Egy álnemzeti, álkeresztény, álszent, hitvány, az emberek gyarlóságára építő gyűlöletszövetség kormányozza ma Szent István országát, akik szerint az alapvető ösztönökkel szemben nem lehet politikát csinálni, ezért a zsigeri ösztönökre, a gyűlöletre építve kell (meg)vezetni a magyarokat. Meg is van az eredménye, pedig nem volt ez mindig így. Még a közelmúltban sem.
(Kép forrása: Marian Kamensky / www.cartoonmovement.com)
Ma Magyarországon van egy szövetség, amelynek alapszabályában rögzített célja, hogy:
a) támogassa az ember méltóságán és felelősségvállalásán alapuló polgári társadalom megszilárdulását;
b) elősegítse a közéletben a családok megerősítését, a munka becsületét, a tudáshoz való hozzájutás egyenlő lehetőségét, az egyéni és közösségi jogainkat biztosító rendet, valamint a nemzet összetartó erejének növelését, a hagyományok és a keresztény értékrend megerősítését szolgáló döntések meghozatalát.
Ennek a szövetségnek a vezére azt mondta két éve, hogy Szent István nemcsak jó vezető, hanem jó ember is volt a fiához intézett intelmek alapján: „Ez az írás, címével szemben, valójában mindannyiunknak, minden magyar embernek szól, mindenkinek, aki nem csupán oktalan jószágként kívánja leélni életét, mindenkinek, aki úgy érzi vagy úgy gondolja, hogy nem véletlenül pottyant erre a világra. Aki úgy gondolja, hogy életének értelme, egyedi és megismételhetetlen értelme van, amelyet rajta kívül senki más nem tud betölteni”
Szent István pedig intelmei között említést tett a vendégek befogadásáról és gyámolításáról is: "A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák."
De nem csak ezer éve tartották fontosnak a keresztény világ vezetői, hogy megemlékezzenek a "vendégekről", hanem 2000 éve is és manapság is. Ahogy Ferenc pápa a vándorlók és menekültek idei világnapjára megfogalmazott üzenetében is áll: Jézus „a legjobb hithirdető és maga az evangélium” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 209). Odaadó gondoskodása, különösen a legsebezhetőbb és kitaszított emberek iránt, mindenkit arra ösztönöz, hogy gondoskodjon a leggyengébbekről és fedezze fel arcát mindenek előtt az új formában jelentkező szegénység és rabszolgaság áldozataiban. Az Úr mondja: „Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek” (Mt 25, 35-36). A földön zarándokló és a magát mindenki édesanyjának valló egyháznak ezért az a küldetése, hogy Jézus Krisztust szeresse, imádja és szeresse, különösen a legszegényebb és legelhanyagoltabb emberekben; egészen biztosan közéjük tartoznak a vándorlók és menekültek, akik megpróbálnak szabadulni életveszélyes és drámai helyzetükből. Idén ezért lett a vándorlók és menekültek világnapjának témája: Az egyház határtalan és mindenki anyja.
Ferenc pápa példát mutat (Kép forrása: http://www.css.org.au)
Ennek a fent említett szövetségnek van egy alvezére, akit látszólag nem érdekelnek Szent István intelmei és aki szövetsége egyik gurujaként nagy ívben tesz saját szövetségének alapszabályára is, amikor a keresztény világ első számú vezetőjének aktuális intelmeivel ellentétben azt mondja, elég elmenni egy menekülttáborba és meg kell nézni, hogy milyen emberek érkeznek menekültként az országba, és fel kell tenni a kérdést, hogy Európa tőlük lesz-e erősebb vagy gazdagabb. Szerinte nem igaz, hogy Európa vagy hazánk több lehetne ezekkel az emberekkel, és szerinte az sem igaz, hogy ezek az emberek részesülni akarnak az európai életszínvonalból, és szó sincs arról, hogy ezek az emberek politikai menekültek lennének, vagyis nem üldözik őket.
És ez a szövetség fő- és alvezérestül hetek óta arról papol, hogy a hazánkba érkező vendégek nem vehetik el Szent István népének munkáját, tiszteletben kell tartsák a kultúráját és törvényeit. Sőt, méregdrága, pengékkel tűzdelt szögesdrótból építenek - a mi pénzünkből - kerítést a nyomor és a politikai/vallási/etnikai üldöztetés elől menekülő idegenek ellen.
Van ennek a szövetségnek egy udvari bolondja is, aki szerint az ezekkel a menekülő, szerencsétlen emberekkel szembeni territoriális védelem kényszere ösztönös. És szerinte az alapvető ösztönökkel szemben nem lehet politikát csinálni, és aki ezzel szembe megy, az önmagának árt. És ezzel lényegében az alvezér is egyetért.
Majd amikor gyáva, agresszív, rasszista tahók csoportja megtámad és megver egy fiatal lányt azért, mert más a bőrszíne a barátjának, mint a rájuk támadó gyáva, agresszív, rasszista tahóknak, akkor az udvari bolond szerint ennek semmi köze ahhoz, hogy a vezér, az alvezér és a szövetség úgy anblokk idegenellenes üzenetekkel hergeli Szent István szebb időket is megélt népét.
Délszláv menekültek (Kép forrása: AFP)
Viszont velem együtt még bizonyára sokan és tisztán emlékeznek arra, hogy 20-24 évvel ezelőtt - amikor a szűkebb hazámtól 25-30 kilométerre gépfegyverek, ágyúlövegek és repülőgép bombák romboltak általam is jól ismert, számomra is kedves városokat és falvakat - több ezer keresztény és muzulmán hitű menekült érkezett Szent István országába. Az én városom népe is több száz menekültet fogadott be, és segített át ezen a szörnyű időszakon. Szerencsére akkoriban nem egy álnemzeti, álkeresztény, álszent, hitvány, az emberek gyarlóságára építő gyűlöletszövetség irányította az országot, és ennek megfelelően nem az "alapvető ösztönök", nem a zsigeri gyűlölet dominált, hanem a segítő szív, a jó szándék és a tiszta emberi érzések segítették át a térséget azon a hatalmas traumán.
Szerencsére vannak most is sokan, akik úgy segítenek ezeken a ma érkező szerencsétlen sorsú embereken, ahogy anno sokan tették a délszláv háború elől menekülőkkel is.
Minden elismerésem az övék!
