Berkecz Balázs blogja

Küzdeni kell a maffiaállam ellen, a szabadságért!

2017. március 15. 16:17 - BerkeczBalazs

Magyarország egy büszke forradalom 169 éves évfordulóját ünnepelte idén március 15-én. 1848-ban egy bátor generáció, bátor képviselői szálltak szembe az elnyomóikkal. Bátor harcot kezdtek a tőlük sokkal erősebbekkel és sokkal hatalmasabbakkal a szabadságukért, a jövőjükért, a becsületükért, az igazságért. A mi jelenünkért. Ma egy szűk és gonosz érdekkör ismét elvette a szabadságunkat, így ismét küzdenünk kell!

egyutt_2.jpg(fotó: MTI)

Ez a forradalom és szabadságharc egy bátor nép, bátor döntése - ma úgy mondanánk -, bátor politikája volt, ami ellentmondott mindannak, amit az akkori világrend, a hatalom akkori, pökhendi birtokosai elfogadhatónak tartottak. 169 évvel ezelőtt elődeink, hőseink, a forradalom harcosai, az akkori politikusok nem csak ahhoz voltak elég bátrak, hogy szembeszálljanak az elnyomóikkal, de ahhoz is, hogy befogadóak és sokszínűek legyenek.

Igen, az 1848-49-es forradalom hősei befogadóak és sokszínűek voltak, tisztelték a kisebbségeket és a távolról érkezőket, mert jól tudták: velük csak erősebbek leszünk, nem gyengébbek. Jól tudták, hogy csakis a velük együtt élő kisebbségekkel és más hozzájuk csatlakozó szabadságszerető idegenekkel van esélyünk szembeszállni a hatalmasságokkal.

Nem elnyomni, nem elüldözni akarták a hozzánk érkezőket és a kisebbségeket, hanem maguk mellé állították őket. S harcoltak velük együtt a nemzetért. Mert 1848 sosem lett volna a magyarok büszke forradalma a velünk együtt harcoló lengyelek, szerbek, németek, olaszok, cigányok és zsidók nélkül. Csak néhány nevet sorolok: Józef Zachariasz Bem, Knezić Károly, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Schweidel József.

Az 1848-as forradalom és bátor hősei megtanítottak minket arra is, hogy a szabadságot nem adják ingyen, azért meg kell harcolni. Időről időre, újra és újra.

Mert mindig lesznek olyanok, akik fölénk akarják helyezni magukat, akár a szabadságunk korlátozása árán is. Mindig lesznek olyanok, akik megpróbálják kiárusítani szabadságunkat, függetlenségünket a jövőnkkel együtt, s közben a nép akaratára, a nemzet érdekére hivatkoznak.

Szabadság pedig csak ott lehet, ahol gond nélkül kimondható és leírható az igazság:

  • ha a sajtó megírhatja az igazságot, ha a törvények nem egy érdekcsoport kedvére íródnak, ha a bennük foglaltak a közösség érdekét és igazát jelenítik meg;
  • ha a köz érdekében eljáró hatóságok valóban keresik, szolgálják - és politikai hovatartozásra tekintet nélkül - ki merik mondani az igazságot.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása után 169 évvel ma ismét ott tart ez az ország, hogy az igazságszolgáltatásban ma már az igazság nem érvényesíthető, a sajtó pedig nem szabad.

Egy szűk és gonosz érdekkör elvette tőlünk a szabadságukat, fékevesztett mohóságával veszélybe sodorta a jövőnket, diktatúrák szintjére züllesztve az országunkat, és így meggyalázta a becsületünket, és az általa működtetett maffiaállam naponta tiporja el az igazságot. Ellenük küzdenünk kell! Küzdenünk kell még akkor is, ha a hatalom minden eszközzel akadályozni próbál ebben bennünket. Még ha zavarkeltéssel vádolnak is bennünket.

Megtanulhattuk, hogy a haladás és a bátorság kéz a kézben járnak. Egyik sincs a másik nélkül. Bátornak kell lenni kiállni, és megvédeni a szabadságot és a függetlenséget. S bátornak kell lennünk ahhoz is, hogy a haladásért túllépjünk a saját árnyékunkon, a saját félelmeinken. Ezt tették ’48 hősei is, amikor maroknyian egy egész birodalommal szálltak szembe a szabadságért, a függetlenségért.

Kölcsey Ferenccel szólva: „Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.”

A királyi várba költözni szándékozó zsarnok múltba révedő, káros és hamis retrográd politikája nem a haladást jelenti, hanem Magyarország vesztét okozza.

Kölcsey, Széchenyi, Kossuth és Petőfi példáját követve nekünk is tenni kell: bátorságot meríteni, és túllépni az árnyékunkon, túllépni a félelmeinken. Mi, magyarok többször is bizonyítottuk már a világnak és a hatalom pökhendi birtokosainak, hogy erre képesek vagyunk.

Képesek leszünk erre ismét, bizonyítani fogunk ma is és holnap is, mert mindnyájunk közös érdeke, hogy újra egy szabad és haladó Magyarországon élhessünk, és itt nevelhessük fel gyermekeinket.

(A fenti gondolatokat osztottam meg az Együtt március 15-i budapesti megemlékezésén elmondott beszédemben.)


egyutt.jpg(a kép forrása: 24.hu)

-------------------------------------
Klassz lenne, ha csatlakoznál hozzánk.
http://egyuttpart.hu/csatlakozz/
Vagy ha támogatnád a munkánkat!
http://egyuttpart.hu/tamogass/

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://berkeczbalazs.blog.hu/api/trackback/id/tr812340535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása