőségeit korlátozták: eddig nem volt lakásszám korlát, épült is több társasház, viszont mostantól már csak 7 lakást lehet maximum építeni.
A csavar ebben ott van, hogy a most építésjogilag felturbózott telek az U-CampUs Zrt. tulajdonában van, amit az e-cegjegyzek.hu szerint az a Czéh-Tóth Márk vezet és tulajdonol, aki Tiborcz István pécsi haverja, és így nem csoda, hogy anno tarolt a felszámolóbizniszben és a trafikmutyiban is.
Mindeközben az Orbán-kormány 93 milliárd forintot fordít a következő években, 2023-ig kollégiumi fejlesztésekre, amelyek során új kollégiumokat is létesítenek, de a Pécsi STOP-nak nyilatkozó Gulyás Tibor, HÖOK elnök szerint Pécsett csak felújítás lesz.
Így már nem is olyan nagy csoda, hogy a Tiborcz-közeli telken javultak a lehetőségek, míg a szomszédságban romlottak, és a baranyai megyeszékhelyen nem épít új kollégiumot a kormány, ugye?
Arról is beszélnek a Pécsi Tudományegyetem környékén, hogy egy fontos Orbán-rokon is megbízást kapott az egyetemtől.
A szóbeszédekkel nem is foglalkozok most, a tények akkor is azt mutatják, hogy felmerül a hivatali visszaélés gyanúja Pécsett, ezért fontolgatom, hogy feljelentést teszek ismeretlen tettes ellen.
Mi az Együttben nem felejtjük el az Orbán-rezsim bűnöseit és bűneiket sem, ezért a rezsim bukása után jóvátételi adót kell fizettetni mindazokkal, akik az Orbán-rezsim kedvezményezettjeiként tisztességtelenül jutottak vagyonhoz, állami megrendelésekhez, uniós pályázati pénzekhez.
UPDATE: Páva Zsolt, Pécs fideszes polgármesterenyilatkozott a Szabad Pécs portálnak, de állítása szerint nem tudja miről van szó, nem ismeri az ügy hátterét, de végül elmondta, hogy a döntés nyilvánvalóan azért történt, hogy ez a fejlesztés meg tudjon valósulni, hiszen az egyetem szempontjából egy stratégiai fekvésű ingatlanról van szó.
Hogy miként lehet itthon piszkosul meggazdagodni? Ez a rövid válaszom: Orbán Viktorral kell meccsre járni, mint ahogyan azt Mészáros Lőrinc és Garancsi István is teszi.
Azonban több mellékhatása lehet ennek a hirtelen jött gazdagságnak: az egyik az, hogy ember gerince gyorsan elkocsonyásodik, a másik pedig, hogy a rezsimváltás után hosszú wellnesstelen éveket lehet majd ellenőrzött körülmények között tölteni különböző állami intézményekben, ezért ez az út a meggazdagodáshoz - ahogyan minden korrupciós megoldás - ellenjavalt, ahogyan ez az alábbi írásból is kiderül.
Az Európai Csalás Elleni Hivatalhoz (OLAF) fordulok miután kiderült, hogy Orbán Viktor kötélbarátjának, Garancsi Istvánnak a cége minden jel szerint összeférhetetlenül juttatott tőkejuttatást és kölcsönt Garancsi üzlettársának, ráadásul ezek a pénzek láthatóan megalapozatlanul kerültek a haveri céghez.
Az Európai Bizottság által az Európai Beruházási Alappal közösen létrehozott JEREMIE kezdeményezés elvileg olyan pénzügyi tervezési eszközök felhasználását hivatott ösztönözni, amelyek javítják a kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését a strukturális alapok tevékenységein keresztül. A Direkt 36 tényfeltáró munkája révén most kiderült, hogy 2014-ben közel 300 millió forintnyi uniós támogatást kapott ezen a programon keresztül egy bátonyterenyei gyár. A megtámogatott tulajdonosok úgy tervezték, hogy 2015 végéig 800 millió forint árbevételt fognak termelni, de ez nem jött össze: a határidőig mindössze 2 millió forintot sikerült összeszedni, és azóta is kétséges, hogy sikerül-e valaha felívelő pályára állniuk.
Az ügy pikantériája, hogy az Orbán-kormány a miniszterelnökének egyik haverja, Garancsi István érdekeltségébe tartozó Garangold Investment Befektető Zrt. 3 milliárd forint közpénzt kapott a JEREMIE-programban arra, hogy az uniós pénzek kihelyezését jelentő - itthon Új Széchenyi Kockázati Tőkeprogramoknak nevezett - alapokból annak érdekében támogasson fejlődő képes cégeket, hogy azok korszerűsítsék és kiszélesítsék tevékenységüket, új termékeket fejlesszenek ki, biztosítsák a piachoz történő hozzáférésüket, illetve kibővítsék azt. Ez a Garangold Investment Befektető Zrt. juttatott két körben összesen 685 millió forint uniós pénzt Scheer Sándor érdekeltségének.
A 444.hu cikke szerint Garancsi alapja először 2014 márciusában szállt be 285 millió forinttal Scheer érdekeltségébe. Fél évvel később Garancsi bevásárolta magát a Market Építő Zrt-be, így Scheer Sándor a tulajdonostársa lett. Miután üzlettársak lettek, Garancsi tőkealapja újabb 400 millió forinttal támogatta a Scheer érdekeltségébe tartozó bátonyterenyei hulladékgyárat 2016 februárjában.
A 444.hu szerintScheer 7,3 milliárdos vagyonával a 100 leggazdagabb magyar között van a Napi.hu listája alapján, Garancsival ketten közösen tulajdonosai a Market Építő Zrt.-nek (Garancsi cégén keresztül 51 százalékos, Scheer 49 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik). Garancsi 2014-es beszállása óta számos közbeszerzést nyert a korábban állami megrendelések piacán nem igazán aktív Market. Tavaly 65 százalékkal nőtt az árbevételük, ők építettek a végül 50 milliárd forintból elkészült Dagály Úszóarénát.
Garancsi cége minden jel szerint összeférhetetlenül juttatott tőkejuttatást és kölcsönt Garancsi üzlettársának, ráadásul ezek a pénzek láthatóan megalapozatlanul kerültek a haveri cégekhez, ezért ma az OLAF-hoz fordultam az uniós közpénzekkel történt csalás alapos gyanúja miatt.
Mi az Együttben nem felejtjük el az Orbán-rezsim bűnöseit és bűneiket sem, ezért a rezsim bukása után jóvátételi adót kell fizettetni mindazokkal, akik az Orbán-rezsim kedvezményezettjeiként tisztességtelenül jutottak vagyonhoz, állami megrendelésekhez, uniós pályázati pénzekhez.
Orbánék szüntelen kommunistáznak, miközben ugyanazzal a lendülettel tiporják és kontrollálják az olyan autonóm területeket is, mint a sport és a művészet, vagy az önkormányzatok. Most éppen a Fidesz egyik államtitkára fenyegette meg egy kritikus nyilatkozata miatt a hazai lovassport egyik jeles képviselőjét, akit rövid úton el is távolítottak a fogathajtók szövetségi kapitányi posztjáról. Sőt, ez a fideszes káder korábban egy egész falut is leteremtett, mert nem az általa támogatott polgármestert választották meg. Az Együtt vizsgálatot követel az ügyben!
A hvg.hu szerdai cikkében arról számolt be, hogy letámadta Czerván György államtitkár, fideszes országgyűlési képviselő a lovasszövetség egyik szakemberét, ifj. Bozsik Józsefet, amiért egy tévéinterjúban kritizálni merte a Mészáros Lőrinc cége által kivitelezett, az állam által finanszírozott szilvásváradi fedeles lovarda beruházást.
A portál megszerezte a beszélgetésről készült felvételt, és lejátszotta azt az államtitkárnak. A politikus addig azt is tagadta, hogy közvetlenül ismeri beszélgetőtársát, majd megpróbálta megmagyarázni, ez miért nem számít fenyegetésnek.
A Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért felelős államtitkára többek között az alábbiakat mondta a fogathajtók időközben leváltott szövetségi kapitányának:
„Ezek az interjúk nem túl szerencsések, és most nagyon finoman fogalmazok. Nem tudom, miért kell ezt csinálni, szidni a kormányberuházást, mondjuk egy szövetségi kapitánynak. Ezeket te hogy gondoltad?” (...) „szövetségi kapitány vagy, és a lovasszövetségnek a kormány adja a támogatást a működéséhez, ne vicceljünk már”. (...) „arra kérnélek, hogy ezt ne csináld a jövőben, legalábbis, ha nem akarsz ebből problémát”.
A kritizált szilvásváradi kormányberuházást amúgy - az index.hu információi szerint - a Mészáros és Mészáros Kft. egy másik céggel összeállva végezte az előzetesen becsültnél 1,6 milliárddal drágábban, nettó 6,2 milliárdért.
Egy plusz szál ehhez, hogy Czerván György az államtitkári feladatai mellett Nagykáta fideszes országgyűlési képviselője is. Biztosan véletlen, hogy Nagykátán és Szentmártonkátán is Orbán strómanjának, Mészáros Lőrincnek a cége, a Mészáros és Mészáros Kft. vett részt egy konzocium tagjaként az ottani csatornaépítési projektben, amelyet a hvg.hu csak úgy jellemzett az erről szóló írásában, hogy egy nemtörődöm beruházás.
Czerván a jelek szerint eddig sem riadt vissza attól, hogy burkoltan fenyegessen másokat, 2014 októberében az önkormányzati választások után egy írt egynem túl barátságos hangvételű nyílt levelet a nem éppen az ő szája íze szerint szavazó tápiószentmártoniaknak, ami a Szt. Márton Tér című helyi lapban jelent meg. Ebből idézek:
"Sok munkát elvégeztünk, biztosan nem hiba nélkül és láttuk azt is, hogy még sok a tennivaló. Én beszéltem rá Tóth János barátomat, aki nem akarta az újabb ciklust vállalni, hogy még csináljuk tovább a megkezdett munkát, hiszen kormánypárti országgyűlési képviselőként, államtitkárként most tudok legtöbbet segíteni szülőfalumnak. Igaz már nem alpolgármesterként, települési képviselőként, mert ezt az új törvények összeférhetetlenségi szempontból már nem teszik lehetővé, hiszen országgyűlési képviselő nem lehet egyben önkormányzati képviselő is. Ezért nem indultam a mostani választáson. Nos, visszatérve az előbbi gondolathoz, ennek a 24 éves közös munkának a folytatását akadályozta meg a(z) (Új) falu (és mások) október 12-i döntése a polgármester tekintetében. Mire ezek a sorok eljutnak Önökhöz, addigra talán Györe polgármester úr is felfogta, hogy mit is ígért, mit is vállalt. De remélem, hogy az őt háttérből támogató »fölbujtók« is felfogták, hogy mit tettek, mit kockáztatnak, csak azért mert gyűlölik Tóth Jánost. Miután tisztában vagyok azzal, hogy kik ezek az emberek, mindegyiket ismerem, tegező viszonyban vagyok velük, csak annyit kérdezek tisztelettel: Tisztában vagytok azzal, hogy mit tettetek a faluval, hogy mibe rángattátok bele ezt a fiatalembert? Biztosan. Gratulálok hozzá!"
Ez az egész történet minden ágával együtt egy újabb bizonyíték arra, hogy a szüntelen kommunistázó Orbánék úgy működnek, mint a legsötétebb kommunista időkben működő büdösbunkó rákosista vagy kádárista káderek.
Az Együtt szerint elfogadhatatlan és felháborító ez az egész ügy és vizsgálatot követel annak kiderítésére, hogy személy szerint kik a felelősek a kialakult helyzetért!
És mivel nem tettem még közre, itt most megteszem: aMagyar Lovassport Szövetség alelnöke, Izsák fideszes alpolgármestere, Mondok József vadászházas ügyével kapcsolatosan ismeretlen tettes ellen tett feljelentésem kapcsán arról tájékoztatott a Legfőbb Ügyészség és a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség is, hogy nyomoznak az ügyben.
Lázár János olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely az építési törvény újabb módosítását célozza. A várhatóan március 21-én megszavazásra kerülő törvénymódosítás következtében akár 2000 négyzetméteres villát is építhet egyszerű bejelentéssel, építési engedély nélkül a diktátorvejkósan sikeres Tiborcz vagy strómanosan milliárdosodó Mészáros család. Hogy is van ez?
Lázárék már 2016-ban megtalálták a gyógyírt arra, hogy a szomszédok miként ne láthassanak bele abba, hogy melyik kormánytag vagy fontos fideszes rokon építkezik a környékükön, és megalkották az egyszerű bejelentés intézményét. (És a hamis építésügyi bürokráciacsökkentést.)
Tavaly január óta nem kell építési engedély a legfeljebb 300 négyzetméter összes hasznos alapterületű új lakóépület építésére, idén januártól pedig a meglévő lakóépület 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó méretűre bővítésére, és a legfeljebb 300 négyzetméter összes hasznos alapterületű lakóépület átalakítására sem kell engedély.
Lázár János legújabb törvényjavaslata szerint a 300 négyzetméter feletti, nem kereskedelmi céllal épített vagy bővített lakóépületek is megépíthetőek lesznek egyszerű bejelentéssel. Vagyis hamarosan akár 2000 négyzetméteres "egylakásos" villát is építhet építési engedély nélkül, egy egyszerű bejelentéssel a diktátorvejkósan sikeres Tiborcz vagy strómanosan milliárdosodó Mészáros, netán valamelyik Lázár utód.
Miután nem építési engedély kötelesek ezek a munkák, így a szomszédok nem kapnak már értesítést az építési tevékenység előkészületeiről sem, ezért csak az építkezés látható és hallható jeleivel fognak találkozni, és nem tudhatják hivatalosan azt sem, ki az építtető. Világos, ugye?
Legyen világos: az oligarchakormány újabb lépést tett annak irányában, hogy a lopott pénzekből épült luxusvillák építtetőit rejtegesse a nyilvánosság elől.
Persze, ha nem fideszes potentát az építtető, ez esetben jelentősen növekszik az a rizikófaktor, hogy akkor fog egy szomszéd pereskedni a neki nem tetsző építkezés miatt, amikor már jelentős összeget fordítottak az épülő házra a kivitelezés alatt. Ezzel együtt megnő az építész kollégák felelőssége is, mondhatni korlátlan lesz, hiszen nem lehet az engedélyező hatóságra fogni semmit, minden hibáért ők lesznek felelősek, és talán a kötelező felelősségbiztosítás anyagilag helyt áll az esetek egy részében helyettük.
Viszont az építésfelügyeleti hatóság ellenőrzésére nagyobb eséllyel lehet majd azokál az építkezéseknél számítani, ahol nem a fideszes káderek építkeznek. A kormányhivatal építésfelügyelete majd ellenőrzi, hogy az építőipari kivitelezési tevékenység egyszerű bejelentéshez kötött épület esetén az egyszerű bejelentési dokumentáció alapján, illetve a szakmai és biztonsági előírások megtartásával történt-e. Ha nem, akkor majd rendesen bírságol, vagy elbontat.
Ennyit az orbánista bürokráciacsökkentésként beharangozott csomagról az építésügyben, amely leginkább a építtetők és az építészek szívatását jelenti és a fideszes kiskirályok építkezéseinek elrejtését szolgálja.
Az Együtt a kormányváltás után olyan józan építésügyi szabályozást fog alkotni, amely optimális az építtetők és a beruházások környezetében élők számára is, nem az építészek és építtetők lehúzásáról szól, alkalmas lesz településeink utcaképének védelmére, és valóban megjeleníti a köz érdekét valamint érdemben járul hozzá az építőipar és a ingatlanpiac élénkítéséhez.
UPDATE: Ma délelőtt a fideszes többségű országgyűlés elfogadta Lázár János miniszter törvényjavaslatát, így most már bármekkora villát építhet egy egyszerű bejelentéssel, építési engedély nélkül bármelyik lopott pénzből meggazdagodott fideszes képviselő vagy Orbán-közeli stróman.
A jogszabály előterjesztése kiemeli, hogy a lehetőség arra az esetre is nyitva áll, amikor egy lakást több tulajdonos – így jellemzően házastársak vagy egyéb rokonok – építtet, ha a feltételeknek mindannyian megfelelnek.
Ugyan a fideszes Bánki Erik szerint az egymilliós havi fizetés nem számít kirívónak ma Magyarországon, de az Együtt szerint ez nagyképű hazugság, és a 300 négyzetméternél is nagyobb lakások építésének kivétele az építési engedélyezési eljárás hatálya alól nem jelent mást, mint hogy az oligarchakormány újabb lépést tett annak irányában, hogy a lopott pénzekből épült luxusvillák építtetőit rejtegesse a nyilvánosság elől.
Az ügyben fordulhatnánk Áder János frissen megválasztott köztársasági elnökhöz is, hogy ne írja alá a törvényt, de Áder hallgatásával eddig is ahhoz asszisztált, hogy elvtársai Orbánisztánná változtassák Magyarországot.
Mi az Együttben nem felejtjük el az Orbán-rezsim bűnöseit és bűneiket sem, ezért a rezsim bukása után jóvátételi adót kell fizettetni mindazokkal, akik az Orbán-rezsim kedvezményezettjeiként tisztességtelenül jutottak vagyonhoz, állami megrendelésekhez, uniós pályázati pénzekhez.
Büszke lennék arra, ha sok volna az olyan magyar startup, amelyik néhány év leforgása alatt olyan sikeressé tudna válni, mint a Csíki Sört gyártó erdélyi cég. Mégis egészen elképesztő, ami a cég körül történik az utóbbi időben. Mégis mi a baj a Csíki Sörrel?
Mondhatni a Csíki Sör alapítása óta figyelemmel kísérem a cég történetét. Nem vagyok nagy sörös, de évekig laktam a pécsi sörgyár szomszédságában, szeretem a környéket gyakran belengő maláta illatát, és a pécsiség része a város lelkeként reklámozott Pécsi Sör. Ezért is hallgattam érdeklődve évekkel ezelőtt egy barátom esküvői vacsoráján, ahogyan egy Székelyföldről érkezett vendég büszkén mesélt tarról, hogy egy igényes, kézműves erdélyi sört kezdtek arrafelé gyártani.
Meg is lepődtem, amikor itthon más sajtóorgánumok mellett még a HVG is egy cikket szentelt a Csíki Sör indulásának. Ez volt a cikk felütése: "Nagyon úgy néz ki, hogy a székelyek megcsinálták az év sörreklámját. A Csíki sör szpotjában van minden, ami kell: Hegy, templomtorony, szekér, bajusz, turulmadár, patak vize, na meg a sör. Meg persze medve is."
A következő meglepetés akkor ért, amikor Pécsett egy kisboltban belefutottam a termékbe, egyetlen üveg Csíki Sör volt már csak a polcon, kíváncsiságból megvettem. Bevallom, nekem ízlik ez a fajta korrekt pilseni típusú lager sör, nem éreztem túlzásnak a palackon elhelyezett székelyes, jópofáskodó marketinget sem. (Ezzel szemben, ha Heinekent látok egy bolt polcán, akkor két dolog szokott eszembe jutni, az egyik az, hogy az Amsterdamban gyártott eredeti sörnek mennyivel jobb íze van mint a hazai változatnak, a másik pedig az, amikor az Index 2012-es vaktesztjén alkoholmentes kategóriában akkorát bukott a kakukktojásként kóstolt normál, alkoholos Heineken, hogy utolsó előttiként végzett a sorban ilyen jellemzéssel: "egy kis májkrémmel vegyített szúnyogirtó szaga van".)
Aztán meglepődve láttam, hogy a Heineken beperelte a székely céget, amely téma itthon is felkapottá vált, mivel a hazai sajtó is rendre beszámolt az ügy fejleményeiről. Még az általam tisztelt és gyakorta hivatkozott Átlátszó is fontosnak tartotta, hogy beleszálljon a megfejtésbe, mondván "az Igazi Csíki Sörnek kapóra jött a jogvita, ugyanis így a kis székelyföldi sörmanufaktúra harcát könnyen a Dávid-Góliát, a kis helyi termelőt ellehetetlenítő, szívtelen, profitorientált multi tengelyen lehetett ábrázolni." Pedig - mint azt az Átlátszó kiderítette - a csíkszentsimoni cégnek, akárcsak a Heinekennek, holland tulajdonosa is van: "a cégadatok szerint a 2013 októberében bejegyzett S.C. Lixid Project S.R.L.-t jelenleg fele-fele arányban birtokolja a vitatott székelyföldi törpe vízerőművek révén ismertté vált Lénárd András vállalkozó, valamint egy hollandiai cég, a Lixid Holding BV." (Ennek tükrében persze elgondolkodtató, hogy a második "Igazi Csíki Sör" reklámban a székely ember és a medve éppen egy holland figurát csépelnek.)
Ekkortájt vált a Csíki Sör vs. Heineken ügy egy klasszikus népi-urbánus vitává, és ettől - már-már természetesen - erős politikai színezetet is kapott a téma. A fideszes-jobbikos vonal egyre inkább nemzeti ügyet csinált a kérdésből, ahol az átok román bíróság és a gonosz holland multinacionális vállalat közösen csap oda a szegény székely cégnek, míg a másik oldal szerint az ügyeskedő, pofátlan marketinggel operáló, szintén holland hátterű cég gátlástalanul él vissza az áldozat szereppel.
Meglepődve, és gyakran elképedve figyelem mind a két oldalon a túltolt reakciókat. Az zavar igazán az egészben, hogy olyan piacpárti ismerőseim is szidják a Csíki Sört gyártó céget, akik gyakorta hangoztatják, hogy milyen fontos lenne a magyar gazdaságot is beindítani, startup vállalkozásokat támogatni, a helyi termékek piacát megerősíteni, és így tovább. Pedig az Igazi Csíki Sör mögött álló magánvállalkozás tudomásom szerint kizárólag magántőkéből és banki hitelből érte el azt, hogy ma már 140 alkalmazottat foglalkoztatnak és Románia mellett Magyarországon is számos helyen forgalmazzák a már széles körben ismert és kedvelt terméküket. Mi ez, ha nem piaci siker?
Ráadásul nem értem néhány "urbánus" honfitársam fanyalgását sem, hiszen miért baj az, ha egy magyar identitású cég magyar nyelven magyar szimbólumokat használva reklámoz. Ez teljesen normális. Ahogyan teljesen normális az is, hogy egy cseh vagy német sörmárka a cseh vagy német identitásnak megfelelően gyártja és árulja a sörét.
Megjegyzem, hogy a védjegy-vita még nem zárult le, mert az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala a „Csíki Sör” uniós szintű védjegyet másodfokon is az Igazi Csíki Sört gyártó vállalkozás egyik tulajdonosának javára ítélte, de a BruxInfo tudosítása szerint ezt a határozatot is megtámadta a Heineken az Európai Unió luxemburgi bíróságán. Így védjegybejegyzés helyett újabb pereskedés indul az ügyben, amelynek eredményeként kijöhet még az, hogy a csíkszentsimoni cég használhatja majd az eredeti védjegyét, és nem az azóta kiötlött "Igazi Tiltott Sör" nevet kell használják.
Mindeközben Lázárék mára odáig ragadtatták magukat, hogy törvényi úton próbálnak a legpitiánerebb módon revansot venni a Heinekenen, sőt a Transindex szerintaz Igazi Csíki Sör mögött álló magánvállalkozásnak, egy Romániában működő cégnek akar a magyar kormány állami támogatást nyújtani. Másrészt belengették, hogy segítenek a hazai kézműves sörfőzdéknek, de attól tartok, hogy ez utóbbi kapcsán előbb-utóbb kiderül, hogy Ráhelke vagy Pénztáros Lőrinc éppen most vásárolt be sörfőzdéből. (Amúgy a kézműves sörök ügye izgalmas kérdés, Varga Márk, az Együtt ifjú politikusa "Sör-ügy: magyar tisztasági törvényt! / Hogyan hozzuk helyzetbe a magyar kézműves söröket?" címmel írt nemrég egy blogbejegyzést a témában, érdemes elolvasni.)
Bárhogyan is alakul ez a történet, a jelenlegi ismereteim alapján büszke lennék arra, ha sok volna az olyan magyar startup, amelyik néhány év leforgása alatt olyan sikeressé tudna válni, mint a Csíki Sört gyártó erdélyi cég.
Ebben az egész történetben ráadásul van egy fontos csavar is, nevezetesen az, hogy a Heineken - feltehetőleg szándéka ellenére - olyan reklámot csinált a csíkszentsimoni sörösöknek, ami megsokszorozhatja a már "Igazi Tiltott Sör" néven polcra kerülő italok eladásait, és a székelyek ügyes marketingje minden jel szerint előnnyé kovácsolta azt a hátrányt, amit a román bíróság döntése okozott.
Viszont Lázárék mozgása ebben a kérdésben kicsit sem korrekt. Egyrészről a mozgásuk nem több népnemzeti köntösbe bugyolált sunyi dörgölőzésnél és agyatan bosszúállásnál, diplomáciai balfékségnél. Másrészt egy romániai magáncégbe való magyar állami invesztíció felérne egy hűtlen kezeléssel.
Mi az Együttben úgy gondoljuk, hogy az Európai Unión belül Magyarország fő célja a nemzeti érdekek érvényesítése, ehhez értelmes konfliktusokat is érdemes felvállalni, viszont szomszédainkkal és a régió országaival karöltve súlyt szerezhetünk a közösség vitáiban. Ez azonban csak akkor lehet sikeres, ha a felelőtlen vagdalkozás, a szövetségeseinkkel szemben folytatott, belpolitikai célú harc folytatása helyett az erős, tiszteletet adó, de kulturált érdekérvényesítést tűzzük ki célul.
Az Együtt a kormányváltás után erősíteni fogja az állam fogyasztóvédő és piacszabályozó szerepét ott, ahol ez az ország hosszú távú érdeke, fellépünk a monopóliumok ellen, de visszavonjuk az államot azokról a területekről, ahol semmi keresnivalója, és hiszünk a magántulajdon meghatározó súlyán alapuló gazdasági modellben.
A magyar állammal szembeni bizalom helyreállítása nélkülözhetetlen és az ország jövőjébe vetett hit beruházásokat vonz Magyarországra, illetve befektetésekre ösztönzik a hazai vállalkozásokat, aminek eredményeképp nemcsak a legnagyobb magyarországi cégek, hanem a hazai kkv-k versenykésessége is javul.
Szerintünk egy saját erőből felépített vállalkozás az anyagi biztonságon túl önbecsülést is ad, polgárrá tesz. Öntudatos polgárrá, aki nemcsak a kötelességeivel, de a jogaival is tisztában van, aki érti és átérzi, hogy a szabadság és a jólét összefügg, ezért aktívan részt vesz a közügyekben, védi és műveli a demokráciát.
Magyarország egy büszke forradalom 169 éves évfordulóját ünnepelte idén március 15-én. 1848-ban egy bátor generáció, bátor képviselői szálltak szembe az elnyomóikkal. Bátor harcot kezdtek a tőlük sokkal erősebbekkel és sokkal hatalmasabbakkal a szabadságukért, a jövőjükért, a becsületükért, az igazságért. A mi jelenünkért. Ma egy szűk és gonosz érdekkör ismét elvette a szabadságunkat, így ismét küzdenünk kell!
(fotó: MTI)
Ez a forradalom és szabadságharc egy bátor nép, bátor döntése - ma úgy mondanánk -, bátor politikája volt, ami ellentmondott mindannak, amit az akkori világrend, a hatalom akkori, pökhendi birtokosai elfogadhatónak tartottak. 169 évvel ezelőtt elődeink, hőseink, a forradalom harcosai, az akkori politikusok nem csak ahhoz voltak elég bátrak, hogy szembeszálljanak az elnyomóikkal, de ahhoz is, hogy befogadóak és sokszínűek legyenek.
Igen, az 1848-49-es forradalom hősei befogadóak és sokszínűek voltak, tisztelték a kisebbségeket és a távolról érkezőket, mert jól tudták: velük csak erősebbek leszünk, nem gyengébbek. Jól tudták, hogy csakis a velük együtt élő kisebbségekkel és más hozzájuk csatlakozó szabadságszerető idegenekkel van esélyünk szembeszállni a hatalmasságokkal.
Nem elnyomni, nem elüldözni akarták a hozzánk érkezőket és a kisebbségeket, hanem maguk mellé állították őket. S harcoltak velük együtt a nemzetért. Mert 1848 sosem lett volna a magyarok büszke forradalma a velünk együtt harcoló lengyelek, szerbek, németek, olaszok, cigányok és zsidók nélkül. Csak néhány nevet sorolok: Józef Zachariasz Bem, Knezić Károly, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Schweidel József.
Az 1848-as forradalom és bátor hősei megtanítottak minket arra is, hogy a szabadságot nem adják ingyen, azért meg kell harcolni. Időről időre, újra és újra.
Mert mindig lesznek olyanok, akik fölénk akarják helyezni magukat, akár a szabadságunk korlátozása árán is. Mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják kiárusítani szabadságunkat, függetlenségünket a jövőnkkel együtt, s közben a nép akaratára, a nemzet érdekére hivatkoznak.
Szabadság pedig csak ott lehet, ahol gond nélkül kimondható és leírható az igazság:
ha a sajtó megírhatja az igazságot, ha a törvények nem egy érdekcsoport kedvére íródnak, ha a bennük foglaltak a közösség érdekét és igazát jelenítik meg;
ha a köz érdekében eljáró hatóságok valóban keresik, szolgálják - és politikai hovatartozásra tekintet nélkül - ki merik mondani az igazságot.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása után 169 évvel ma ismét ott tart ez az ország, hogy az igazságszolgáltatásban ma már az igazság nem érvényesíthető, a sajtó pedig nem szabad.
Egy szűk és gonosz érdekkör elvette tőlünk a szabadságukat, fékevesztett mohóságával veszélybe sodorta a jövőnket, diktatúrák szintjére züllesztve az országunkat, és így meggyalázta a becsületünket, és az általa működtetett maffiaállam naponta tiporja el az igazságot. Ellenük küzdenünk kell! Küzdenünk kell még akkor is, ha a hatalom minden eszközzel akadályozni próbál ebben bennünket. Még ha zavarkeltéssel vádolnak is bennünket.
Megtanulhattuk, hogy a haladás és a bátorság kéz a kézben járnak. Egyik sincs a másik nélkül. Bátornak kell lenni kiállni, és megvédeni a szabadságot és a függetlenséget. S bátornak kell lennünk ahhoz is, hogy a haladásért túllépjünk a saját árnyékunkon, a saját félelmeinken. Ezt tették ’48 hősei is, amikor maroknyian egy egész birodalommal szálltak szembe a szabadságért, a függetlenségért.
Kölcsey Ferenccel szólva: „Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.”
A királyi várba költözni szándékozó zsarnok múltba révedő, káros és hamis retrográd politikája nem a haladást jelenti, hanem Magyarország vesztét okozza.
Kölcsey, Széchenyi, Kossuth és Petőfi példáját követve nekünk is tenni kell: bátorságot meríteni, és túllépni az árnyékunkon, túllépni a félelmeinken. Mi, magyarok többször is bizonyítottuk már a világnak és a hatalom pökhendi birtokosainak, hogy erre képesek vagyunk.
Képesek leszünk erre ismét, bizonyítani fogunk ma is és holnap is, mert mindnyájunk közös érdeke, hogy újra egy szabad és haladó Magyarországon élhessünk, és itt nevelhessük fel gyermekeinket.
(A fenti gondolatokat osztottam meg az Együtt március 15-i budapesti megemlékezésén elmondott beszédemben.)
Meglehet, hogy a fideszes többségű országgyűlés már március 13-án újra megválasztja köztársasági elnöknek Áder Jánost. Már csak azért is, mert március 15 előtt pontot akarnak tenni az ügy végére. Bárhogy is lesz, az én szememben Áder csak egy káder, nem államfő. Hogy miért is?
(az eredeti kép forrása: Szarvas, Index.hu)
Kósa Lajos azt találta hazudni, hogy: "Áder János képes arra, hogy fontos alkotmányossági kérdésekben ne a Fidesz álláspontját érvényesítse, hanem azt, amit az Alkotmány és a demokrácia elvei előírnak."
Akkor nézzük csak. Magyarország Alaptörvénye szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét. Kinyilvánítjuk, hogy a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.
Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.
Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.
Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.
Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.
Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.
Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.
Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
a) képviseli Magyarországot; b) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein; c) törvényt kezdeményezhet; d) országos népszavazást kezdeményezhet; e) kitűzi az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását, valamint az európai parlamenti választás és az országos népszavazás időpontját; f) különleges jogrendet érintő döntéseket hoz; g) összehívja az Országgyűlés alakuló ülését; h) feloszlathatja az Országgyűlést; i) az elfogadott Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményekkel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, az elfogadott törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára megküldheti az Alkotmánybíróságnak, vagy megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek; j) javaslatot tesz a miniszterelnök, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, a legfőbb ügyész és az alapvető jogok biztosa személyére; k) kinevezi a hivatásos bírákat és a Költségvetési Tanács elnökét.
Feltételezem, hogy Magyarország államfője, a már nem létező köztársaság elnöke jól ismeri Magyarország Alaptörvényét. Ha így van, akkor hol volt az elmúlt öt évben Áder János köztársasági elnök, aki az Alaptörvény szerint kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett? Mikor szólalt meg egyetlen ügyben is, amikor a Fidesz a hazai demokráciát tiporta és a közvagyont lopta szét?
Áder hallgatásával asszisztált ahhoz, hogy elvtársai Orbánisztánná változtassák Magyarországot. Áder haverjához, Orbán Viktorhoz hasonlóan magasról tesz a demokráciára. Áder számomra nem államfő. Áder egy káder, aki azt teszi, amit a fideszes pártközpontból Orbán üzen neki.
Áderral szemben az Együtt köztársasági elnök-jelöltje, Dr. Majtényi László közéleti szerepvállalásával komoly és tiszteletreméltó érdemeket szerzett a rendszerváltás óta, legfőbbképpen az alkotmányosság védelmezőjeként, valamint korrupcióellenes tevékenységével. Személye és jelöltsége éppen ezért szimbolikus az új köztársaság megteremtését célul kitűző politika számára. Dr. Majtényi László által a felkérés elfogadásával egyidejűleg meghirdetett négy ponttal az Együtt egyetért és az abban foglaltakat támogatja.
A magam részéről nem mentek föl senkit. Mindenki, aki a nevét adja, asszisztál és nem tiltakozik az ellen, hogy ilyenek megtörténhetnek ebben az országban, mert ez nem volt más, mint a magyar jogállamiság, a jogrend leköpése, szemétre hányása, szóval amit akarunk, az Alkotmánynak a felrúgása, minden, amit akarunk, itt ma megtörtént, aki ehhez a nevét adja, az valóban nem üzenek mást, csak hogy csókolja meg a fenekemet. Mindenkinek, aki ehhez a nevét adja.
Az ember tudja, hogy ebben az országban a rendőrök mindent megcsinálhatnak, mint ahogy meg is csináltak velünk a szervezet létrehozásakor, akár meg is verhettek volna, amikor bevittek minket a rendőrségre, nyugodtan. Ez egy dolog, az ember ezt tudja, ezzel számol, és így más, amikor a valagára vágnak egy gumibottal. Most ugyanaz a helyzet történt. Én tudtam, nem voltak illúzióim, hogy ez a bíróság, ha ezeknek azt mondják, hogy azt kell mondanotok, hogy a szervezet nem kaphat helyreigazítást, akkor ezek azt fogják mondani.
Csak más, amikor ott ülök, hús-vér emberek ülnek velem szemben hárman, ugyanolyan végzettségűek, mint én, ugyanolyan egyetemi diplomát tudnak a zsebükben, mint én, egyáltalán ugyanúgy mozognak, húsból vannak, kezük, lábuk van, amitől embernek lehet őket mondani, és mindenfajta erkölcsi tartás nélkül, büdös, mocskos eszközként funkcionálnak ennek a hatalomnak a kezében.
Ők azok, akik ebben az országban egyedül megtehetnék helyzetüknél fogva, hogy azt mondják: nem, nekünk mondhatjátok ti, hogy ezt kell hozni meg idetelefonáltok. Nem. Nekünk van egy jogrendünk, mi ezt a hónunk alatt tudjuk, erre támaszkodunk, és erkölcsileg mi azt modjuk, hogy nem folytatható az a gyakorlat, hogy a párt idetelefonál, és mi meg ilyen döntéseket hozunk. Ők lennének az egyetlenek, akik ezt megtehetnék, és ez a feladatuk, hogy ezt megtegyék. És nem ezt teszik. Nem lehetnek illúzióink.
Ez az ország jelen pillanatban békés szigetnek tűnik ahhoz képest, ahogy fél év múlva ki fog nézni. Itt sorozatos botrányok lesznek, szervezetek fognak alakulni, tüntetések lesznek, sztrájkok lesznek, szóval minden lesz, ami egy gazdaságilag szép lassan lerohadó országban lenni szokott. Ez itt lesz, ez meg fog történni. Úgyhogy senkinek ebben az országban ne legyen illúziója arra nézve, hogy amikor majd lepusztulás lesz, tömeges elégedetlenség lesz, akkor majd, ha rajtuk múlik, milyen ítéletek fognak születni ilyen ügyekben.
Ne legyen illúziónk. Az a politikai rendszer, ami nem hajlandó tárgyalni, ami nem hajlandó a társadalom megszerveződő erőivel tárgyalni, az csak önmagának tehet szemrehányást később, amikor rálőnek. Csak magának, és nem a lövöldözőket kell, hogy terhelje a felelősség, hanem azokat, akik nem voltak hajlandóak a békés szándékúakkal tárgyalni, elismerni azokat és működni hagyni. Erről van itt szó. A felelősség őket terheli, hát elzárkóznak a párbeszéd elől, lehetetlenné teszik azt, hogy azokat az indulatokat, amik felgyülemlenek ebben a társadalomban, normális, civil polgár módjára szerveződve levezessük. Hát ezt teszik lehetetlenné.
Aztán amikor majd itt kergetik őket az utcán, akkor majd azt fogják mondani, hogy akik kergetik őket, azokat terheli a felelősség. Egy nagy fenét. Azokat terheli, akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket.∗ -------------------------------------
Jenei Zsanetthez, az Együtt mohácsi politikusához hasonlóan meglepődve, elszomorodva olvastam a busójáráson történtek miatt felháborodott apa panaszát, és most legalább olyan elszomorodva láttam a mohácsi önkormányzat közleményét, amelyben megkérdőjelezik az édesapa és 15 éves kislánya tulajdonképpeni létezését. A mohácsi fideszes képviselők milyen hozzáállást várnának másutt egy ilyen volumenű rendezvényt szervező helyi önkormányzat vezetésétől?
Tudom, hogy a mohácsiaknak az év egyik legfontosabb eseménye a busójárás. Ez a hagyomány a mohácsi identitás része.
A busójárás Mohács legfontosabb turisztikai eseménye is, amelyre évről-évre egyre több látogató érkezik, sok visszajáró vendéggel, de ha valaki kellemetlen élményekkel távozik, akkor nem fog visszatérni, és ha az a kép alakul ki valakiben, hogy a városban tiszteletlenül vagy megalázóan bánnak a nőkkel, akkor sokan eleve távol fognak maradni a rendezvénytől. Ami - lássuk be - nem befolyásolná pozitívan a város anyagi helyzetét.
Mohács önkormányzatának tudnia kell egy ilyen sajnálatos helyzetre válaszolni, de az nem válasz, hogy megkérdőjelezzük egy felháborodott szülő állítását. A fideszes többségű városvezetés ugyanis közleményében megkérdőjelezte a panaszos édesapa létezését is, aki szerintük "az újságokon keresztül üzen, esetleg botránykeltő céllal." Persze a vakkomondoros Fidesz politikusaiból nem először sugárzik ez a totális tuskóság a nőket ért erőszakkal kapcsolatos ügyek kapcsán.
Néhány nappal ezelőtt Jenei Zsanett a busójárához családi hagyományok és mesterségek révén ezer szállal kapcsolódó mohácsi nőként azt írta saját blogján, hogy minden mohácsi nevében szeretne elnézést kérni az apától és kislányától a sajnálatos incidens miatt, és erre válaszolva üzent neki az érintett kislány édesanyja, jelezve, hogy jó néven vette az általa megfogalmazottakat. Zsanett elmondása szerint az édesanya azt is hangsúlyozta, hogy nem a rendezvénnyel kapcsolatban voltak ellenvetései, csak az adott busó viselkedésével.
Sajnos a mohácsi önkormányzat vállalhatatlan hozzáállása miatt viszont a médiában már magát a busójárást vették a górcső alá, és kapják ízeire.
Egyetértek mohácsi kollégámmal abban, hogy nem lehet kérdés az, hogy a mohácsi közösség tagjainak közös az érdekük: az, hogy senkit ne érjenek a jövőben kellemetlen élmények többet Mohácson, és hogy ne árnyékolhassák be ilyen durva dolgok a jövőbeni rendezvényeiket és hagyományuk szépségét, mint a most negatív szenzációvá vált sajnálatos incidens.
Ideje, hogy Mohács fideszes többségű képviselőtestületének tagjai is belegondoljanak abba, hogy mit éreznének akkor, ha a valamely szeretett hölgyrokonukat érné atrocitás egy idegen városban. Ők milyen hozzáállást várnának a rendezvényt szervező helyi önkormányzat vezetésétől? És elmennének-e egy olyan városba tölteni a hétvégéjüket, ahol cinikus bunkósággal vegyítve kezelik az ilyen híreket? Ahol a tagadás az első eszköz, amihez nyúlnak?
Szekó Józsefnek, Mohács polgármesterének, mint személyes ismerősömnek ez úton is üzenem, hogy ideje lenne ezen az egész ügyön komolyan is elgondolkodni, majd cselekedni! (És nem arra gondolok, hogy fenyegetéssel kellene helyben elhallgattatni az önkormányzat elszabott hozzáállása miatt megszólalókat, vagy azok rokonait.)
Mi az Együttben is küzdünk a gyengébbek és kiszolgáltatott helyzetben lévők testi-lelki megalázása, kirekesztése ellen, ezt tesszük Mohácson is.
Arról hazudozik a kormányzati propaganda, hogy mennyire erősödik Magyarország, pedig a nemzetközi adatok és a hazai közérzet sem támasztja ezt alá. Nem pörögnek az uniós pályázatok sem, ami különösen aggasztó, hiszen az Orbán kihasználatlan, de méregdrága stadionjain kívül szinte semmi nem épül hazai pénzből, csak a sokat szidott Európai Unió által adott támogatásból.
(az eredeti kép forrása: Vajda János / MTI)
De mégis mi történik az uniós pályázati rendszerrel? Ezt a kérdést tette fel javaslatomra február közepén Szabó Szabolcs, az Együtt országgyűlési képviselője írásbeli választ igénylő kérdésként Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek. A levélre Rákossy Balázs, a Nemzetgazdasági Minisztériumeurópai uniós források felhasználásáért felelős államtitkáraválaszolt.
A válasz rendkívül tanulságos, ugyanis az államtitkár leírja, hogy a kormány az aktuális uniós fejlesztési ciklus megkezdése és Orbán újabb hatalomra kerülése után két évvel, 2016 tavaszán döntött úgy, hogy átalakítja a Széchenyi 2020 program keretében kiírt felhívásokra beérkezett támogatási kérelmek értékelését.
Pedig 2014 nyarán már alakították az uniós pályázati rendszert, akkor szüntették meg a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, és helyette a Lázár-féle Miniszterelnökség alá pakolták az intézményrendszert, az egyes fejlesztési programok irányító hatóságai pedig a szaktárcákhoz kerültek.
Rákossy szerint az újabb átalakítás célja az volt, hogy egy transzparens, piaci befolyástól mentes, felkészült, tapasztalt ás nagy létszámú értékelői bázison alapuló értékelői rendszer jöjjön létre. (Senki ne röhögjön, tényleg ezt bírta Rákossy leírni.)
Orbán először erről a rendszerről tavaly, a gazdasági kamara évnyitóján beszélt, és akkor az ígérte, hogy ez a bírálati a rendszer gyorsabb és átláthatóbb lesz. Most már látjuk, hogy ez sem jött be, hiszen vannak olyan pályázatok, amelyeket már több, mint egy éve nyújtottak be, de még nem sikerült őket elbírálni, így nem sikerült a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) kormányrendeletben rögzített - jellemzően 30 napos - határidőn, vagy a TOP-os felhívásokban gyakran szereplő 40 napos határidőn belül dönteni.
Mindeközben - ahogyan erről az index.hu és több más hazai portál is beszámolt - a héten publikálta az EU az uniós fejlesztési régiók versenyképességi statisztikáit, amelyekből részletesen látszik, hogyan teljesítenek az egyes országokon belüli kisebb gazdasági-földrajzi egységek. A statisztikákból kiderül, hogy Magyarország mind a hét régiója elég gyatrán áll az uniós rangsorban, és ami ennél is rosszabb: ez az állapot lényegében nem változott, maximum egy kicsit romlott az elmúlt három évben. Magyarország vidéki régiói a legszegényebb régiók között vannak, különösen igaz ez Kelet- és Dél-Magyarországra.
A napokban az országgyűlési képviselők is kézhezvehették a Miniszterelnökség 2016 utolós negyedévére vonatkozó jelentését is, amelyből - a tényeket nélkülözni átszó propagandisztikus túlzások mellett is kiderül -, hogy a jelenlegi pályázati rendszer sem a felzárkóztatást szolgálja, ugyanis a legszegényebb megyék között lévő Baranya megye, Békés megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, Nógrád megye és Tolna megye is azon térségek között van, amelyek a legkevesebb egy főre jutó uniós forrást kapták, míg az ország legnépesebb és leggazdagabb településére, Budapestre, a relatíve prosperáló iparral rendelkező Fejér megyéhez, Vas megyéhez, valamint Győr-Moson-Sopron megyéhez dupla annyi egy főre eső támogatás érkezett. Így nehéz lesz felzárkózni országon belül is a hátrányosabb helyzetű térségeknek a fejlettebb régiókhoz.
(forrás: Miniszterelnökség)
Sajnos nagyon úgy fest, hogy Orbánék elsősorban egyéni politikai céljaik, saját hátországuk finanszírozására használták ezeket az uniós eszközöket, miközben megszüntették az uniós pénzek elosztása feletti minimális kontroll lehetőségét is, miközben Orbán kedvenc gázszerelője és más fideszes strómanok nyerik sorra az uniós pályázatokhoz kapcsolódó zsíros közbeszerzéseket.
Elég volt ebből! Tegyük együtt újra a lehetőségek országává Magyarországot!
Az Együtt politikájának hősei a törekvő polgárok: azok, akik minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy az életben egyről a kettőre jussanak, vagy legalább a gyermekeik nemzedékének megteremtsék a felemelkedés esélyét. Világnézetünk szerint ugyanakkor azok sorsa sem bízható csupán embertársaik könyörületére és jótékonyságára, akik nem képesek kitörni nehéz helyzetükből: hiszünk abban, hogy az államnak egyszerre kötelessége és érdeke is az, hogy ezeket a polgárokat segítse életkörülményeik emberibbé tételében, és a számukra is új esélyt kínáljon.
Ehhez nyújtanak segítséget az Európai Unió által adott támogatások is, amelyeket a leszakadt térségek felzárkóztatására, a foglalkoztatás növelésére, és a technológiai fejlesztésre kell fordítani, hogy abból elsősorban honfitársaink és a fejlődő magyar vállalkozások profitálhassanak.
A kormányváltás után Magyarországot az állam megújításával, az iskolák fejlesztésével, az ország iránti bizalom visszaépítésével, a meglévő értékeink és az ide érkező támogatások ésszerű felhasználásával valamint a munkahelyteremtő vállalkozókat támogató gazdaságpolitikával újra a lehetőségek országává tesszük.
(a kép forrása: 24.hu)
(az eredeti kép forrása: Vajda János / MTI)
(forrás: Miniszterelnökség)