Lázár János június 10-én Kaposváron tartott építészeknek fórumot, ahol külön köszöntötte Szita István, Szita Károly és Szita Béla polgármester urakat. De nem is ez az érdekes, hanem az, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint is érdemben nyúltak hozzá az építésügyi szabályokhoz. Szerinte egyszerűsítettek, szerintem pedig csak bonyolítottak, és rátoltak minden felelősséget az építészekre és az építtetőkre. De hamarosan azt is mondhatjuk, hogy mégis kell engedély arra a lakóházépítésre, ami elvileg néhány hónapja nem engedélyköteles. A fórumon egyebek mellett szó esett a lakossági energetikai fejlesztésekről is.
(kép forrása: index.hu)
A kereken egy évvel ezelőtt Szekszárdon megtartott fórum arról híresült el, hogy Lázár János ott adott először hangot nyilvánosan is annak a véleményének, hogy riasztó állapotban van az állam. Lázár ugyan ezen nézetét azóta nem hangoztatta nyilvánosan, de Kaposváron azt mondta, hogy nagy szívességet tettem neki azzal, hogy nyilvánosságra hoztam a szekszárdi beszédét, mert így az ország megismerhette az ő építő jellegű gondolatait.
Ennek ellenére komoly utánjárásomba és 6-8 telefonomba került, hogy bejussak a rendezvényre, azt a tájékoztatást kaptam, hogy mint kamarai tag és Szigetvár Főépítésze mindenképpen azok között szerepelek, akinek érdeklődésére és megjelenésére számítanak a rendezvényen, de a meghívásom körüli dilemma oka a tavaly Szekszárdon tartott fórum utáni megnyilvánulásaim voltak, melyek a szakpolitikai tartalmon túl egyértelműen pártpolitikai csatározás tárgyává tették az ott elhangzottakat. A meghívásom körüli dilemmát azért sem értem, mert Lázártól tavaly egy levelet is kaptam, amiben azt ígérte, hogy minden ilyen rendezvényre meghívást kapok, erről a kollégái fognak gondoskodni.
Végül bejutottam a rendezvényre, talán az aktív jelenlétemnek is köszönhető, hogy Lázár a somogyi megyeszékhelyen többnyire csak a hazai építésügyről beszélt, de nem minden önkritika nélkül, ugyanis szerinte irracionális, végiggondolatlan hagyomány alakult ki az építésügyben, amit most igyekeznek egyszerűsíteni, és próbálnak javítani a tavaly év végén csúnyán elszabott építésügyi szabályozáson is.
Míg tavaly ősz óta úgy tűnhetett, hogy Lázár lenyomta a Rogán-féle belvárosi önkormányzati lobbit és a kormány szeptember 4-i döntésével megvalósul a nagy álma és az általa önkormányzati befolyásolási pontnak nevezett jegyzőktől a kormányhivatalokhoz kerül az elsőfokú építési hatóság, Kaposváron mégis azt közölte, hogy nem kívánnak változtatni a kialakult rendszeren, vagyis marad az elsőfok az önkormányzatoknál. Ebben csak az az érdekes, hogy a 1567/2015. (IX. 4.) kormányhatározat - miszerint az ügyintézés hatékonyabbá tétele érdekében az általános építésügyi hatósági hatáskört a jegyzőtől a járási hivatalba kell integrálni 2016. december 31-ig, és melynek felelőse a Miniszterelnökséget vezető miniszter - még mindig hatályos.
A kormány a jelek szerint nem eléggé megfontolt, de Lázár szerint vannak más területek is, ahol lehetne megfontoltabb döntéseket hozni. Szerinte - például - a jelenleginél végiggondoltabb magán- és közberuházásokra van szükség, ezért álláspontja szerint fontos a kötelező kiviteli terv és a kötelező tervezői művezetés, mivel sem a köz- sem a magánberuházásoknál nincs szükség kapkodásra, időt kell hagyni a tervek kimunkálására, a gondolkodásra, mert ezen folyamatokban zajló hibák folyamatosan a fenntartási költségek növekedéséhez vezetnek.
Viszont, ha Lázár szerint is időt kell hagyni a tervek kimunkálására és a gondolkodásra, akkor nem értem miért kell kiiktatni az évtizedek alatt jól bevált, rossz szomszédi villámhárítóként is funkcionáló építési engedélyezési procedúrát, és miért kell a gyorsítás hamis ígéretével minden felelősséget rátolni az építészekre?
A fórumon ezzel kapcsolatosan feltett kérdésemre meglehetősen érdekes választ kaptam. A kormányzaton belüli "rendőrmentalitást képviselőkkel szemben" Lázár úgy gondolja, hogy minden építész felnőtt ember, minden építész felelős a saját maga reputációjáért. Építésznek lenni, az egy bizalmi szakma, mert az építészt ugyanúgy választja az ember, mint az orvost vagy az ügyvédet. Ezért Lázár azt nem is érti, hogy egy építész által készített építészeti terv engedélyezése az mit jelent, nem érti, hogy mit kell egy komoly építész tervein engedélyezni, főleg úgy, hogy a hazai műszaki képzés világszínvonalú (itt jegyezném meg, hogy a Lázár által elmondottak ellenére az új lakóházak kivételével továbbra is kell szinte minden építési munkára engedély, középületeknél különösen, de ha valaki egy fél szobával akarja bővíteni a már meglévő lakóépületét, akkor is építési engedélyt kell kérnie). Lázár úgy véli, hogy szocialista államközpontú gondolkodásra vall, ha nem a személyes felelősségre, hanem a folyamatos ellenőrzésre épül a rendszer, manapság már egy építésztől simán elvárható, hogy a szakma szabályait tartsa be, és ha gond van, akkor ott az építészek számára kötelezően bevezetendő felelősségbiztosítás, amely rendszer kialakításán már nagy erőkkel dolgoznak.
Lázár szerint egyébként semmi köze sincs a szomszédnak ahhoz, hogy mi épül a szomszédjában. Szerinte hazánkban felépült egy olyan társadalmi rendszer, ami nagy mértékben az irigységre épített, és nem elég az, hogy létrejött egy hatóság, ami leellenőrzi a tervezőt, nem elég, hogy még szakhatóságok is voltak, akik belebeszéltek a tervbe, úgy gondolták, hogy biztos, ami biztos, még 22 szomszéd is nézze meg a tervet, hátha az irigység megakadályozza, nehogy nagyot építsen. Szerinte a szomszédjogot most már az építésfelügyelet védi. Kíváncsi vagyok, hogy mit tehet az építésfelügyelet egy olyan ügyben, amikor majd úgy tűni egy szomszédnak, hogy elépítik előle a budai panorámát, és már egy több milliós költséggel megkezdett építkezésnél indul be a pereskedés.
Lázár azonban egyik mondatsorával ütötte a másikat, amikor azt mondta, hogy meg kell óvni az embereket attól, hogy rossz házakat építsenek,ezért Lázár az önkormányzatok egyik legfontosabb feladatának nevezte a saját településeik utcaképének, a települések összképének javítását, amihez egy keretet terveznek adni a már benyújtott településképi törvénnyel, amely a helyi építési szabályzatot is kiváltja majd. Sőt, Lázár szó szerint úgy fogalmazott, hogy a helyi településképi rendelet fogja meghatározni, hogy mi a szép és a nem szép. Lázár szerint ennek a helyi településképi rendeletnek ízlésrendeletnek kell lennie. Az engedélyhez nem kötött lakóházépítés ügye viszont itt dől meg, ugyanis az építéssel érintett település polgármestere településképi bejelentési eljárást folytathat le ezekben az építési ügyekben is, amivel szerintem nincsen baj, sőt szakmai véleményem szerint is szükség van egy településképi szabályozásra (viszont nem ízlés alapon), de valljuk be: mégis kell majd engedély a lakóházépítésekre.
A kaposvári fórumon építész kollégák felvetették azt is, hogy ideje lenne végre konkrét kereteket szabni az építészeti tervezés tarifájának, mert a szakmában sokan komoly anyagi gondokkal küszködnek. Ez nem hangzott el, de azt is fontos megjegyezni, hogy drágulni is fog az építés költsége, hiszen valakinek meg kell fizetnie a kötelező felelősségbiztosítás, a kötelező kiviteli terv készítés és a kötelező tervezői művezetés költségeit. Lázár szerint is van teendő ezen a területen, melyhez várja a kamara javaslatait, majd megjegyezte, hogy azért nem merünk pénzről beszélni, mert itt Európában egy csomó egalitárius hazugság alapján került az életünk megszervezésre, és prűdek vagyunk még ma is, mert ha valaki jól keres az irigylésre méltó, és mindenképpen megakadályozandó dolog, ezért ehhez a kérdéshez még a tervezési díjak ügyében szabályozó kamarák is nagyon óvatosan nyúlnak.
Lázár a közbeszerzések kapcsán beszélt még - ahogy fogalmazott - a "transzparencia nevezetű őrületről" is, amely szerinte egy komoly politikai program, de a világ nagy transzparenciáért harcoló szervezeteiről most derült ki, hogy offshore hátterük van, és ez jól mutatja, hogy inkább politikai programokról van szó, mint hogy ez komoly dolog legyen. Aztán arról is szó esett még, hogy ha két magyar ember beszélget, akkor ott nem kizárt három vélemény sem. Sőt, a nagy mesélő egy Kovács Ákos koncert közbeszereztetése kapcsán felmerült anomáliákról is beszélt, de ezek szerintem most kevésbé voltak érdekesek.
Viszont szó esett a lakossági energetikai pályázatokról is, ahol a miniszter újra elmondta azt a kamu dumát, miszerint nem lehet vissza nem térítendő uniós fejlesztési forrásból támogatni a lakosságot. Mindezt annak ellenére állította Lázár, hogy a tavaly október óta tartó hazudozás kapcsán a Magyar Energiahatékonysági Intézet levélben érdeklődött az Európai Bizottság Regionális Főigazgatóságánál arról, hogy mi a helyzet a lakosság energetikai fejlesztéseinek támogatása ügyében és a DG REGIO vezetője, Walter Deffaa főigazgató megerősítette: nemcsak lehetséges, de egyben kiemelten fontos uniós forrásokból támogatni az épületek energiahatékonysági felújítását, beleértve a lakosságot is. Sőt, áprilisban már a kormány is elismerte Lázár-féle pályázati intézményrendszer alkalmatlan a feladatának ellátására, ezért nem képesek biztonsággal elindítani egy lakossági támogatási rendszert.
Nekünk az Együttben meggyőződésünk, hogy a magyar állam hatékonyságát az elmúlt évtizedekben alapvetően rontotta az, hogy a magyar közigazgatás rendszere egyre nagyobb mértékben vált a politikai zsákmányszerzés áldozatává, majd az utóbbi években a központilag szervezett korrupció fogjává. Ennek tökélyre vitelét a Fidesz mindent behálózó korrupciós gépezete jeleníti meg, ahol nem a szakmaiság, hanem a Fidesz vezetéséhez való lojalitás a legfontosabb. Ennek vált áldozatává szinte minden szakterület, így az építésügy és a területfejlesztés rendszere is, ahol ha szakemberként, szakpolitikusként kritikát fogalmazol meg a rendszerről, ha nyilvánosságra hozol felháborító információkat, akkor még a Magyar Építész Kamara is elhatárolódik tőled.
Mi az Együttben úgy gondoljuk, hogy a józan középúton járó kormányzás elképzelhetetlen a munkájukat magas színvonalon, professzionálisan végző szakemberek nélkül, akik képesek akár építő jellegű kritikát is megfogalmazni a rendszerrel szemben. Viszont ezzel a lázári dilettantizmussal képtelenek leszünk elérni a valódi célt: Magyarország egészének felzárkózását az Európai Unió társadalmi és gazdasági átlagának szintjére.
