Nem szeretnék Ian Fleming brit író babérjaira törni, de egy híres/hírhedt nem közszereplő kapcsán merült fel baráti körben a minap, hogy őfelsége és udvartartása kinek a kapcsán teheti meg azt, hogy teljesen legálisan hazudhat egy személy kormányzati kapcsolatai vonatkozásában és teljesen legálisan juttatthat fedett számlákon pénzt az embernek? Ki az, aki lenyomozhatatlan rendszámú furgonnal furikázhat és úgy lehet ott bármilyen hivatalos és védett helyszínen tartott eseményen, hogy nincsen hivatalos udvari státusza? Hát, bizony, nem tűnik teljesen hollywoodi mesének az, hogy ez a valaki "Őfelsége titkosszolgálatában" lehet "magányos ügynök", sőt, ebben a társaságban valakinek eszébe jutott az egyik legrégebbi Fleming-alkotás címe, az "Oroszországból szeretettel" is, majd valamiért a "Casino Royale" című film is szóba került, de még ezek értelmezése nélkül is érdekes sztori ez, ugye?

(az eredeti kép forrása: consequenceofsound.net)

Történt egyszer, hogy megkérdezték őfelségét milyen kapcsolat fűzi a regényekbe illően titokzatos főszereplőnkhöz, aki azt mondta, hogy főhősünk nem szerepel az állam fizetési listáján, és az általa vezetett államnak megvannak a maga szabályai, kapcsolatokat szerződés alapján lehet létrehozni. 

Aztán egyszer megkérdezték őfelsége propagandaminiszterét is, aki csak annyit mondott titokzatos emberünkről, hogy minden politikus számára vannak olyan emberek, akik segítik tanácsokkal észrevételekkel, és nem titok az sem, hogy főhősünk nem csak őfelségének, de az udvartartásnak is szokott tanácsokat adni.

Őfelsége kancellárja csak annyit mondott, hogy ismeretségi alapon szokott főhősünkkel konzultálni.

Őfelsége polgármestere is mesélt erről a titokzatos zseniről, aki azt találta mondani, hogy ő évente kétszer hallgatja meg nagyszerű tanácsait, és aki nem fogyatékos, az már felismerhette a tényt, hogy őfelsége és az ő körülötte szerveződött közösség ismeri főhősünket.

Ennek ellenére a napokban őfelsége udvarának nyolc minisztere is cáfolta, hogy köze lenne a mi kelet-európai duplanullahetesünkhöz.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy főhősünk ki lehet valójában? Miből él olyan jól, ha nincs szerződése őfelségével, sőt állítólag állása sincs? Miért lehet ott mindenütt őfelsége körül, ha nincs hivatalos kapcsolatban vele? Miért fogyatékos őfelsége polgármestere szerint az, aki elhiszi azt, hogy nem ad tanácsot őfelségének és udvarának ez a titokzatos fickó? Miért ad egységes választ őfelsége udvarának összes minisztere a vele kapcsolatosan feltett kérdésre, ha ő egy az udvarhoz hivatalosan nem kötődő valaki?

Talán nem is beszéltek olyan sok zagyvaságot a baráti társaságunkban a minap, amikor egy elfuserált kelet-európai James Bond képe jutott többeknek eszébe őfelsége titokzatos barátjáról?

Akár mi is van a szemünk előtt zajló kutyakomédia háttérében, az biztos, hogy ez a kelet-európai duplanullahetes igazán megérdemelné, hogy a hazai Casino Royale Hollywoodban is jártas tulajdonosa filmet forgasson róla, hiszen úgy jár-kel az igazi duplanullahetest megszégyenítő luxusban, és olyan titokzatos kavarás veszi körül őfelsége udvarában, hogy még Ian Fleming is megirigyelte volna, hogy nem ő írta meg ezt a sztorit.

Szerénységem csak annyit tanácsolna a hazai kaszinók királyának, hogy ha mégis megfilmesítené ezt a remek történetet, akkor a Bond-sorozatot aktuálisan rendező Sam Mendes helyett inkább a "Brian élete" című örökzöldet is jegyző Terry Jones-t kérje fel rendezőnek, mert ez az egész sztori annyira abszurd, hogy csak egy kis angol humorral lehet elviselni.