Berkecz Balázs blogja

Skizofrén helyzet: Orbán bevándorlással terel

2015. január 25. 17:31 - BerkeczBalazs

...miközben a magyarok válnak külföldi bevándorlóvá

"Vasárnap reggelenként Süvi a csülkei közt tartott hosszú papírszalagról felolvasta nekik azokat a számoszlopokat, amelyek bebizonyították, hogy a takarmányféleség-termelés kétszáz, háromszáz vagy ötszáz százalékkal emelkedett, melyiké hogy. Az állatoknak semmi okuk nem volt rá, hogy ne higgyenek neki, annál is kevésbé, mert már nem emlékeztek rá világosan, milyenek is voltak a viszonyok a Forradalom előtt. Mindazonáltal voltak napok, amikor úgy érezték, jobban örülnének kevesebb számnak és több ennivalónak." (George Orwell: Állatfarm)

Emlékszünk még, amikor Matolcsy György 2013 januárjában még nemzetgazdasági miniszterként közölte: a kabinet célja az, hogy visszatérésre ösztönözze a jelenleg külföldön dolgozó „félmillió kitűnő magyar munkavállalót”? Akkor hosszú vita és találgatás kezdődött arról, hogy valójában mennyien hagyták itt az országot egy jobb élet reményében és költöztek Angliába, Ausztriába, Németországba vagy valahová a tengeren túlra.

Tavaly októberben azonban meglepő számokkal szolgált a KSH, szerintük "csak" 350 ezer magyar költözött tartósan külföldre a rendszerváltás óta. Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese akkor azt is elmondta, hogy addig 500 ezer és másfélmillió közé tette a magyar sajtó a külföldön élő magyarok számát, az utóbbi érték szürreálisnak tekinthető.

A kivándorlás-kérdés azóta sem mérséklődött és nem is vesztett aktualitásából, sőt. Az orwelli Napóleonra sok szempontból egyre jobban hasonlító miniszterelnökünk úgy tesz, mintha Magyarország egyik legnagyobb társadalmi problémája nem is a kivándorlás, hanem a bevándorlás lenne, és nemzetközi felháborodást keltve azt találta mondani, hogy "amíg ez a kormány van, addig biztosan nem fog megtörténni, hogy a bevándorlók célpontjává váljon Magyarország". 

Az Európai Uniót rendszeresen ekéző Orbán a fenti agymenést a napokban még azzal is megtoldotta, hogy szerinte "abszurd, amikor Magyarországon politikai felhanggal arról beszélnek, hogy Magyarországról kivándorolnak Németországba vagy Londonba. Nem vándorolnak ki, hiszen mi magunk akartuk, hogy egy közös gazdasági tér jöjjön létre, ahol szabadon lehet munkát vállalni."

Nos, átlag vidéki gyerekként csináltam egy saját kis kutatást a 28 helyes kis gyerekarcot felsorakoztató általános iskolai osztályképem alapján: számba vettem, hogy közülünk hányan is élnek még Közép-Európa eme abszurd kis szegletében. Kis statisztikám szerint az osztályomból heten (25%) dolgoztak hosszabb ideig külföldön (Írországtól, Németországon át Malajziáig szóródott a csapat) és közülük az évek folyamán mindössze ketten döntöttek csak úgy, hogy hazaköltöznek (7%). Ha a középiskolai osztályom vagy a volt egyetemi csoporttársaim nézem, ott sem jobb az átlag, ebben a "mintában" New Yorktól, Svájcon át Új Zélandig sodorta a szél a barátokat. A kint élők közül többen családot alapítottak és nekik végképp eszük ágában sincsen hazaköltözni.

A minap itthon találkoztam az egyik évek óta Londonban élő volt osztálytársammal, aki szintén családosan él a brit fővárosban. Felesége és kislánya már megkapta a brit állampolgárságot és neki is hamarosan meglesz. Szurkol nekünk, de szerinte nem fog itt változni semmi, ezért nem tervezi, hogy hazaköltözik, hiszen munkáját megbecsülik, nyugalomban és relatív jó létben él, és kislányának ezt itthon nem tudná biztosítani. 

Mint tudjuk, Orbánt nem gyötrik az átlag magyar félelmei a gyermekei jövőjével kapcsolatban, hiszen lánya már a saját lábán áll, és sikeres veje jó létet biztosít majd az unokáknak is, hiszen olyan jól megy sora, hogy üzlettársaival vitorláskikötőt tudtak venni karácsonyra Keszthelyen.

"A többiek élete, amennyire fel tudták mérni, olyan volt, mint mindig. Általában mindig éhesek voltak, szalmán aludtak, vályúból ittak, dolgoztak a mezőn; télen a hideg gyötörte őket, nyáron a legyek. Az öregebbek néha összeszedték homályos emlékeiket, és megpróbálták megállapítani, hogy vajon a Forradalom első napjaiban, közvetlenül Jones elűzése után, jobban vagy rosszabbul mentek-e a dolgok. Nem tudtak rá visszaemlékezni. Semmivel sem tudták összehasonlítani jelenlegi életüket: semmihez sem tudtak igazodni, csak Süvi számoszlopaihoz, amelyek kivétel nélkül mindig azt bizonyították, hogy minden egyre jobb és jobb lett. Az állatok megoldhatatlannak találták a problémát, és mostanában már egyébként is nagyon kevés idejük volt ilyen dolgokon töprengeni." (George Orwell: Állatfarm)

 

(a kép forrása: Blikk)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://berkeczbalazs.blog.hu/api/trackback/id/tr677107507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása