Orbán szerint "Ázsia minden korábbinál komolyabb kihívás elé állítja a nyugatot, ma már könnyedén elképzelhető, hogy a világ gazdasági súlypontja nyugatról keletre rendeződik át", míg "az eurozóna egy újabb lehetséges recesszió határán egyensúlyoz, magas munkanélküliséggel, kétséges növekedéssel, demográfiai problémákkal, és a súlyosbodó bevándorlás kezeletlen kérdéseivel". Orbán tehát ismét jelezte, hogy szerinte sikk lenne ahhoz a keleti diktatórikus körhöz tartozni, amelyet Putyin, Erdogan, Hszi Csin-ping, Pranab Mukherdzsi, Mahmúd Abbász vagy Nurszultan Nazarbajev képvisel.
De mit is jelent a kelet számunkra?
A 2007-es Orbán Viktort idézem:
"Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából soha sem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket.
Szerencsétlen és igazságtalan nagyhatalmi paktumok szorítottak ki a nyugati világból. Egy nyugati kultúrnemzet életére rátelepedett a Kelet uralma, amely megmételyezte és tönkre tette országunkat. Nyugatos nép a keleti önkény hálójában. Ez a magyarok tragédiája, amelyet a XX. századi kommunizmus hozott a nyakunkra.
Kékcédulás választás, a szovjet felszabadítás hamis mítosza, a vas és acél országának lázas látomása, a munkásosztály hatalmáról és a Nyugat bukásáról táplált beteges propaganda.
A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz."
Orbán 2008-ban Katar fővárosában, a 8. Doha Fórumon is azt hangsúlyozta, hogy "a közép-európai tanulság azt jelenti a Közel-Kelet számára, hogy ha a demokrácia teret akar nyerni náluk, akkor annak stabilitást kell biztosítani, nagyobb gazdasági sikert kell adnia, mint a diktatúrának, és meg kell találni az ott élő népek spirituális háttere és a demokrácia közötti összekötő kapcsot".
A helyzetleírás nem változott csak az orbáni válaszok
Orbán 2007: "A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig. A világ lassan ráébred, hogy a történelmi kihívást nem a kommunizmus előtti veszélyes eszmék újjáéledése jelenti, mert azok gyökerei alól a történelmi változások már kimosták a talajt. A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük."
Orbán 2015: „Egy bizonytalan és kiszámíthatatlan világban nekünk, európaiaknak komolyabban kellene vennünk azokat a válaszokat, amelyeket az életösztöneink diktálnak, ahelyett, hogy a vudu és a tabu világába menekülnénk saját életünk kérdései elől. (...) Úgy látom, hogy Európa ma meglehetősen terméketlen állam- és rendszervitákat vív, és azt is látom, hogy ezek a viták aligha csillapodnak majd, mert a kontinensükről szinte mindenhol óriási a kiábrándultság és ez Európában mindig állam és rendszervitákhoz vezet. A tabuk koordináta rendszerét szétfeszítő dilemmák jelentek meg a horizonton, így például, hogy miként lehetséges, hogy miközben szinte az összes európai ember többre értékeli a demokráciákat - mi magyarok is így vagyunk ezzel -, mint a nem demokratikus berendezkedéseket, aközben mégis az utóbbiak sikeresek. (...) Ami energia a nemzetközi rendszerben van, az ma az autokratikus nagyhatalmaktól származik: ezek cselekednek, míg a demokráciák csak reagálnak. A világ ma arról szól, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a kelet dolgozik. Európában 100-ból 65, az USA-ban 100-ból 75, Kínában pedig 100-ból 85 ember dolgozik. Néha úgy érzi az ember, hogy a mi kontinensünkön a vitáknak nagyobb becsülete van, mint a munkának. És ha ez így marad, akkor a kontinensünk lemarad. (...) Végig kell gondolnunk, hogy valóban helyesen tették-e a nemzetállamok, hogy szuverenitásuk újabb és újabb szeletéről mondtak le az Európai Unió javára? Nincsenek-e olyan ügyek és kérdések, amelyeket helyesebb lenne nemzeti hatáskörbe visszaadni és ott is tartani?"
Orbán ki akarja vezetni Magyarországot az EU-ból?
Orbán a minap Pécsett azt mondta, hogy "napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését, mert szükség van az elrettentésre" és ezt a véleményét többször hangoztatta azóta. A "vitázó" Európa korábbi vezetője, José Manuel Barroso azonban erre világos választ adott: "Egy dolog biztos: uniós tagállamban nem lehetséges a halálbüntetés. Ez alapfeltétel, az alapvető jogok része. Erről tehát már rég lezárult a vita, ezzel minden tagállam tisztában van, sőt, már tagjelöltként végiggondolhatta ezt. (...) Persze ha egy tagállam mégis be akarja vezetni, megteheti. De ebben az esetben távozzon az Unióból".
Miközben Orbán a tabuk lebontásának hangsúlyozásával valójában a demokrácia lebontását próbálta indokolni, addig példaképe, Putyin a Győzelem Napja alkalmából felvonultatta az elrettentő arzenált a Vörös téren. Most legalább sejthetjük, hogy Putyin mit érthet az alatt, hogy káros lenne Magyarország nemzeti érdekeinek, ha visszautasítaná az együttműködést a Roszatommal.
Szerintem ideje végre felébredni ebből az egyre súlyosabb rémálomból minden magát a nyugati világhoz soroló magyarnak, és nagyon határozottan felhívni Orbán figyelmét arra, hogy nyugodtan elmehet keletre, költözhet Moszkvába, Bakuba vagy ahová akar, de minket hagyjon békén abban az Európában, ami még ma is a világ legszabadabb és leggazdagabb felét jelenti!
Orbán pedig megkérdezhetné azt a többszázezer külföldre kényszerült hazánkfiát, hogy miért nem itthon dolgoznak közmunkában, és örülnének-e, ha az EU-ból kilépve ellehetetlenülnének a külföldi munkalehetőségeik, és ha már Orbán itthon legfeljebb éhbérre sem elég közmunkát tud nekik kínálni, akkor a keleti nyitás jegyében elgondolkoznának-e egy kazahsztáni vagy azerbajdzsáni álláslehetőségen?
